Magyar Végvár, 1955 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
2. oldal Magyar Végvár 1955 jr Galambos József nincs, NEM LEHET MEGHÁTRÁLÁS Két éve annak, hogy a keresztény magyar napilap gondolatát elindítottuk. Két évnek nehéz munkájára tekintünk vissza, de az egyszerű tény az, hogy a napilap még ma sincs meg és nem tudjuk az idő t meghatározni, hogy mikor tudunk elindulni vele. Önámitás és mások félrevezetése volna azt mondani, hogy minden rendben van, a helyzet rózsás. Mi az elinduláskor megígértük, hogy becsületes szívvel és igaz magyar lélekkel dolgozunk,de aztis megmondottuk, hogy egyedül nem tudjuk megvalósítani a gondolatot, segítségre, a magyarok segítségére van sürgős szükségünk, mert nélkülük nem tudjuk megcsinálni. Nem áltattuk akkor sem magunkat, hogy máról holnapra nyélbeütjük a dolgot, nem Ígértünk mást, csak azt, hogy a tőlünk kitelhető legjobbat tesszük. Megállapíthatjuk, hogy a magyarok egy részénél élénk visszhangra talált a gondolat és boldog reménykedéssel várták az időt, amikor a lap tényleg megjelenik. Mellénk álltak és a dollárok gyűlni kezdtek. Szeretettel adták a nehéz munkával megkeresett dollárokat s úgy érezték, hogy a Haza oltárára tették le áldozatukat. Voltak eléggé sokan, akik az áldozatvállalás helyett a könnyebb utat választották, az üres, destruktiv kritika útját,s ők Káin módjára tették le áldozatukat: tenni is valamit, de úgy hogy az ne sokba, sőt semmibe se kerüljön. Ma ezek,akik a leghango— sabban hirdetik, hogy micsoda egetrázó magyar munkát végeznek. Volt azután egy csoportja a 'magyaroknak’, akik az elején csendes gúnnyal szemlélték a dolgokat, de amikor látták, hogy nem is olyan nevetséges a dolog, mint amilyennek ők gondolták, akkor megindították az ellenpropagandát. Most már vérre ment a dolog. Mi nem titkoltuk, hogy mit akarunk. Akkor is, most ugyanazt akartuk. Nem változtunk. Mi ezeket a pénzváltókat akartuk és akarjuk kiseprüzni a magyarság templomából, akik az amerikai magyarságot hosszú hosszú évtizedeken keresztül megnyergelték és akik soha semmit a magyarságért nem tettek, hacsak az haszonnal nem járt számukra. Ha haszon volt, akkor ott voltak, egyébként nem. Nos, Magyar Testvérek, ezek a 'magyarok megijedtek és cselekvésre határozták el magukat. Talán oly eszközökkel harcoltak, mint ahogyan tisztességes emberek harcolnak? Harcolnak ő k hazugsággal, rágalmazással, mocskolódással, tisztességtelen és becstelen fegyverekkel. Nekik az eredmény a fontos, az ellenfél minden áron való kivégzése. Gombosékról beszélek, nehogy valaki tévédébe essék. Arról a társaságról, amely a társutasságtól végre eléírt a 'nemzeti’ gondolathoz is a NB révén - megfelelő dollárok ellenében. En voltam az első áldozat, akinek becsületébe utolsó kapcabetyár módjára belegázoltak. Igen, azt mondtam: kapcabetyár, mert becsületes ember ilyesmit nem tesz. Most jött terítékre az újabb áldozat, a gondolat lelkes harcosa, Fáy Zoltán. Majd azonos rágalmakat hoznak fel ellene, amelyek miatt már egy alkalommal a bíróság elitélte a Napszavát. Vájjon miért? Nem nehéz kitalálni. Ügynökeik révén a bizalmatlanságot akarják a magyarokban egymás ellen felkelteni, hogy az igy felidézett félreértésekben a magyarság véglegesen a kedvét veszítse, erejét ne elleniük, hanem egymás tönkretételére használj ák fel! ördögi praktikával kieszelt terv! Magyarok vigyázzatok, hogy lélekfogó hálójukba meg ne akadjatok! Csalhatatlan jelek mutatják, hogy ez az offenziva elindult, hullámai már széles köröket értek el és egyeseket máris megfogtak. Az, aki sorainkban a széthúzás szellemét terjeszti, akarva nem akarva nekik segít, bármennyire is esküszik magyarságára. Legyetek résen és vigyázzatok, mert a gonosz közöttetek setjeng. Ha mi egyszer elbuktunk, elbukott a magyar ügy. Ez talán nagyhangú kijelentésnek hangzik, de annyira igaz! Ki az, aki ma ezzel a szellemmel harcban áll teljesen nyíltan, bevallottan, ha nem mi, azok a magyarok, akik körénk sereglettek! Mi nem akarunk jó fiuk lenni, mi nem alkuszunk, mert jól tudjuk, hogy aki egyszer az ördöggel kezet fogott, azt az ördög előbb vagy utóbb, de biztosan elviszi. Mi kérlelhetetellenségei vagyunk annak a szellemnek, amelyet ő k képviselnek és nemcsak Magyarország, nemcsak A- merika, de az egéz világ sem elég nagy ahhoz, hogy abban megférjünk! Nincs, nem lehet meghátrálás, mi vagy győzünk vagy elveszünk! Mi nem akarjuk az e-. gesz világot, még a felét sem, csak azt kérjük olvasóinktól, hogy előfizetéseikről ne feledkezzenek meg. Számlákat lelkesedései fizetni nem lehet, csakis pénzzel. Mi türelmesen várunk, mert megértjük, hogy néha nehéz. De ha lehet.. £ nép szájával dicsér, de szivében messze van Tőlem. Szájjal vagy-e magyar vagy szívvel? MAGYAR VÉGVÁR Magyarország felszabadítását és a nemzeti emigráció céljait szolgáló politikai és társadalmi folyóirat. Szerkeszti és kiadja: Galambos József Megjelenik havonkint. Előfizetési ár: $3.50 MAGYAR VÉGVÁR Political and social New^Magazine published for the purpose of liberating Hungary and serving the aims of the Hungarian National Emigration, and is a strictly non-profit organization. Edited and published by: Joseph J. Galambos Office of publication: 524 Dunmore St., Throop 12, Pa. A monthly publication. Subscription rate: $3.50 per year Second-class mail privileges authorized at Scranton, Pennsylvania.
