Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-07-01 / 4. szám
16.oldal / Il.évf.4.szám / Magyar Végvár 1954 julius a nehéz időkben egy ilyen nagy embernek. Máskor is megtörtént már, hogy egy miniszterelnök szabadságra utazott. Szükebb baráti és munkatársi'köre kikisérte az állomásra és nagyobb küldöttség, virágbokré - tás kislányok, esetleg zenekar fogadták, amikor visz száj ott. De ő már tudta, hogy az ő szabadságának i~ gén hosszú lesz a tartama, hogy ő már nem fog viszszajönni, mert erre szavát adta Mátyás mesternek.De jo családapa és gáláns lovag is volt és ő gondolt minden ezekből eredő kötelezettségeire. Mindezekre' gondolt, csak arra nem, amitől már régen elszakadt, de most el is akart hagyni:'a mesék, az álmők, a szenvedések, félelmek, imák, és reménységek földjére, Magyarországra,'a hazájára és annak népére. Volt egy fia, nevét hordozó magzatja; ügyes, talpraesett fiatal fiú volt és ez váljék dicséretére és vigaszára akkor, ha az apja múltjára gondol, sokszor ellenkezett, sokszor szállt vitába az apjával és aki miatt az apa sok szemrehányást kapott idegen pártfogóitól. De mégis a fia'volt. Tehát amikor a veszedelem első neszét vette, gyorsan kineveztette minden képesités és előtanulmány nélkül egy külföldi követségre. És abban az időben sokat zavargóit körülötte egy lókupecből lett és nagy vagyont szerzett peni - cilinügynök. Ennek'tehát égy busás állami üzlet ellenében megengedte, hogy a kislányát, mint vendéget a saját lánya mellé elvihesse Montreauxba. A programm szerint, mint jo/ férj - Mátyás mester ezt is megengedte - a feleségével utazhatott. De volt még valaki, akit sajnált volna otthonhagyrii. Talán arra is gondolt, hogy vigasza lesz a hontalanságban. Nosza neki!- addig sürgött-forgott a nem is titkoltan kommunista külügyminiszternél és Mátyás mesternél - Istenem, ennyi sürgés-forgással, ennyi törődéssel hány magyar életet lehetett volna megmenteni! - amig a tatárképü, feketeszenei kislány is felülhetett a mesék szőnyegére és elrepülhetett a Szajna partjára. A kinevezett állásra sem képesítése, sem iskolája nem volt, de hiszen már oly sokszor levizsgázott és a nagy ember ismerte csodálatos képességeit.-ÍHBBtti-Csak egy valaki maradt otthon: egy az'élet - ről még mit sem tüdő, ártatlan,'nevető szemű, mo - solygo arcú hat éves kis gyerek, a kis Lacika. Ezt nem vitte magával az apja, hiába sirt érette könynyeket az édesanyja. De nem vitte el a nagyszülőkhöz vagy rokonokhoz sem és barátokra'sem merte őt bizni. Nagyon féltette ezt’ a kicsiny, későre született gyermeket. Hol találhatott volna számára távolléte idejére biztos oltalmat és menedéket? Amikor ő elutazott, az uj miniszterelnöki palotába beköltözött egy AVO kapitány, két őrmester és egy alhad - nagynő, hogy vigyázzanak a kicsiny gyermekre,*'akit a meseautóért cseréhen otthagyott az édesapja, hogy biztosíték legyen azoknak az Ígéreteknek a megtartására, amiket az elutazása előtt tett Mátyás mesternek. De az utolso pillanatban otthon maradt a meseauto is. Amikor látta Mátyás mester, hogy a nagy eijiber olyan könnyen beleegyezik az eleven zálogba, jónak látta egy másik, a nagy embert jobban lekötő záloggal is megerősíteni. Az utolsó pillanatban a miniszterelnökségi államtitkár hatalmas kocsija állott a palota elé és abba szállt be a nagy ember, hogy elinduljon...nem a hontalanság féléimért hontalanná csak az válhat, akinek hazája volt, de a hihetetlen méretű vagyonszerzés és meggazdagodás felé. , Es ezután menetrendszerűen történt minden. A nagy ember hegyeken és völgyeken át megérkezett Svájcba, kipihente az ut'fáradalmait és amikor mindezt megírták a lapok, Mátyás mester is kinyitotta a lezárt borítékot és bejelentette országnak-világnak, hogy a nagy ember összeesküvő volt, a nagy ember megszökött... Újabb vihar száguldott végig az országon, újabb villámcsapások szántották fel a magyar életet és újabb emberek vonultak be a börtönökbe. A nagy ember pedig pihent, nézte a csodálatos svájci hegyeket és várt... Néhány nap múlva a Semmelweiss uccai pártház telefonközpontjának egyik telefonkezelőnője' izgatottan szólt be a párt munkaügyi hivatalába, ahol a hivatásmozgalom titkárával éppen az egyik az egyik képviselő beszélgetett:- "A miniszterelnök! Balogh Istvánt keresi Svájcból; most kapcsolja őket a kolléganőm.,, A két ember izgatottan követte a fiatal leányt a szomszédos telefonközpontba és a mellék - kagylón nemsokára meghallották a messzirement ember hangját. * '- "Te vagy, Pista? Eeszéltél Rákosival?"- "Igen."- "Megkapom a dolgokat?"- "Meg."- "A pénzt is?"-„"Azt nem tudom. Nehezen megy, nem akarja." Kis szünet* a'telefonban, messze idegenben gondolkozik valaki, majd újból megszólal:- "Beszélhetnék vele? Össze tudsz kapcsolni vele?" Most ideát hallgatnak el. Az otthonmaradt cinkostársat is meglepte a kérdés, csak jó percnyi hallgatás után adja még a választ:- "Megpróbálom, maradj a telefonnál." A következő pillanatban már cseng is a másik telefon. Balogh István utasítja a telefonügyelétest, hogy a másik vonalat a postán keresztül kapcsoltassák át Mátyás mesterhez. A két férfi és a telefonkezelőnők döbbenten néztek egymásra, nem tudtak szóhoz jutni, csak nézték a huzalokat és a kapcsolótáblát, amelyen belül most kattanások hallatszanak. Vájjon elérte-e Mátyás mestert? Vájjon mit beszélnek? De ezt nem hallhatják. Pár percnyi zsibbadt csend és mozdulatlanság után a hivatás-szervezeti titkár papírlapot vett elő. Leírta a beszélgetést szorol-szóra. A képviselő és a két telefonkezelőnő aláírják, hitelesítik. Ma is megvan biztos helyen ez az okirat. Hogy aközben mit beszéltek a másik vonalon, azt nem tudjuk. De ez a beszélgetés sem oszlott szét a levegőben, mert ezt viszont gramofonlemezre vette a mindenre gondolo és előrelátó Mátyás
