Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-08-01 / 8-9. szám
1955 aug.-szeptember Magyar Végvár •5. oldal Irta: KENDI MÁTYÁS KIRÁLY MACSKÁJA. A búcsúzó nap utolsó sugarai a budai hegyek erdői felett átsiklottak es bevetődtek a budai vár királyi palotája nagy ebédlőjének ablakain, hol ‘Mátyás az Igazságos’, Magyarország királya udvartartásával estebédjéhez készült. Asztalánál udvartartásának méltóságain kívül számos külföldi tudós foglalt helyet, kiket nagy birodalma és a Nyugat számos országaiból maga köré gyűjtött, hogy velük a tudományokat művelve az élet különféle problémáit megvitassa. Épp aznap délben tárgyalták azokat a nehézségeket, melyek az emberiséget az igazság felismerésé — ben akadályozzák. A király példaként említette külföldi követei egyikét-másikát, akik feladatukat, hogy őt egyik vagy másik ország és népe igazi helyzetéről tájékoztassák teljesíteni nem tudják. Többnyire álnok, céltudatos félrevezetésnek esnek áldozatul. Máskor egyéni sajátosságaik, talán a tehetség hiánya az oka téves jelentéseiknek, noha a legalaposabb nevelésben, kiképzésben részesülnek. ‘Gyarló ember tévedhet a részletekben, de alapvető dolgokban egy követ jelentése a. valóságot kell, hogy viszszatükrözze. Mert az igazság jnegállapitása főfeladata.’ - mondta a király. A külföldi tudósok közül egy hires bölcsész, az olasz Páter Bonfini bekapcsolódott a vitába és kifejtette, hogy bár a nevelés nagyon fontos eszköz és tényező, legfontosabb az a bizonyos hatodik érzék, mellyel az illető ösztönösen megérzi, hogy tájékoztatói között kinek a szava az igazság, kinek hihet és kinek nem. Egyszóval: emberismerete kell, hogy legyen, Ítélőképességgel rendelkezzék. Ösztöne esetleg gyakran fogja őt másfelé terelni, de ha feladatát szem előtt tartja és az említett tulajdonságokkal született, meg fogja találni az igazsághoz vezető utat, mert tudja, hogy melyik a jó és melyik a rossz ösztön. Mátyás király annak a nézetnek adott kifejezést, hogy az ily jó ösztönt neveléssel ki lehet fejleszteni, mig ugyancsak neveléssel a nemkívánatosát legyőzhetjük. Erre példaképpen felhozta idomitott macskáját, mely az étkezés végén, - éppen akkor - egy kis kézmosótálat vitt két lábon járva, királyi gazdájának. ‘Ennek a macskának ösztöne, hogy négy lábon egereket kergessen. Megfelelő neveléssel ezt az ösztönt, mint nemkivánatosat legyőztük és most két lábon járva engem szolgál. Ez bizonyítja, hogy a nevelés erősebb az ösztönnél.’ Mikor az esti étkezés is már vége felé közeledett, Páter Bonfini ismét ráterelte a vitát a nevelés és ösztön tekintetében felmerült problémára. A király, - aki ezt a vitát lezártnak tekintette, ingerülten rámutatott az épp kétlábon közeledő kedvenc macskájára s kijelentette; ‘Megmondtam már délben, - ez a nevelés, mellyel egy nemkívánatos ösztönt legyőztünk!’ Páter Bonfini e pillanatban zsebéből kibocsájtott egy egeret, mit titokban magával hozott. A macska, mikor azt megpillantotta, megfeledkezve neveléséről, feladatáról, négykézláb vetette magát az egér után, miközben a tálat is eldobta, ‘Es ez a nemkívánatos ösztön - jegyezte meg Páter Bonfini - melyet én, az idegen felkeltettem, hogy feladatáról és neveléséről megfeledkezve odarohanjon, ahova én akartam: az egér után...’ ‘Meghalt Mátyás király, oda az igazság!’ A magyar nép e közmondása a mai napig is él. De a nyugati kultúra ápolása, a renaissance kor uj diplomáciájának megalapítása mellett, az igazság magasztalásán kivül volt Mátyás királynak még egy lelki-gyermeke: a lovagiasság. Ez fényes Eályát futott be az öreg kontinensen annak idején. De mior megszületett az ‘újkor szelleme’, mely amaterializmu s fegyverével küzd ellene,birodalmának területe egyre fogy. Sokszor az az érzés fogja el az embert, hogy mint akárcsak egy DP, hazátlanul bolyong már csak az idősebbek szivében s azokkal - mint Mátyás királlyal az igazság, - meg is fog halni. Különös kor lehetett, amikor a lovagias győző a légy őzöttnek még a csatatéren kezet nyújtott és felejtve volt minden. Mikor a harcosok acélsisakkal és vértezettel küzdöttek, mely alatt azonban emberi szív dobogott és pajzsukon Krisztus Urunk keresztjét viselték. Akkor még egy egész kontinens, az egész keresztény világ keresztes háháborut viselt a Szentsir, a kereszténység, az emberi jogok megvédésére. Akkor még bűn volt, ha valaki vendéglátó házigazdája elődeit ócsárolta, a vendéglátó házáról megvetéssel beszélt és jó hírnevének eltorzított híresztelésekkel ártani kívánt,, különösen akkor, mikor az saját hibáján kivül rablók által guzsbakötve vergődik és védekezni nem tud. Az ilyen embert, ki a lovagiasság ellen vétett, elitélta a világ. Ennek a lovagiasságnak a szelleme hatotta át azt a diplomáciát is, melynek alapkövét Mátyás király fektette le. Ennek folyományaként irta már 1490-ben Barbano Ermolano velencei követ: ‘Egy követ els: feladata azonos kormánya bármely más szolgájáéval, hogy úgy cselekedjen, beszéljen és gondolkozzon, ahogy az legjobban szolgálja saját országa fennmaradását és nagyobbodását.’ Az ehhez vezető utat csak veleszületett emberismerettel s Ítélőképességgel rendelkezve tudja megtalálni, mely ut az igazság felismeréséhez vezet. Főfeladata, hogy saját személyén keresztül hazájának mentői több barátot szerezzen, mi viszont a vendéglátó országnak kellő megbecsülésével érhető el a legbiztosabban. Vagyis: a jó diplomata igazságos és lovagias. A régi időkben a diplomaták emlékiratait csak haláluk után adták közkézre, mikor az abban szereplők már nem voltak az élők sorában és mikor a leirt események kellő történelmi távlatban megtisztulva, szenvedélymentesen jelentek meg az olvasó előtt. Újabban ez a gyakorlat megváltozott. Visszavonult diplomaták, követek könyv alakjában jelentetik meg naplóikat, leírásaikat alig néhány év múlva. Ennek indító okai különbözők lehetnek. Előnyei és hátrányai vannak mind egyéni, mind a köz szempontjából. A modern kor demokratikus világában a közhangulat nagyon fontos szerepet játszik az ország ügyeinek intézésében. Ha tehát egy visszavonult diplomata úgy véli, hogy hivatalos jelentésein túlmenően is annak az országnak igazságát és javát kell lelkiismerete szerint szolgálnia, mely ország igazságos ügyéről, törekvéseinek helyes voltáról csalhatatlanul meggyőződött, miközben annak vendégszeretetét élvezte, akkor benyomásait, érveit és meggyőződését a közvélemény itélószéke elé viszi, mikor könyvét kiadja. Célja nemes: a közvélemény helyes felvilágosítása. Ilyen pl. néhai John Flournoy Montgomery volt budapesti amerikai követ *Hungary, The Unwilling Satellite’ c. könyve, melyben a szerző a második világháborúnak még szinte füstölgő romjai között sikraszállt Magyarország igazságáért akkor, mikor egy sokéves ellenséges propaganda a közhangulatot ellene fordítani igyekezett.
