Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-04-01 / 1. szám
Magyar Végvár 1954 április 10. oldal / Il.évf.l (13) szám / 12« Y K V G.r. Adósai Maradtunk... Ezen sorokban nem akarok nektek semmi újat mondani, csak felszínre hozni azt, ami bennetek amúgy is él. Ne az irót figyeljétek, hanem'magatokat. Az iro nem létezik,'de létezik ezer és ezer magyar, - ezer és ezer lelkiismeret. Először 1945 májusában támadt rám a hangulat, adósa maradtam a szülőhazának! Németországban történt. A vendéglő kuglizója mögött a késői hó verekedett a megenyhült idővel.A táj természetesellenes, májusi fehérsége megkopott. Az ázott, kavicsos föld feketén ásitott ki az újra megtalált tavaszba. A nyugtalanság csak rövid ideig tartott. A vendéglőhöz vezető mezei utón teherkocsikkal, jeepekkel, harcikocsikkal feltűnt egy csoport "Ami* fiú. Leálltak a vendéglő előtt, kiugráltak a kocsikból. Először ellenségesen figyeltek bennünket, de amikor megtudták, hogy magyar menekültek vagyunl az ellenségesség jóindulatú közönnyé változott. Magyar gyermekek, asszonyok, anyák is voltak velünk a nyitott kuglizóban. Pokrócok között ültek ládáikon. A többhetes feszültség, bizonytalanság oldódni kezdett bennünk. Es akkor az egyik "Ami" fiú félénken, de mégis fölényesen odalépett Margitkához. Margitka mindössze két éves kislány volt,barna hajú, ragyogó szemű. Mamája jó meleg ölében trónolt és érdeklődéssel szemlélte a katonák sürgés-forgását. Az "Ami” fiú hozzálépett és kicsit sután, szép, nagy darab csokoládét nyomott kezébe. Margitka jártas lehetett a diplomácia magas tudományában, mert mint ellenséges kisleány olyan napsugaras mosollyal nyugtázta az ajándékot, hogy öröm volt nézni. Az "Ami" fiú visszamoso’lygolygott. Talán az otthon hagyott kis húga vagy leánykája jutott eszébe vagy talán csak az, hogy jobb csokolí dét osztogatni, mint a halált. Margitka a katona után nyújtotta két kicsi kezét. A mama szemén nyugtalanság szaladt keresztül, de engedte, hogy az előtte álló felemelje öléből a gyermeket. Loszeres kocsik, tankok, jeepek, fegyverek és egy harcolva előre vonuló amerikai katona karjaiban Margitka. — Nagyon különös volt, - épen olyan különös, mint a gyorsan olvadó májusi ho. Társai perceken belül körülvették a babával játszó katonát és a többi magyar gyermeket is. Eljhalmozták őket cukorkával, csokoládéval. Nekem egy könnycsepp gördült ki szememből. Nem szégyeltem, hagytam, hogy végigcsorogjon arcomon . Arra gondoltam, hogy magyar vagyok, idegen világ vándora, nyomorult menekülő, - ezek pedig itt az "ellenségek." Egyedül álltam a vendéglő esőcsatornájához támaszkodva. A nagy csatornán nyöszörgő nesszel folyt le a hóié. Nem is voltam egészen bi-A mai számmal a Magyar Végvár a második évfolyamába lép. Nem mehetünk el szó nélkül eme esemény mellett,noha másoknak talán ez nem jelent semmit,de nekünk igen sokat beszél. Egy év sok-sok küzdelméről, reményégéről. Jelenti az irógép kattogását, a- j mely néha a késői éjjeli órák t-.sendjét zavarta avagya a nagyon is korai hajnali órákét avagy a nyomdagép egyenletes zakatolását, amelynek különös muzsikáját élvezettel hallgatja az ember egészen addig, amig valami disszonáns hang nem vegyül bele, ami bajt jelent Jelenti cikkek olvasását, levelek böngészését a dicséret.jóleső érzését, az igazságtalan kritika csipős gúnyát. Jelenti azt az érzést, amikor az ember szinte lehetetlen körülmények között a legjobbat akarja adni, amikor a pénzes zsacskó szíját a végsőkig feszíti és akkor jön valaki, aki az orránál sem lát tovább és minden jó igyekezetei, áldozathozatalt lefricskáz. Egy év akár az iró, akár a nyomdagép mögött igen sokat, sokféle árnyalatban j elent. Mégis...mégis...egy év után valami belső jóleső érzéssel állapija meg az ember, hogy nem volt hiábavaló a fáradozás. Megindultunk, csináltunk valamit, ami eddig nem volt, alkottunk. Aki ilyesmivel foglalkozik, az tudja, hogy miről beszélek. Igaz, hogy sokkal több, sokkal jobb is lehetne. Azonban...szegény ember vízzel főz... kezdetnek ez is jo volt. Nem hiszem, hogy ma Amerikában van olyan lap, amelyet annyiszor és annyi oldalról ért támadás,lekicsinylés - amely mindenkor kétélű fegyver, -mint ezt a lapot. Különösen a társutas-baloldal támad állandó, vehemeS tűzzel. Es erre büszke a Magyar Végvár. Azt, ami jelentéktelen, nem bántják, észre sem veszik. Minket nem tántoritott el utunktol, ezen túl sem fog. Köszönetünk az olvasóké, akik megértésükkel és nehezen keresett centjeinkkel támogattak minket. A Magyar Végvár elégtétellel állapítja meg egy év múltán, hogy a kezdés időszakában, a legnehezebb és legkritikusabb időben sem kért és könyörgött senkinek. Kértük és kérjük olvasóink támogatását, de csa' is ezt kérjük és kértük. Köszönet és hála értei Köszönjük a munkatársak szives közreműködését is, akik a legteljesebb áldozatkészséggel dolgoztak teljesen ingyen, akik megértve a kezdet nehézségeit sem nem kértek, sem nem kaptak semmit a munkájukért Nélkülük lehetetlen lett volna elvégezni jó munkát. Köszönet - elsősorban is - a Mindenhatónak, aki megáldotta a magyarságért végzett munkánkat!
