Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-07-01 / 4. szám
11.oldal / Il.évf.4.szám / Magyar Végvár 1954 julius Igen Tisztelt Szerkesztő Ur: Vérző Hazánk és hontalan fiainak őszinte,, megalkuvást nem ismerő bátor védelmezője és ezért fordulunk teljes bizalommal Önhöz. Alulírottak, mint a trieszti magyar emigránsok hivatalosan elismert vezetői, a következőkben ' feltárjuk az itteni menekültek helyzetét és kérjük, hogy közismert'jóindulatával, elismert tekintélyével álljon mellénk, nyújtson testvéri segitő kezet az Adria partján vergődő honfitársainak. Kérjük, hogy az alulírottakat szíveskedjék tanulmányozni és ennek alapján elsősorban a Magyar Végvárban, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, - ha az uj napilap megjelenik természetesen abban is, - közzétenni egy felhívást, amely egyben tolmácsolja a trieszti magyar emigránsok halálosan komollyá vált üzenetét: S.O.S.t A trieszti emigránsok helyzete. A szovjet rabigában görnyedő magyar nép fia- i közűi sokan Jugoszlávián keresztül érkeztek nyugatra, illetve ide Triesztbe. Hogy Tito kommunista népköztársaságában mit éltek át, milyen szenvedéseken keresztül jutottak szabad földre, annyira külön kérdés, hogy a jugoszláviai emigráció könnyesvéres kálváriájáról egy szép napon nem egy rövid levélben, hanem egy egész könyvben számolunk be a titoizmussal szövetkező nyugat okulására. 1949 őszétől kezdve szórványosan engedélyezett csoportokban és gyakran a szökés veszélyes utján érkeztek Triesztbe a Vasfüggöny megkinzott rabjai. Az aknamezőn nem egynek maradt ott a féllába vagy keze és hányán fizettek életükkel a szabadságért! Szabadságért? Vájjon szabad földön valóban elnyertük a szabadságot? Kétségtelen, hogy a trieszti menekült táborokban a szabadság levegője áramlik felénk, Végcélunk azonban nem az, hogy kényszerű öszszezsufoltságban nyomortanyán töltsünk el hosszú hónapokat vagy éveket. Igen! Elnyertük a szabadságot, de tétlensegre, tehetetlenségre Ítélve nem tudunk mit kezdeni vele. Két-három-négy éve annak, hogy egészséges ' emberek, akik illetékes helyen'ismételt kérésükre, hogy ügyük miért nem jut előre, a mai napig nem kaptak választ. Legalább is nem kielégitőt. Az életük idegölő'holnapvárás. Két-három-négy éve vannak itt emberek, akik a reménytelen várakozás s csalódások következtében fizikailag és szellemileg tönkrementek, kórházakban, elmegyógyintézetben találtak végső menedéket. Sajnos, még folytathatnánk oldalakon keresztül és mindez nem vád, csak jogos elkeseredés megnyilvánulása, amiért - reméljük - nyugaton nem Ítélik el azokat, akik a hontalanság keserves kálváriáját járják már évek óta. Ausztrália és Brazília részéről folyamatban levő kivándorlásra való' regisztrálások után - amely csak részben érinti a trieszti magyar emigrációt - tovább is nyitva áll a kérdés: mi lesz a többiekkel? Szomorú tapasztalatunk az is, hogy a táborok belső életében, a politikai menekültekkel szemben, a gazdasági menekültek élveznek olyan előnyöket, amelyek súlyosan hátrányos helyzetbe hozzák a valóban politikai menekülteket. A jugoszláviai oroszok nagy csoportja, akik nagyobb részben útlevéllel /: még pedig szovjet útlevéllel mint szovjetpolgárok:/ érkeztek Triesztbe, kivételes helyzetet biztosítottak a maguk számára. Hogyan és kiknek a jóvoltából? Annyi bizonyos, hogy jól elhelyezkedtek a menekültek által elérhető kulcspozíciókban és befolyásolhatják az emigráció ügymenetét. Természetes, hogy ezek az elemek az adott helyzetet ki is használják más nemzetiségű menekült csoportok kárára. A panaszokat gyakran megnemértés fogadja. Megtörtént, hogy hivatalos helyen hivatalos személy a menekültek egyik delegációjának igy válaszolt :MMit akarnak? Maguk legtöbben útlevél nélkül érkeztek és kriminalisták. Nem hívta magukat ide senki - nyugatra...” Saját magunk elismerjük, hogy a menekültek nem mind angyalok, de tiltakozunk az ellen, hogy a közénk sodródott egyes gazemberek miatt az emigránsokat egyetemesen elitéljék. Meg vagyunk'győződve, hogy a USA és a szövetséges hatalmak, az emigrációt intéző legfőbb szervek az igazságosság és jóakarat alapján intézik sorsunkat, sajnos azonban, ezt mi a helyi viszonyok között nem minden esetben tapasztaljuk. Az okot abban látjuk, hogy egyes beosztott funkcionáriusok ügyünket illetőleg mellőzik a felebarátiszeretet és lelkiismeret törvényét. Amerikai Magyarok! Mindezek után hozzátok fordulunk bizodalommal, mint egy Hazának gyermekeihez, testvérekhez. Hinden nemzetnek külföldön, elsősorban a USA-ban vannak nemes lelkű pártfogói.Magánosok, egyházi és világi szervezetek erkölcsileg és anyagilag támogatják emigrációban élő honfitársaikat. A trieszti magyar menekültek amerikai viszonylatban eddig Páter Galambos, nemzeti emigrációt védő sajtómunkáján kívül csupán az Amerikai Magyar Szövetség és a Katolikus Liga részéről tapasztaltak irányukban segitő készséget, amikor anyagi, -ilve használt ruha - segélyben részesültek. Ezúton is hálás köszönettel nyugtázzuk a szives küldeményt, de őszintén mondjuk, nem erre van szükség, AHOGY MI LÁTJUK...
