Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1955-08-01 / 8-9. szám

1955 aug. —szeptember-----------------------------—------------------—----------------------------Magyal

zettel ismerős szakértőnek meglepetés! Említésre méltó ezenkívül, hogy dr. Benedikt már akkor előre megjövendölte Ausztriának Németországgal való egyesülését, mert. elvégre ‘usztria egymagában életképtelen. Dr. Benedikt elvégre Ausztria egymagában életképtelen. Dr. Benedikt világosította fel a szerzőt a Duna-probléma és a középeuropai helyzet komplexumai tekintetében.

Ugyanebben a fejezetben azt Írja, hogy: Mr. Wilson hires 14 pontja között volt egy, amely az ‘önrendelkezést’ kívánja, azaz, hogy az európai népeknek legyen meg ti Joguk, hogy maguk határozzák meg saját hovatarto zando águkat. Az osztrákok szempontjából ez a doktrína azt a jogot jelentette, hogy a birodalom elő bbi területein belül a nem-osztrák csoportok felett uralkodhassanak. Szószerinti To the Austrians this doctrine meant the right to rule over non-Austrian groups within the former territories of the empire. - A jugoszlávoknak azt a jogot jelentette,hogy Horvátországot annektálják Dalmáciával együtt az előbbi királyságba. A magyarok úgy magyarázták, hogy ez igazolja Erdély általuk való megtartását és a románok erre a területre való igényüket majdnem kizárólag erre a pontra alapozták.

Ez magyar szempontból annyiból érdekes, hogy az ilyen milliók és országok sorsára döntő kihatással biró elvet hányféleképpen lehet magyarázni és alkalmazni, ami természetesen konfliktusokhoz vezet. Mi ebben nélkülözzük a nemzetközi ellenőrzés alatti népszavazásokra való utalást és az egészben látjuk Keleteuropa katasztrófájának előrevetett árnyékát.

‘Számos felhívás futott be missziónkhoz kérve egy határozott definícióját annak, mit jelent e meghatározás. De miután sem Mr. Wilson, sem a külügyminisztérium soha ily meghatározást nem adott, nekünk diszkréten ki kellett térnünk,.’ — fejezi be kommentárját Mr. Roosevelt.

A Magyarország vörös lesz’ c. fejezetben a Károlyi forradalomra vonatkozólag helyesen jegyzi meg, hogy ez a ‘Szovjet Oroszországgal való szövetséget kívánt az imperialista nyugati nemzetek ellen, - melyek a kommunisták szerint, - kíméletlenül megcsonkítják Magyarországot.' Kifejti, hogy a kommunisták először a magyar nacionalizappelláltak, noha ők az imperializmus egyik formájára törekedtek Szovjet Oroszország érdekében, a többi nemzet hátrányára. Azt hangoztatták, hogy a kommunisták megakadályozzák Magyarország megcsonkító sát, amit sem megtenni nem tudtak, sem megtenni hajlandók nem voltak.,

‘Mialatt a szövetségesek Parisban az általános békerendezést vitatták, a szovjet ágensek Moszkva irányítása mellett behatoltak a kormányba és az a tény, hogy azt átvették, nemzetközi fontossággal bírt.'

Károlyi Mihályra vonatkozólag megjegyzi:“...sem erősebb, sem ravaszabb vezető, mint Károlyi, nem tudta volna a szomszéd-nemzetek nacionalizmusának erőit megsemmisíteni, - melyek elkerülhetetlenné tették Magyarország megcsonkítását.... Miért tagadták volna meg a szövetségesek a jugoszlávoknak, románoknak és cseheknek e területeket, melyek azelőtt Magyarországhoz tartoztak,- territories formerly incorporated in Hungary - melyeken a magyarok csak egyike voltak a többi faji csoportoknak?’

Mindezt az 1918-as pánszláv propaganda eredményének kellene tulajdonítani, Ha Mr. Roosevelt e könyvet esetleg 1920-ban irta volna, mikor még ez a felfogás uralkodott.

