Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-07-01 / 4. szám
15.oldal / Il.évf.4.szán / Magyar Végvár 1954 julius Délanerika egyéb államaiban és Europa szabad nyuga- ahonnan azok az érdekelt magyar fiuk részére továbbitást nyernek. A csomagok és hirlapok küldési dija az/ illetékes postahivatalban mindenkor megtudható. Tisztelettel: A Magyar Életmentés Központi Titkársága, ifj.Rosta Lajos ifj.Thiry Sándor ti országaiban élő magyarokat, akik az indikonai Dien Bien Phu erőd eleste alkalmával súlyosan megse besült és jelenleg kórházban elégtelenül ellátottan fekvő 600 magyar idegenlégiós fiú számára szeretetcsomagot, magyar könyveket, magyar hirlapokat, folyóiratokat óhajtanak küldeni, adományaikat közvetlenül a fenti felhívásban jelzett cimre küldjék, bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb&bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb&bb&bbbbbbbbbbb A Magyar Végvár előfizetési dija egész évre $2.50 avilág minden részébe. Mutatványszámot szivesen küldünk. Kiadóhivatal cime: 524 Dunmore St., Throop 12, Pa. - Olvasd, terjeszd a Magyar Végvár-tS Hivd fel ismerőseid figyelmét a Magyar Végvárral bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb&bbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbbb A MESEAUTC SVÁJCBAN Ferenczi Pál Hogyan is mondtam, gyerekek? Ha jók lesztek és én is élek még, úgy legközelebb folytatjuk’ a meseautó meséjét. Ti jók voltatok, én élek még, hát meséljünk tovább. Hunyjuk be szemeinket, ne lássunk semmit a való életből, melytől oly meszsze járunk mostan. Felejtsünk el mindent; még azt is hogy mindent elvesztettünk. Ne kérdezzük, miért történt ez igy, ne gondoljunk most arra, hogy talán áruloink voltak. Jöjjetek velem, keressünk menedéket a mesék'világában, hogy elfelejthessük: elvesztettük a mesék, a legendák gyönyörű országát. Hiszen olyan jo lenne mindent elfeledni. Folytassuk tehat a mesét. Nemsokára a bajai ut után sötét felhők kezdtek tornyosadni az égen. Sűrű villámok csapdostak le a szegény magyar földre, de ezek a villámok különös természetűek voltak. Nem a magasra emelt percemberkéket keresték és pusztították, hanem az alacsonyan maradt, romok közé húzódott vagy föld alá bujt nagyságokat. A nyugaton feltalált villámhárítóval szemben messze keletről egy másik találmányt' hoztak: a villámgyüjtőt. Ezt nem drótból csinálták, hanem emberekből. Hiszen az ember volt a'legolcsóbb és a legkönnyebben kapható akkor. Címért, állásért, pénzért, nőkért, autókért tudtak embereket kapni.E- zeket azután magasba emelték, megengedték nekik; hogy szonokoljanak, magyaroknak mondják magukat,hogy suttogva elmondják egy-két bizalmas barátnak, hogy ők nincsenek a'dolgokkal megelégedve, csak kényszerből teszik azt, amit tesznek és hogy tenni kellene valamit. Összegyűltek, összesereglettek a villám - gyűjtő oldalvezetékei köré és álmadoztok, terveztek arról, hogy mit kellene 'é s hogyan is lehetne csinálni. Mint apró házak a .magas tornyokra szeréit vil - lámhárito közelében. Es amikor együtt voltak, akkor indult meg az égzengés és földindulás. Jött az "öszszeesküvések” leleplezésének kora. Minden villám ott sistergett a nagy ember körül, de ez'volt az uj csoda: egy sem csapott a villámgyüjtőbe, csak éppenhogy megvilágította, de utána pusztítva, gyilkolva csapott' le mindent elégetve és megsemmisítve a hiszé- ' kény, bizó és álmodozó magyarokra. Tegnap még barát, tegnap még paraszttestvér, tegnapi szeretők és aznap hajnali korcsmatársak tűntek el egymásután a nagy villámgyüjtő sokágú vezetékének nyomán. Minden'bizonytalanná vált, naponként dolgozott a hóhér, ropogott a kivégző sortüz, a cellaajtókra automata nyitó és záró" szerkezeteket'szereltek, a legerősebb jellemek is megremegtek,csak 'egy valaki maradt szilárd, magabiztos: a meseauto , hőse. A meseautó után palotát vásároltatott magának és a meseauton siklott el tegnapi barátai földbesülyesztett cellái fölött az Andrássy utón. Talán egy pillanatig megértette a föld mélységéből feltörő haldoklás szavát, talán meg is remegett egy pillanatig, de a meseautó suhant tovább és pár perc múlva már a parlament üléstermében szonokolta:"összeesküvés történt, azt el kell fojtani, az összeesküvőket szigorúan meg fogjuk büntetni.” Döbbent csend fogadta ezeket a szavakat,sok ember látta magát a börtönben és a bitón, csak két ember mosolygott össze, de ez a mosoly már nem emberi volt. Pokolból szabadult ördögök vigyorgása volt az. A belügyminiszter mutatott fel egy borítékot, amelyre Mátyás mester kajánul visszavicsorgott. Voltak, akik tudták, hogy ezt a borítékot a törpék egyike előző este felnyitotta a nagy ember előtt és hogy abban a borítékban súlyos vallomások voltak a nagy ember szerepéről. De azt csak a most visszavicsorgo másik törpe tudta, hogy a nagy ember pár nap múlva szabadságot fog kérni, hogy a mc seautoba ülve elkocsizzon egy szabad és, boldogabb világtáj felé. Es ez érthető is volt. Érzékeny és finomlelkü'ember létére nem tudta elviselni börtönbe zárt, megkínzott vagy ak^sztófára hurcolt barátainak közeli jelenlétét. Ejszakánkinti józan ébrenléteiben - szerencséjére ez kevésszer fordult elő - gyakran riasztották őt fel ezeknek az embereknek árnyai. Pihenni akart és ezzel a beszéddel váltotta meg az útijegyet. Szabadságot kért tehát és csak egy rövid,- de távoli - telefonbeszélgetésbe került és meg is kapta. Másnap már megírták az újságok, hogy a nagy ember egy hónapra Svájcba utazik. Es látjátok, mennyi gondja-baja volt ezekben
