Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
14. oldal Magyar Végvár 1955 január A Magyar Végvár októberi számában feleltünk az Amerikai Magyar Hang egyik számában megjelent figyelmeztetésre, amely felénk irányult. Ez a figyelmeztetés arra irányult, hogy mi a Magyar Nemzeti Bizottmányt mint olyat kezeltük, amely az amerikai hiv«!tflos körök felé az emigrációs magyarság és igy a hivatalos Magyarország képviselőjeként játssza ki magát és az ameriksrt hatóságok mint ilyet kezelik. Röviden annyit mondottunk, hogy a NB mint a magyarság ‘hivatalos, nemhivatalos, avagy félhivatalos’ szervként szerepel. Álláspontunk ma is az, hogy ez a valóságnak megfelel, eltekintve attól, hogy ez jogos-e vagy sem. Teljes tévedés az, hogy a tényeknek elismerése az azokkal való megegyezés. Mi számtalanszor kifejtettük véleményünket a NB-al szemben és nem hiszem, hogy egyetlen magyar is akadna - akár a mi oldalunkon, akár az ellenkező oldalon -, aki ne volna tisztában ezzel s aki a mi álláspontunkat úgy venné, mint elismerését a Nemzeti Bizottmánynak. Az az állítás, hogy egyes magyarok olvasván az én erre vonatkozó Írásaimat és ezeknek révén arra következtetésre jutnának, hogy ime Galambos, a régi amerikás és tetejébe még pap is, - ilyeneket állít, akkor mégis csak kell, hogy a NB-nak vaka mi igaza legyen, olyan szofizma, amely ha Az Ember, esetleg a Szabadság hasábjain jellenne me, nem lepne meg. De az Amerika- i Magyar Hang hasábjain? Azt gondoltam, hogy ott többet gondolnak rólam, de úgy látom, hogy csalódtam. Az az érvelés, hogy a NB és vele együtt érző társaság kihasználja az alkalmat mondván: íme Galambos is elismeri! — nem fogadható el. Még pedig két okból: a./ ha van náluk becsűink becsület, nem mondhatnak ilyesmit, mert nagyon jól tudják, hogy nem igaz, b./ ha pedig nincs, akkor úgyis minden hiába. Az Amerikai Magyar Hang szerkesztője arra a konklúzióra jutott, hogy írásaim nyomán a magyarok azt fogják mondani, ő ékeken keresztül félrevezette őket és igy az S munkája és becsülete kárbaveszett, illetve elveszett. Nem akarom elhinni, hogy a Magyar Hang szerkesztője ilyesmit komolyan Zllitana. Nem tud egyetlen esetet kimutatni, amikor én akár az ő munkáját lekicsinyeltem volna avagy akár szóltam is ellene avagy becsületességét kétségbe vontam volna. Az nagyon is könnyen lehetséges, hogy mi más szemszögből nézzük akár a világ, akár a magya. eseményeket. Senkinek nem suhar el a feje fölött 26 esztendő anélkül, hogy gondolkodásában változás ne történnék. Erényi -Géza sokkal rövidebb időt töltött itt,mint én, viszont sokkal hosszabb időn át élt odahaza, mint én. Ez a tény magában is elegendő arra, hogy nézeteink eltérjenek anélkül, hojgy akár egymás munkáját lebecsüljük vagy becsületességét kétségbe vonjuk. Nekem az ilyen gondolkodás idegen. Erényi Géza utalást tett arra, hogy az okt-i válaszom révén az elvi vita - ahogy ő nevezi - nyilvánosságra jutott. Azt hiszem, hogy az nyilvánosságra jutott akkor, amikor 6 ezt elkezdte a vitát. Az októberi számban megjelent ‘Hivatalos, nemhivatalos, félhivatalos’ csak válasz volt a Magyar Hangnak. Azóta mi nem szóltunk semmit sem, viszont az Amerikai Magyar Hang a nov. 15 és 29-i számban újra tárgyalta a dolgot. Tehát ott kezdték és folytatták is. Még pedig nem egészen a tényeknek megfelelően. Ezt kénytelenek vagyunk megállapítani. Pl. a nov. 29-i szám mondja: 'Legutóbbi számunk vezércikke második részében az egyik itteni keresztény magyar folyóirat kiadó-szerkesztőjével folyó elvi vitánkban akörül, hogy a Free Europe magántársaság-e vagy sem...’ Azt hiszem, hogy a vitát itt mindjárt le is zárhatnánk, mé g pedig azon a címen, hogy arra nincs közös alap. Ugyanis, mi soha nem is nyilatkoztunk afelől, hogy mit gondolunk a Knee Europeról , legkevésbbé állítottuk azt, hogy az nem magántársaság. Vagyis a Magyar Hang szerkesztője egyszerűen feltételez valamit és ebből a csak képzeletben élő valamiből vonja le következtetéseit és jut eredményre, amely a kiindulási pont révén csak helytelen lehet. A szerkesztő nemlétező kisértetek ellen hadakozik és teljességgel szélmalomharcot folytat. Nekünk ez ellen nincs kifogásunk, de nem szeretjük, ha ezt a mi rovásunkra teszik. Szerintünk a vita - ha ugyan annak nevezhető —egyáltalán nem folyik akörül, hogy a FE magántársaság-e vagy sem. Mi azt állítottuk és állítjuk, hogy tetszik vagy nem, helyes vagy nem helyes, jogos vagy nem, a NB úgy szerepel amerikai hivatalos körök felé, mint a magyarság képviselője. Ennek a nagyon is ismert ténynek a megállapítása - a józan ész minden követelményének a tekintetbe vételével - semmi körülmények között sem magyarázható arra, hogy ennek megállapításával mi a NB-t elismertük, mint a magyarság hivatalos, nemhivatalos vagy félhivatalos képviselőjét. Mert ha igen, akkor ugyanazon oknál fogva, aki megállapítja, hogy valahol rablás történt, az erre a tényre az elismerés, jóváhagyás pecsétjét ütötte. Ez nyakatekert logika. Ha mi a NB-t elismertük magántársaságnak, ugyanakkor el kell, bogy ismerjük, hogy annak szülgapja sem lehet más. Viszont ezt annyira magától értetődőnek tartottuk, hogy nem láttuk szükségesnek mindenkor avagy egyáltalán hangsúlyozni. Még nem láttuk, hogy vércsetojásból szépen szóló rigó kelt volna ki. Egyáltalán nem látjuk hasznát ennek a vitának. Teljesen céltalannak Ítéljük, de ha már egyszer elkezdték, mi befejezzük. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a népidemokrácia oldaláról nem lehet tárgyilagosságot várni, de reméljük, hogy az egymás közötti vita ezen az alapon marad. Sajnos ez sem valósult meg egészen. A Magyar Hang nov" 15- számában megjelent cikk olyan önké - nyes változtatásokat eszközöl, amely az eredeti szöveg értelmének kárára van. A szöveg értelmén tett változtatást idézőjelek közé teszi, ami jelent annyit, hogy a szerzőt szószerint idézte. Holott a tény az, hogy nem azt tette. Szerintem az idézőjel közé tett mondatnak avagy mondatrészeknek szószerinti idézése kötelező vagy ha nem akarja szószerint idézni, hanem csak a tartalmát közölni, akkor hagyja el az idézőjeleket. A Végvár okt-i cikkének ötödék paragrafus első mondata igy hangzik: ‘helytelennek látjuk azt is, ha egyéni nemtetszésünket annyira belevisszük a közügyekbe, hogy a nemtetszés elhomályosítja tisztalátásunkat és a valóságot torzítva tükrözi vissza.’ Mig a hatodik paragrafus első mondata igy hangzik/Szerintem az emigrációs magyar életnek egyik sarjmlatés hibája, hogy álmainkat, vágyainkat és a valóságot nehezen tudjuk szétválogatni és az egész emigrációs életet a valóságra alapozni.’ Ezt a két különböző paragrafusból vett két különböző mondatot a Magyar Hang egybevette és a ‘s szellemi munkáját vagy harcát’ - a cikkben nem is szereplő szavak! - szavakkal megtűzdelve a következőképpen hozta le: ‘...egyéni nemtetszését annyira beleviszi a közüeyekbe,,hogy ez a nemtetszés elhomályosítja tisztánlátását, a valóságot torzítva tükrözi vissza s álmait és vágyait nem tudja szétválasztani ( s szellemi munkáját, vagy harcát ) a valóságra alapozni.’ Hát én ezt NEM mondtam, legalább is nem igy. A többesszám átrakása egyesbe, a két mondat összevonása, azbeleszurás mind önkényes intézkedés _ idézőjelek között! Mindennek ellenére is céltalannak látom a vitát. Mert tekintetbe kell venni, hogy a NB mindennek ellenére is reprezentál , fog is reprezentálni, amíg mi az üres viták helyett a valóságos tettek mezejére nem lépünk és kiharcoljuk a magyarság számára azt a helyet, amely megilleti őket, azoknak a magyar reprezentánsok kezébe adjuk a helyzet kulcsát, akik valóban a magyarság képviselői lesznek és nemcsak bitorolják azt. Ehhez szükséges a valóság megismerése, annak elfogadása és a magyarság zárt sorokbani felvonulása, azaz a magyar emigrációs egység! Amíg ez nem történik meg, addig mi a NB szekerét toljuk és a FE avagy NB elleni kiabálásunk hasonlít a kiskutya ugatásához, amellyel a szaladó kereket követi. Ezt megtenni, elérni az első feladat: MEGTEREMTENI A MAGYAR SAJTŐíT! Galambos József: KINEK HASZNÁL? Válasz az AMERIKAI MAGYAR HANGNAK.
