Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-07-01 / 7. szám
1955 julius Magyar Végvár 3. oldal Sok százezer magyar esett ezeknek hálójába, mert még az itteni papságunk sem bizonyult eléggé intaktnak velük szemben. Ezen intaktság kialakulását legtöbb esetben a vallási türelmetlenség gátolta meg. Azokat a kis dühöket, ellentmondási kívánságokat, melyeket a falusi templom harangja feloldott, használták fel elsősorban ellenségeink a tömeg átgyúrására. A kis dühöket harangkongás helyett gyűlölettel, uszítással öntözték. Vallási elkeseredést, hasadást akartak a magyarok között. így könnyebb volt párszáz kalandornak százezres tömegeket megkaparintania. A vallási gyűlölettel együtt Krisztust is elhalaványitották a krisztusi vallásokban. MAGYAR ÉS VALLÁSTGYALÁZÓ ‘IRODALOM’ Néhány héttel ezelőtt két kötetes magyar nyelvű könyv került a kezembe. E könyv a New York és környéke nyilvános könyvtáraiban föltalálható. Ott is, ahol csak szórványokban élnek a magyarok. A könyv cime: Dózsa György. E könyvnek nevezett piszkot 1935 1948-ig Moszkvában irta egy Gergely Sándorra ‘magyarosított’ csirkefogó. Gergely, Kun Béla közeli rokonaként exponált bolsevista volt már a Tanácsköztársaság idejében is. Később rokonságával együtt a Szovjetbe szökött és a ‘magyar’ irodalomra adta a fejét», éliróvá tette. A ‘Dózsa Györgyben' 850 oldalon piszkolja, rágalmazza a történelmi Magyarországot. Elsősorban a Mindszenty hóhérainál már megszokott vicsorgató és aljas módon a katolikus papságot. Tanulság szempontjából csal rövid részt idézünk, ezt is a jóizléssel szembehelyezkedve. Lássák a magyarok! 1Sára a bíróság előtt áll. Meghalt a vén kani, kezdte Sára. . Mond meg leányom, hogy mitói halt meg apát ur? Az apám halászni volt a Fertőn. Befogták a huszárok. Amikor megtudtuk, azt mondotta az anyám: ereggy lányom a mózsi klastromba, az apát úrhoz, lustáid meg a szivét, - járjon el abban, hogy ne bántsák az apádat. Én mennék, de én beteg vagyok. De ó minek ment volna. Nem szeretik az urak a szegény öregasszonyt. Elmentem Mózsbe, a nap már delet mutatott, de az ar pát ur még feküdt. Vénember sokáig fekszik. De csak betoltak hozzá Azt mondták a barátok, hogy csak menjek be, mintha az Úristenhez mennék,. Mondtam az apát urnák térdelve, bocsássa meg apám vétkét, aki éhes volt, az anyám meg halálán van. Nekünk akart ó táplálékot szerezni. Kidugta takaró alól a kezét, megbocsájt, mondotta, csak feküggyek melléje, mert 6 nem szeret kiabálni, jobb ha a közelében vagyok. Azt mondotta, mindegy úgyis nekem, mert ha férjhez megyek, először a földesurral kell társalkodnom, csak utána az emberemmel. Majd csak mondjam meg az urnák, hogy nála voltam. Lefeküdtem az apát úrhoz, de nem volt mér ember. Köhögött csak. Menjek csak haza,mondta és estére megint ott legyek. Akkor majd megbocsájt. Mikor visszamentem egy szakállas barát akart lenyomni az árokba...*. Ezek után egy olyan rész következik, melyet idézni lehetetlen. A könyv elejétől végig ilyen hangon ir. A magyar papság ocsmány és züllött megrágalmazása, a magyar történelem egyenlővé tétele a szemétdombbal. Ez a könyv lényege. Célja: bolsevista propaganda a keresztény egyházak és Magyarország történelmi elhivatottsága ellen. Abból a talajból nőtt ki, melyből Mindszenty hercegprímás elitélése is. Amint megtudtam, e nyomtatott szennyet 1951-1952-ben heték el itt. Kik helyezték el? - kérdezné egy bumfordi liberális ártatlanság. Ugyanazok, kedves, akik