Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-01-01 / 1. szám
12. oldal Magyar Végvár Mi, kedves? ‘Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája...’ Meg a Talpra magyar... Az is. Mond Edömér? Mondom. Ha a Nagy Alkapocs ilyen jó magyar, miért ment Gömder javára tanúskodni, éppen Mikónak, a magyar szinidirektornak a rovására? Mert vannak, szivem, akik Széchenyit tartják a legnagyobb magyarnak, vannak, akik Kun Bélát és Göndört. Kun Béla és Göndör áruló volt. Az árulás, szivem, hivatás. Vannak, akik cipőzsinórt árulnak, vannak, kik hazát. Vannak olyanok is Edömér, akik egyszerre mind a kettőt árulják? Igen, sxiyem, — ők a vegyeskereskedők. A Nagy Alkapocs mit árul? Magát. 0 ncrn árulja a hazát is? Nem szivem, ő egyedül csak magát. A haza csak ráadás. Magát árulja...?! Malvin, Malvin, te valamit forralsz...Már régen figyellek! Vedd meg Edömér! Mit vegyek meg? A Nagy Alkapcsot. Haza küldeném csomagban. Nagyon drága. Drága, - miért? Second hand...Elhordott bonviván... Elhördott bonviván, de friss apa, nagyapa, nagybácsi... Ugyan kinek kell ilyen apa, - nagyapa...?! Majd a Nemzetinek Szegény árva... Malvin, neked könnyesek a szemeid. Mert más acszony mindent megkap a férjétől, nekem még ilyen apró kivánságaim sem lehetnek. Kérjél inkább egy perzsát... Nekem magyar kell! Malvin mind erősebben kezd zokogni. Ezt az alkalmat felhasználom az Írás folytatására. Hol is hagytam abba? Tehát: ‘Minden megtartandó előadásom a magyar gondolat stb. fellegvára lesz.’ Vájjon belepirult-e, mikor ezt irta vagy csak a zsenik u— nőtt önértékelésével vetette e szavakat pairra? Az ő előadása és a magyar fellegvár... Hát nem szánalmas? Edömér kérlek, hát nem látod, hogy sírok? Sírj csak kedves, a sirass nagyon jó fogyókúra. Malvin sírása erősödik. ‘Úgy fogunk mi is, magyar színészek, összeódlanij Azóta az ‘összeállás’ megtörtént. Göndör utódja, Az Ember magyar gyalázó Zoltánja a nagy összeállitó. Talpra magyar...! ‘A magyar múltban gyökerező színdarabbal' kirukkoltak. A cime: Liliom. Tárgya: Molnár Ferenc internacionális külvárosa. Edömér kérlek?! Mit mondtál Malvin? Ez a Zoltán doktor? Használja a címet. Milyen doktor? Orvos, jogász, mérnök, esetleg filozopter? Úgy hallottam valamennyi együtt, - kis szódával, Mi-1955 január kor a sok tudományt összemixelték, erősen meg kellett rázni. Rázás után mindjárt újságíró lett? Nem szivem, várt egy keveset, — mig minden leülepedett. Most jut eszembe, - már nem sírsz? Mindjárt folytatom, csak még egy kérdést: Milyen darabokat adnak majd Zoltán színházában? ‘Az Ember’ cikkeit szivem, megzenésítve, - színpadra átírva. ‘Az Ember’ tragédiáit... Ki nézi meg ezeket a darabokat? ‘Az Ember’ előfizetői. Akkor nem lesz telt házuk. A szabad helyeket majd kitöltik ‘lelkesedéssel.’ Úgy mindenki előtt?^ Igen, - igy szokták. 0 k reálpolitikának nevezik ezt. És te minek? Én kitartok a régi definíciók mellett. És pedig? Malvin Szivem, folytasd kérlek a sírást, én meg folytatom az írást. Idézek: ‘Természetesen voltak a nézők között olyanok is szép számmal, akik lekicsinyelték társulatunkat és összehasonlításokat tettek. Ezek álokoskodók voltak és hála Istennek a józan magyar emberek kinevették igényeskedésuket. Nem a színház fényessége és a személyzet sokasága a mérvadó egy színtársulatnál, hanem a színészek játéktudása és az a lelkierő, mely betölti a nézők életét arra a kis időre, mig a színjátékot a legördülő függöny befejezi.’ Tehát a színészek játéktudása és a lelkierő... Ez is ő személyesen. Kritika egyébként kizárva, csak hódolat illethet és nem bírálat... Hát nem szánalmas? Az önkritikát egy álom leírásával fejezi be. A turné előtti éjszakán megjelent előtte Bajor Gizi és lelkesítő tüzes beszédbe fogott. Tehát még a jelenések sem maradtak eL Edömér..., Bajor Gizi is kivándorolt ide Amerikába? Nem, Szivem. Akkor hogyan tudott a Nagy Alkapocsnál megjelenni? Csak képletesen, álmában. Egyébként is, szegény már meghalt. Mit jelent ez a képletesség? A Nagy Alkapocs elképzelte, hogy ő milyen zseniális és nagyszerű. Ezzel az elképzeléssel álomba sírta magát. Ilyen előzmények után rendszerint azok jelennek meg, akiket nagyon irigyeltünk, akik mellett egészen aprók voltunk... Akik sokszor megszégyenítettek... így valahogy Malvin. És ilyen álomban ezek elismerik az ember zsenialitását, — megszűnik a fölényük... Nagyszerű Malvin! A Nagy Alkapocs tehát boldog volt? Igen, — ő mindig boldog most már. Mindig?! Igen, mindig. Bajor Gizi meghalt, a hazai színészek távol vannak és minden kint élő magyar színész, pedig szép számmal vannak — ‘náci’. ‘Erkölcsi halott'. Akkor ki játszik majd az uj színházban? Gombos lesz a súgó, Nagy Ferenc a ‘Falu rossza’, Varga Béla az ‘Elnémult Harangok’, Göndör szellemét Deák alakítja, tökéletes színészi átérzéssel, a zenét Kondorosi szerzi Szemes István visszamaradt müveinek korszerű át-
