Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-07-01 / 7. szám
2. oldal Magyar Végvár 1955 julius KERESZTÉNY NAPILAPOT!!! B.F. Abban a városban, melyben születtem, gyermek és serdülő koromat éltem le, két templom állott. Főtéren a református, távolabb tőle, már a városka szélére épülve, a katolikus. A református templom harangja mély volt és öblös, a katolikus templomé a hangskálának ugyanazon hangja, de egy oktávval magasabb. Délben, mikor a két harang megkondult, mindég melegség lopakodott a szivembe. A melegségre sokáig nem találtam meghatározást. Talán nem is kerestem. Örültem a falumnak, az égnek, a girbe-görbe utcáknak, - örültem az életnek. Egyszerű volt minden: a fehér fakerítés a kertünk körül, nagyanyám, ahogy a tornácon állva szemlét tartott a delelő falun,a ház előtti nárciszok, és tulipánok, anyám hangja, mely szelíden fonódott a két harang kongásába. Mikor elkerültem a falumból, ennek a két harangnak emlékét magammal vittem. Bármerre vetett is a sors, minden harangkongásban a kezdő élet, a falum izeit kerestem. Sokszor leutaztam oda, hogy újra és újra megfürödhessek ezekben az utánozhatatlanul kedves hangokban. A fiatalság és otthon ilyenkor felém tárta karjait. Éreztem a nárciszok illatát, hallottam anyám'hangját. A régi melegségek is visszatértek szivembe. Sokáig nem hallottam a két harangtestvér kongását. Hosszú évekig. Pedig de sokszor vágyódtam utánuk. Az utóbbi időben mind többször csendülnek ezek ismét fülembe. A pittsburghi ág.hitv. ev. egyház lelkésze, Nt, Markovits Pál márciusi beszédének olvasásakor ez a két régi harang ismét egyszerre kondult meg. Olyan élesen és félreérthetetlenül, hogy kicsurrant a könny a szememből. Egy evangélikus lelkész felállt, hogy hitet tegyen magyarságáért, meghirdesse a felekezeti békét, a magyar vér harcos testvériségét. A jó Isten áldja meg érte. Falum harangkongása valamikor Isten létére figyelmeztetett. Az ég, a láthatár kitágult, gondolataim is kitágultak. Csodálkozni kezdtem a bogarak, a madarak mozgásán, a virágok színén. Pillanatokra minden meglepett, amit azelőtt és azután is megszokás-szeriien néztem., Az élet és mozgás isteni varázsa öntött el, - a megértésé, a léleké. Szülőfalum két vallásu volt: kétharmadában református, egyharmadában katolikus. A reformátusok mindig dühösek voltak valamiért a katolikusokra, - mi katolikusok valamiért mindig a reformátusokra. Nem ellenségeskedés volt ez, nem gyűlölet. A falu élete úgy összefonódott, mint a szerelmesek kezei. Csodálatos módon még a katolikus pap is vérrokona volt a református j lelkésznek. A kis düh egész nap élt. Nem keserített, csak elri-f asztott. Különbségek vonódtak, oktalan sajnálkozások, tiltako-i zások születtek meg. A két templom harangja délben egyszerre kondult meg. Hangf juk egymást színezve szállt az ég felé. ‘Bim...bam...Egy Atyánk van az Égben...’ A katolikusok ilyenkor megbékélve néztek a református templom tornyára, a reformátusok a katolikusokéra. A harang kongása a falu lakóiban feloldott egy ősi átkot, az ok és értelem nélküli ellentmondást, dühöt. Olyan valamit, mellyel együtt születtünk, mellyel a falu békéje nem volt igazi béke. Nt. Markovits Pál szavainak is ilyen feloldó hatása volt, ezért hasonlított az a harangokéra. Mi magyarok a világ legárvább népe vagyunk. Már maga ez az árvaság is televénye a fajtán belüli szeretetnek. És a szeretet mégis mindig megtorpan. Különösen és tragikusan itt Ameriban. Mert a magyarok ördögien előkészített összeesküvés áldozatai lettek. Soha még fajta Amerikában nem került a mienkhez hasonló helyzetbe. A hetven és egynéhány nemzetiség mindenegyes csoportja hűséges maradt ahhoz a földhöz, néphez, melyből kiszakadt, csak éppen a magyaroknál ment bűn számba a hűség. Mert nemzetközi elemek, magyart gyűlölő kalandorok vették át a vezetést. A magyar az egyetlen fajta Amerikában,, melyben intézményesen, hivatalosan folyt az uszítás az anyaország ellen. Ennek az uszításnak egyik eredménye volt Trianon, Ez a nemzetközi had hazug és aljas módon hamisította meg Magyarország történelmét. Erőszakosan, gátlás nélkül, az ártási szándék minden fegyverével szülte és gyűjtötte külföldi ellenségeinket. Nemrégen lehetett olvasni a bélyegalbumot kiadó new yorki Grossman Magyarországot illető megállapításait. Ezen megállap itások a sokezer példányban forgalombahozott Grossman féle bélyegalbum magyar részének elején díszelegnek. Rövid, de velős ‘történelem’ a bélyeggyűjtők számára. ‘Magyarország az az ország, mely a második világháborúban Hitlerrel együtt osztozott a rabolt területek felett.' Ez nem tévedés, nem ostobaság, hanem a magyarellenes öszszeesküvés egyik megjelenése. A televízió, a rádió, újságok, könyvek tobzódnak az ilyen és hasonló, romboló és aljas megnyilatkozásoktól. A new yorki televízió 5-ös állomásán a közelmúltban órás filmben ‘gyönyörködtem’: ‘Woman in brown’. Gobbels is elpirulna a fajgyalázás eme kán-kán táncán. Göbbels néhai filmje után a a ‘Women in brown’ megérdemli a ‘Hungarian Süss’ elnevezést. A náci és bolsevista propaganda fogások összeölelkezve csúcsosodnak it ki. Cél: egy fajtát, a magyart, millió és millió te - levizió műsort néző szemében az aljasság és kezdetlegesség minden jellemvonásával felruházni. Tévedések elkerülése végett nem a bolsevista hóhérokról és bűntársaikról volt e filmben szó, hanem a történelmi Magyarországról. ........................................ MAGYAR VÉGVÁR Magyarország felszabadítását és a nemzeti emigráció céljait szolgáló politikai és társadalmi folyóirat. Szerkeszti és kiadja: Galambos József Megjelenik havonkint. Előfizetési ár: S3.50 MAGYAR VÉGVÁR Political and social New.»Magazine published for the purpose of liberating Hungary and serving the aims of the Hungarian National Emigration, and is a strictly non-profit organization. Edited and published by: Joseph J. Galambos Office of publication: 524 Dunmore St., Throop 12, Fa. A monthly publication. Subscription rate: $3.50 per year Second-class mail privileges authorized at Scranton, Pennsylvania. __________