itt évtizedek óta a kultúrát nyálazzák a magyarságra. Ugyanazok, akik felháborodástól lágyult arccal tiltakoznak a faji és vallási megkülönböztetés ellen. Ezzel egyidőben a Vasfüggöny mögötti vallás és fajgyalázó trágyát vágják az amerikai magyarság szemei közé. Ilyen könyv ellen küzdeni kell ököllel, foggal, körömmel. Nemcsak magyar, hanem amerikai szempontokból is. A fajokból összekovácsolt Amerika árulója az, aki a fajok és vallások ily durva acsarkodását szolgálja. A Ne/s York és környéke könyvtáraiban feltalálható továbbá: Vörös Péter ‘Húsz év’ c. könyve. E ‘mü’ Rákosi Mátyás rendeletére Íródott. Megszakítás és szünet nélkül gyalázzák benne a trianoni magyarságot. A rágalmak, hazugságok, otromba hamisítások egymásnak adják a kilincset. Egyik barátom családjával két évig lakott New Yorkban. A körülmények úgy adódtak, hogy lakásukat sokszor voltak kénytelenek változtatni. Az asszonyka különös rajongója a magyar be - tűnek. Mikor első Ízben látogatott el a bronxi nyilvános könyvtárak egyikébe, a könyvtáros a legjobb könyvként a ‘Húsz év’-et aj* jánlotta. Később Manhattanba költöztek. A ‘Húsz év’ legjobb könyvként való ajánlása ott is megismétlődött. A brooklyni tartózkodásuk alatt felkeresett könyvtár alkalmazottja, miután magyar anyaguk igen szegény volt, Ígéretet tett újabb könyvek beszerzésére. Az uj könyv a ‘Húsz óv’ volt. Pár hónapra rá Buffalóba költöztek. A felkeresett ottani könyvtár magyar könyvekkel nem rendelkezett. Készséggel vállalkoztak ilyenek beszerzésére. Az első könyv Vörös Péter ‘Húsz éve’ volt. Ebből is megállapítható, hogy ellenségeink igen jól működnek. Megállapítható továbbá, hogy a bolsevizmus itteni álcázott ügynökeinek keze mindenhova elér. A Public Library-k magyar anyagi hemzseg a bolsevista szlávok Sztalin-dijas és élmunkás regényeitől. Lefordításukról Rákosiék gondoskodtak. Nagy általánosságban ezek a szovjet rendszert és ideológiát népszerűsítik, továbbá a keresztény egyházak ellen intéznek minősíthetetlen támadásokat. A hazai vörös ‘irodalmi’ propagandisták ehhez rrég a magyar fajta iránti vicsorgató gyűlöletüket is hozzáadják. Amerikai Írók könyvei is feltalálhatok. Még pedig olyanok, melyeket Rákosiék a lefordításra érdemesítettek, melyek beille- Amerika-ellenes propagandának is. Pl. Betty Smith ‘Felhőkarcolók árnyékában’ c. könyvéből az olvasó megállapítja, hogy az amerikai nyomorhoz viszonyítva Zola Emil ‘Germinál’-ja többszörös milliomos. Heltai Jenő ásatag és kínos ‘szellemeskedése’ a‘Kiskirályok’ minden alkalmat megragad, hogy a Magyar Nemzetet tolvaj cigánybandának minősítse. A hazai bolsevista hóhérok a következőajánló sorokkal adják az amerikai magyar kezébe: '...végérvényesen fogalmazta mega magyar történelem egy korszakának kacagtató s ugyanakkor felháborító képtelenségeit...’ A ‘végévényességet* a belvárosi kávéházak nyálas szójátékai, szemtelen viccei szolgáltatják. És persze a magyar polcok díszpéldánya az ‘Ararát’. Zilahy Lajos, volt magyar iró, ezzel a könyvével csapta be maga mögött fajtájának kapuját. Ondolált hajával, apró szemeivel, most nemzetközi sikerek után vadászik. A világ liberális piacán árusítja azt az exotikus, elkorcsosult, embertelen magyar népet, mely a bombatámadásoktól megrettent agyában született. Nagy Íróink sok gyönyörű és utolérhetetlen müvei tették gazdaggá a magyar irodalmat. A ritka, de a nagy Íróknál is előforduló kisiklásokat kínos gonddal gyűjtötték össze, mig a kiváló mü-