De hogy 1953-ban sem látott tisztán e tekintetben, hogy az elszakított részek magyarjai 1000 éves magyar szülőföldjükkel adattak - minden önrendelkezés mellőzésével, de annak doktrínája alapján - /más nemzetiségekkel együtt, melyeknek ugyancsak a magyarok adtak annak idején menedékjogot,/ egy idegen fajú utódállamnak élettelen tárgyként ajándékképpen és nem látta még 1953-ban sem, hogy mindez egy akkor még távollevő, de előre kitervelt

MégyAr----------------------------------------------7. oldal______

pánszláv propaganda gyökereit a hiszékeny Nyugat talajába oly mélyre verte, hogy azokat onnan kitépni csakis cso! dóval lehet, — ha ugyan késő nem lesz,

S ami szinte érthetetlen, mindezt Magyarországon töl*c tött 3 évi követsége után Írja, ahol minden alkalma megvolt, hogy a tényekről meggyőződjön, amely tényeket azóta a világesemények is igazoltak.

A követségének idejéről Írtak - 1930-33 - azonban igen élénk fényt vetnek, hogy milyen sötét hatalmak dolgoztak már akkor hazánk tekintélyének aláaknázásában és hogy azok még arra is képesek voltak, hogy egy oly nagy nemzet képviselőjét is ellenünk hangolják, amely nagy nemzet szabadsága és nagysága mindenkor nagyrabecsült ideálunk volt és lesz.

Minden kommentár nélkül idézzük a szerzőt:

‘...dcára Magyarországnak az !. világháburu utáni megmegcsonkitásának, Budapest a harmincas években még vidám főváros volt. .Természetesen nem volt, - amint sosem volt, - kozmopolita központ, mint Bécs, gazdag tradíciókban és a nagy múlt emlékműveiben. Inkább olyan vidéki város volt, kevés régi történelmi jelentőséggel. Minél többet láttam Budapestből, annál inkább rájöttem, hogy a királyi palota által uralt Buda horizontja szimbolikus volt a nemzetre, - egy imponáló ‘facade’, mely azt célozta, hogy a nagyszerüségnek és erőnek illúzióját keltse. A palota imponáló része volt Magyarország magyar álmainak, - egy tágas és imponáló rezidencia egy nagy uralkodó számára vagy egy hatalmas nemzet mindenható királyának. Azonban építése óta csak üres kagyló volt, amelyben egy király sem élt tovább egy éjszakéinál. A magyar történelmi hősök szobrai a bástyán, mely a palotához csatlakozott, meghatóak voltak, de csak - távolból. Ezek a régi hősöket ábrázolták, ahogy azokat a modern propagandisták szeretnék, hogy kinézzenek, nagyok, erősek, vad harcosok, kik hatalmas római paripákon lovagolnak - mig a való életben valószínűleg nem voltak nagyobbak, mint inkább kis, tömzsi leszármazottjaik es ugyanolyan szívós, csontos-sovány pánikon lovagoltak, melyek még a magyar síkságon találhatók s melyek oly különbözők a római és császári -osztrák lovaktól,mint egy korcskutya a telivér vizslától.

A szerző természetesen megfeledkezett arról, hogy azért nem talált annyi történelmi emléket Magyarországon stb., mert a török, tatár gondoskodott arról, miközben a ‘mai kicsi, tömzsi magyarok hasonlóan alkotott ősei’ nemcsak az általa dicsőített Bécset, de az egész keresztény Nyugatot kultúrától, mindenestől testekkel és vérükkel védték. Ha nem is voltak olyan daliás leventék, mint szerző, mégis sikeresen védték azt a nyugati kulturközösséget, melynek az ő elődei -akkor mégvalahol Europábantagjai voltak s kik a magyar - bár lekicsinyelt hősök áldozatainak gyümölcsét békében élvezték akkoriban is. A várban Mátyás király vadász-szobra violt, mely nem volt lovas-szobor. Ilyen volt ott csak Savoyai Jenő szobra és senkisem állította, hogy ő magyarszármazásu lett volna.

A magyar társadalmi berendezkedés tekintetében is éles kritikát gyakorol könyv Írója:

‘Az osztályok között éles határvonalak uralkodtak. Leg— felül voltak a Habsburgok és az u.n. mediatizált családok stb...Hozzájuk igen kö$el álltak a mágnások vagy nagybirtokos arisztokraták...stb...Alattuk rangban, de gyakran képességben felettük voltak a gentry tagjai, a címmel nem biró nemesek, kiknek kis birtokaik voltak csak és kik eredetüket az ősi magyar vezérekhez vitték vissza. Szendvicsként a gentry és a parasztok között —és csak az utols-' só két három generációig visszamenőleg - volt a középosztály, - majdnem teljesen zsidószármazással, mely Magyarország majd összes bankárjait, gyáriparosait, kereskedőit, ügyvédjeit, művészeit, Íróit és zenészeit adta.