Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-04-01 / 1. szám
11. oldal / Il.évf. 1 (13) szám / Magyar Végvár 1954 április zonyós benne, hogy ez a nesz, ezek a keserves hangok nem-e az én mellemből törnek elő. Keserűség és jóérzés váltakozott bennem, - az otthontalanok szomorúsága és az együttérzésre találtak lelkesedése.- Dögönyöző ellenhatások. A könnycsepp elérte a szájam vonalát, - valaki barátságosan oldalba lökött. A katona volt, karjön Margitkával. "Take it easy!" Akkor hallottam ezt a biztatást először, de megértettem, mert a szemei is beszéltek. Szabad kezével cigarettát kinált s mikor utána nyúltam,markomba nyomta az egész csomagot. "Ha magyar nem lennék, amerikai szeretnék len ni" - akartam mondani, de nem tudtam angolul. Mikor elment mellőlem, ez az el nem hangzott mondat kavarogni kezdett bennem. "Ha magyar nem lennék..." Mily büszkén gondoltam erre, - még itt az idegenben, nyomorúságban is, - törpeségünknek Amerika nagyszerű fiaival való összehasonlitás után is. "Ha magyar nem lennék..." Mintha ez az állapot igy megtiporva, ilyen reménytelenül is a világ sarkában állana, - onnan indulna ki minden és oda térne vissza. Megszületünk, - a Tisza fűzfái alatt, a csiky ungvári fenyőfák alatt, a Duna jóindulatú vagy zsörtölődő morgásával a fülünkben, a Balaton naplementjével, az Alföld délibábjával szemünkben. A jo Isten akarja, hogy éljünk és a jő Isten ezeket adta nekünk. Alldó kezével meglegyintett:"Induljatok gyermekeim, töltsétek be a célt! Ha majd a célt betöltitek, odakerültök ti is a termékeny magyar földbe,- apáitok, anyáitok mellé. A Tisza partján, a Duna mentén akkor újabb célok születnek, a Margitkák, Pistikék céljai, a gyermekeiteké..." Tovább figyeltem az esőcsatorna siro neszét. Valahol valamilyen hiba csúszott be, melyért valakit felelősség terhel. Elvesztettük a hazai talajt lábunk alól, pedig a hazai talajnak éppen úgy szüksége van a mi, a magyarjaink léptére, mint nekünk az ősi földre. Valahová valamilyen hiba csúszott, a föld, az ősi anyag, a bölcső, kenyér, koporsó idegenek martaléka lett. Adósai maradtunk a hazai rögnek, a fáknak.az égnek, a szülők, a nagyszülők korhadt fejfáinak... Nincs mentség, nincs fellebbezés, - még akkor sem, ha mások követték el a hibát. Az adósság terhét nekünk kell a váltunkra vennünk és elindulnunk, megkeresnünk a mesebeli kincset, mellyel kiválthatjuk a legszebbet, gmi valaha is adatott földi embernek, - a SZÜLŐHÁZÁT! Mióta az egyik német falucska vendéglője t- í lőtt ácsorogtam, hallgatva az esőcsatorna és a saját gondolataim siro neszét, sok viz folyt le a mi kedves öreg Dunánkon. Sokan megtaláltuk a mesebeli országot, a mesebeli kincset. Itt vagyunk Amerikában, ebben a nagyszerű, emberséges országban, a Margitkát babusgató katonák országában... és törlesztettünk valamit is a mi nagy adósságunkból? Aldoztunk-e valamit is abból, amink van, amit szereztünk?! Sokat Ígértünk, sokat szonokoltunk, sokat marakodtunk, - de nem áldoztunk, nem törlesztettünk Emlékeztek a gyermekkorotok szinterére, az 1 első szerelemre, az első csokra, gyermekeitek első lépéseire, első szavára? Emlékeztek még mindarra, amit otthonnak hívtatok?! Tudom, hogy emlékeztek és mégis hidegek maradtok, ha a szülőhaza, az elhagyott otthon könyörög? Ha vizcseppet kér láztól cserepes ajkaira, ha reményt kér a „sötét reménytelenségben, HA HANGOT KÉR, MELYET 0 KIEJTENI NEM TUD??!! Meg kell alapítanunk az első külföldi magyar napilapot. Ne centeket fordítsatok ki zsebeitekből, hanem áldozzatok. Itt ennek a nagy és jó országnak gyermekei megértik egy elárvult, letaposott ország keserűségét, panaszait. De hogy meg-értsék, hallaniok kell azokat! Hallaniok minden nap. Az igazságot hirdetnünk kell, a magyar múltat, magyar jelent, magyar jövőt. Ha ezt nem tesszük, elborít a gazság, a hazugság, a szadizmus. Ha nincs hangunk, - némák vagyunk. Ha közönyös némaságba hullunk, nem vagyunk magyarok! REGI AMERIKAS MAGYAR TESTVER, Ti a legtöbben a föld mellől jöttetek el, mert az nem adott nektek elegendő kenyeret. Azért jöttetek, hogy egyszer hálatelt szívvel arathassatok a szülőhaza azon aprócska darabján, melyre rá van írva ."az enyém, - az én tulajdonom." Nektek is éreznetek kell, hogy adósai marad' tatok a szülőhazának. Magyar a nevetek, szivetek, lelketek, magyar a munkás kezetek. Magyarul gondol -kodtok, magyarul álmodtok, magyarul imádkoztok. Ne higyjétek, hogy ez teher, - ez áldás, melyért halálotokig adósok maradtok. Magyar utón mentek az Örökkévalóság felé, magyar lelki izekkel, hangulatokkal...Nem érzitek, hogy ezt a magyar utat meg kell menteni?! Egy nemzetközi had hosszú évtizedekig a nyomtatott magyar betű tekintélyével nyálazta felétek a Haza gyűlöletét. Magyar belpolitikát űztek a ti zsebetek rovására - a magyar határokon kívül. Ez a "belpolitika" minden egészséges ország szótára szerint: hazaárulás! Amerikának nagy szüksége van a szülőhazájukhoz hűséges polgárokra. Nincs szüksége árulókra, akik szülőhazájukat leköpdösik. Ezek a hazafiassággal álszenteskedő sehonnaiak, ha az anyagi érdek úgy kívánja, épugy elárulják uj hazájukat is, miként elárulták a régit. A hűség nincs időhöz,körülményekhöz kötATe, - a hűség állandó, örök. A trianoni frakkos-zsakettes "békegalambok11 nak fogalmuk sem volt Magyarország földrajzáról, történelméről, népi összetételéről, - de egyéb információkkal bőségesen rendelkeztek.Masaryk világcsalása, az amerikai magyarnyelvű napilapok vicsorgó fajgyalázása,- ez volt az információ. Innen tudták meg, hogy a magyar fajta államalkotásra nem alkalmas, mert a'velejéig romlott, züllött, bűnöző. Tisza Kálmán, - elődei, utódai, - tehetségtelen, szadista fajankók lettek, hogy kiemelhessék a budapesti Kürut gazdasági emigrációját. A magyar gazdasági és kulturális husosfazék mellé dörgölődő, de onnan kiebrudalt ostoba, tudatlan, de végtelenségig hiú és nagyravágyó senkiháziakat. Itt kint domborodó mellel, a megtalált "magyar" érvé-
