Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-04-01 / 1. szám
9.oldal /il.évf.l (13) szám / Magyar Végvár 1954 április politika. Mindig csak szenilis gyerekek piszkos játékának tartottam. De az utóbbi évek megtanítottak arra, hogy tőlem, a senkitől kérik számon,hogy miért tűrtem diktátort az ország nyakán! Minket, kis embereket tesznek felelőssé, hogy miért hajtottuk végre gazemberek parancsait. Itt az ideje,hogy tanuljunk a múltból és ne hagyjuk, hogy magukfogadta prókátorok, leszerepelt gyászvitézek és vörös betyárok üljenek a nyakunkra. Nem óhajtók én is ugyanabba a hibába esni, mint az előbb említettek, nem akarok piszkolódni, jóllehet a magyar nyelvnek nincs elég ocsmány szava, amit rájuk lehetne alkalmazni, mégsem szeretem i bántani őket, mert azzal egy lépéssel sem visszük j előbbre a magyar ügyet. Még csak kritizálni sem akarok senkit, mert nekünk annyi a tennivalónk, hogy kritikára csak kevés ódLő-_j.ut-,-. de—az, is csak épitő j kritikára, nak csak egy a magyar egygyesült erőa nagy és ton, Hazánk sán és ujjá- Misem csak a hemegtalálni kus módón rátát el-Minden magyarvágya lehet: ség, amely evel dolgozhat szent feladafelszabaditáépitésén. egyszerűbb, lyes utat kell és demokrati- j a többség akafogadni. A szervezet,párt. számtalan révén a magyarság nyilvántartása, ha hiányosan is, de létezik. Ezek között vannak és lesznek sokan,a- 1 kik a hosszú évek során letelepedtek, polgárosodtak és nem is gondolnak arra, hogyMagyarországra ! visszatérjenek. Velük, ha közvetlenül nem is szá- | molhatunk, de igyekeznünk kell őket megtartani legalább is barátainknak, akiknek támogatására minden-: kor számithatunk. De a tömeg még mindig féltéglával veri a mellét és hangoztatja magyarságát, különösen ha vala- ! mit kapni lehet. S itt elértük az első javaslato- | mat. MAGYARNAK LENNI: áldozat. Ezek a nagy magyarok mindenhol fizetnek adót a különböző országoknak,amelyeknek nem is állampolgárai.Miért ne fizetnének annak az országnak, amelynek még ma is polgárai és ahova maholnap vissza óhajtanak térni, kárpótlást i kapni ’szenvedéseikért’ s esetleg holmi bársonyszék be is beülni. Tehát az első az lenne, hogy mindenki, aki magyarnak óhajtja magát vallani a jövőben is, fizesse be évi jövödelmének 5%-át adóba a magyar menekült kormánynak avagy bármi más név alatt működő csúcs-szervezetnek. Akik ennek az egyetlen állampolgári kötelességüknek eleget tesznek, azok gyakorolhatják állam-) polgári jogaikat is, első sorban is szavazati jogu-j kát. - Ehhez az egy feltételhez, az adófizetési kötelezettséghez lenne kötve a titkos választójog gya korlása. Nem néznénk semmi mást, sem politikai,sem erkölcsi múltat, még a fentemlitett hazaárulók is szavazhatnának, ha hajlandók az adót megfizetni. Ha ezt az alapfeltételt megvalósítottuk,akkor azután megindulhat a politikai pártok piszkolódása.! Akkor felállhatnának politikai arénánk hősei a söröshordo tetejére ( ha ugyan koruktól még fel tudnak mászni rá)és hazudhatnak, azaz Ígérhetnek, amit csak akarnak. A mai magyar emigráció nagyrésze a múlt tapasztalatai révén elég érett arra, hogy kiválassza a megfelelőt. A pártok kifejthetik programjukban, hogy kívánnak munkálkodni az emigrációban és elmondhatják elgondolásaikat a felszabadításra és újjáépítésre vonatkozolag is. , A választás hozzon létre egy EGYKAMARÁS PARLAMENTET és ez válassza meg a kormányt vagy nevezzük testületnek. Akárminek, csak ne Nemzeti Tanácsnak vagy Bizottmánynak, mert ezeket a fogalmakat teljesen lejáratták. Véleményem szerint ezzel a tervvel talán tevékenységre lehetne kényszeríteni azt a sok, hallgatásba burkolt magyart is, akik ma távoltartják magukat mindentől, ami magyar, hogy magukat az utálattól megkíméljék. S azután azon sem lehetne vitatkozni, hogy vájjon a MNB tagjai a magyar emigráciot képviselik-e vagy sem? Akit majd a magyar emigráció igy megválaszt, az joggal hivatkozhat a többség bizalmára. Remélem, hogy a mi ’népszerű’ politikus barátaink nem fognak félni a demokratikus népakarat megnyilvánulásától, legföljebb csak abban fognak bízni, hogy sikerüljön 1948-at megismételni. Té-' vednek! Ami sikerült az orosz szuronyok árnyában, az nem fog sikerülni a szabad világban. Politikus Uraim, szóljanak hozzá! Mikor választunk. ..? Aláírás. &&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&& Kedves Szerkesztő Uram: Igen ritkán szoktam tollat fogni, hogy valamely magyar ügyben a véleményemet hallassam, de most mégis megteszem. Mi magyarok híresek voltunk az idegenek iránti tiszteletünkről s éppen ezért furcsa, hogy azokkal az idegenekkel szemben, akik hazánkért tettek valamit, egész különleges módón nemcsak hálátlanoknak mutatkozunk, hanem akadtak magyarok, akik éppen ezeket a magyarbarát idegeneket támadják alattomos módon. Példának említem fel Romanelli grofot, akit jól ismerünk, akinek hálával tartozunk. Ma is jo szívvel van irányunkban és ennek ellenére ’derék’ magyar emigránsok nem átallották őt újságokban meg-támadni és aljas rágalmakkal illetni. Most egy másik eset jutott tudomásomra.Valami Mr. Dienes és Mr.Endrey lapjaikban megtámadták Pedlow kapitányt. Lehet, hogy égbekiáltó tudatlanság részemről, de soha nem hallottam eme urak-*írtét. Pedlow kapitány érdemei ismeretesek a magyarok előtt. Amit adott, talán nem az övé volt, de sokan hálásak neki a segítségért, amelyet rajta keresztül kaptak. Pedlow kapitány ma teljesen elhagyatva szegényen él egy menhelyen. 94 éves öreg ur, aki csak -jót tett és aki - különösen ma - még a légynek sem árt. Miért kell őt támadni? De magyarnak meg egyáltalán oka sincs erre, nem is lehet és ha már hálát nem mutatunk, legalább a támadásoktól kíméljük meg. A magyar becsület igy követeli. California, 1954 február 14. B.G.
