Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
13. oldal Magyar Végvár 1955 január dolgozásával. Kállay, Pfeiffer és Peyer nem szerepelnek? Ők a kellékek. Kellékek? Kállay lesz a Falu rosszának a két kulacsa, Peyer és Pfeiffer a Falu rosszának a fokosa - kalapács -, Finum Rózsi sarlója. Pfeiffer ezenkívül az Elnémult Harangok más célra leszerelt kötele is. És mi lesz a Nagy Álkapoccsal? 0 lesz a szerelmes sóhaj, mely leveri a csillárt, áttöri a színfalakat... Es a sziveket. Csak a csillárt és a színfalakt Malvin. Politikában nincsenek szivek, csak — színfalak. ************* En magam, tehát a rosszmájú, komoly szinházlátogató közönséghez tartoztam Budapesten. Azért Írtam, hogy ‘komoly’, mert engem is elkapott a Nagy Álkapocs önimádat gépszija. Otthon sohasem jutott eszembe, hogy a Nagy Alkapocs rovására hegyezzem a nyelvemet. Sem otthon, sem idekint, - eddig. Azon az állásponton voltam, hogy akinek tetszik, nézze, akinek nem tetszik, az nézzen mást. Minden színésszel szemben alkalmazható lojális felfogás. Minden színésszel szembrn, ha a színész csak színész. Ha a színész balszélső világnézeti avagy politikai szerepet alakit, a lojalitást eljátszó. Mindenki tudja, mert ez köztudomású, hogy Göndör Ferenc a magyarság halálos ellensége volt. A magyarság halálos ellensége és amerikai felforgató. Halála után újságját, az Embert, Deák Zoltán vette át. Az újság szellemé - ben változás nem történt. Ezen bevezetés után idézem a Nagy Álkapocs egyik Írását: ‘Két nagyszerű ember agya és szívós akarása a legszebb példája az alkotni tudásnak... színigazgató és Dr. Deák Zoltán az iró, szerkesztő, kritikus a motorja ennek a lelkes és bátor együttesnek. Lángol és lelkesedik minden szívélyes közeledőnek...Hihetetlen energiával színházlátogatókat verbuvál össze stb. stb.’ Mi elismerjük, hogy a Nagy Álkapocsnak érdeke, hogy szerepet kapjon. Ez az érdek azonban nem ütközhet öszsze a közönség érdekével, - a Nemzet érdekével. Ha hazafias szólamai ellenére megfeledkezik magyarságáról, - hízelegjen Deáknak, - de ha ezt nyiltan teszi, kénytelenek vagyunk a színésznek kijáró lojalitásról megfeledkezni. Nemrégen egy goromba levélbe beiktatva azt a megjegyzést kaptuk, hogy mindenkit szidunk. Kivétel nélkül mindenkit. A levélíró szerint igy építeni nem lehet. így csak rombolni lehet. Nézzük a Nagy Álkapocs esetét. Nyilvánosan, hirlapilag dicsőit fel egy olyan embert, aki a magyarság esküdt ellensége! Az ez ellen való felszólalás rombolás? Tudva, de tétlenül nézve az ellenség munkáját építő? Nem mindenkit szidunk, csak azt az oldalt kárpáljuk, ahonnét a veszedelem jön. Cél nem a rombolás, hanem a rombolásnak, rothasztásnak megakadályozása! Amerikai és magyar érdek. SAJT9BÁL a Bethlen Teremben. A Magyar Életmentés Központi Titkársága 1955 január 8-án táncestéiyt rendez a keresztény napilap alap javára. A TITOKZATOS 'HÓLYAG’ avagy AMÍG cincognak az EGEREK... esetleg NAGY HŰHÓ SEMMIÉRT Nincs szándékunkban leszólni vagy lekicsinyelni oly akciót, amely a vasfüggöny mögött szenvedő véreinkbe igyekszik a szabadulás reményét ápolni. így nem volna szavunk az ellen sem, hogy a Free Europe utján léggömbökkel küldenek üzenetet haza propaganda iratok utján. Természetesen ez a NB-on keresztül történik, legalább is ők adják az ‘észt’ és valószínűleg a magyar ‘desk’ fundálja ki az ‘üzenetek’ szövegét. Es ezzel meg is kezdődik a baj. Senki sem adhat mást, mint amije van, sem többet, mint amennyije van. Ami van ott a magyar ‘desk’-nél, az eléggé silány, a magyarságtól messze all, inkább hajlik a titoizmushoz, mint akármi más! hoz. Az otthoni magyarok ismerik őket, ha nem ismernék a röpiratok elolvasása után azonnal felismerik, hogy honnan fuj a szél. így lesznek azután a propaganda léggömbök közönséges hólyagok, amelyek szétpukkannak, esetleg zajt is csinálnak, de eredmény nem marad utánuk. E- setleg valaki az 50 millió röplap elkészítésével hasznot vágott zsebre. Ez is eredmény. Mit nyert a magyar nép? Mert mégis csak azoknak kellett volna valamit nyerni általa! Tudomásunk szerint a magyarok nem sokat törődtek vele. Hitetlenkedve fogadták. Nem akarták elhinni, hogy ilyesmi jöjjön a szabad nyugatról. Azt gondolták, hogy valami otromba kommunista fogás. Eme ‘szabad magyar’ és a tőről metszett kommunista propaganda között nem találtak majd semmi különbséget. A röplapokat felszedték és el is dobták. Nálánál ügyesebb bolsi propagandát tudnak találni, ha éppen akarnak. Tényleg a ‘szábad magyar’ propaganda nemcsak a levegőből jött, hanem a levegőből beszélt a levegőbe. Mondom, nem akartunk hirtelen ítélni, még a hallottak után sem. Meg akartunk győződni a magunk szemével, hogy tényleg igaz-e, amit mondanak? Az egyik barátom a Free Europe-hoz fordult és kérte, hogy szíveskedjenek egy példányt a rendelkezésére bocsátani. Itt jött aztán a meglepet tés. Kijelentették, hogy a röplapok nem a ‘nyilvánosság’, azaz a ‘közönség’ számára készültek! Tessék most ezt ceruza nélkül összeadni! 50 millió példányban kinyomják, Magyarországon szétszórják, de itt EGYETLEN példányt sem lehet kapni belőle! Akaratlanul is felvetődik a kérdés: miért nem? Mi olyan titkosat mondtak az otthoni magyaroknak, hogy az itteni magyaroknak azt nem szabad tudni? Valószínűleg nem merik azt itt megmondani! Volt valaki, aki olvasta - de csak olvasta - és azt mondja, hogy teljesen titoista stílusban Íródott irásmüről van szó. Allitólag egyiknek cime: ‘Azé a föld, aki megműveli.’ Be is szüntették. A hólyag szétpukkant, az egerek cincogtak, itt meg a NB nagy hűhót csapott tényleg -semmiért!
