Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-07-01 / 4. szám
12.oldal / Il.évf.4.szám / Magyar Végvár 1954 julius mert ez a különben nemes szivü akció csak megkönnyi ti tengődésünket a nyomor szemétdombján és alkalmat ad a gyengébb idegzetű embereknek veszekedésre és széthúzásra. Nem könyöradományokat, hanem becsületes munkalehetőséget kérünk. Tisztességes emberi életet akarunk! .Ezért fordulunk elsősorban amerikai véreinkhez. RT.rjük, tegyék lehetővé, hogy végre megszabaduljunk a bizonytalanság, a testi és lelki nyomor e szörnyű állapotától. A többi nemzetiségekhez tartozó emigránsokat egymásután emelik ki a menekült táborok egészségtelen környezetéből és biztosítanak számukra honfitársaik fizikai és szellemi képességeiknek megfelelő munka alkalmat. Nagyszerű missziót teljesítenek' ezáltal. Száműzött honfitársaiknak visszaadják munka és életkedvüket, hitüket és bizalmukat a jövőben. Fényes'bizonyitéka ennek pl. a Kanadai Ukrán Szövetség, amely ez év április elején a trieszti ukrán nemzetiségű emigránsok részére 200 vizumot küldött. Ez és az ehhez hasonló akciók jelentenek igazi segítséget. /:Megjegyezni óhajtjuk,'hogy a fenti Szövetség jóval több vizumot küldött, maiit az itteni ukránok létszáma és ez a nemesi ^Ikü akció egycsa - pásra megoldotta a trieszti ukrán emigránsok kérdését.:/ Jelen körülményeinkből megállapítható, hogy amig más nemzetek emigránsai boldogulnak megértő, segitő jóakarat közreműködésével, addig mi magyarok a világ legárvább népének száműzött gyermekei hánykódunk, pusztulunk “a modern népvándorlás háborgó tengerén, - átkozva sorsunkat, marcangolva önmagunkat ... Egyedül vagyunk’. Nincs, aki pozitiv tettekkel segitsen?’. Természetesen a nemzeti emigránsok elsősorban nyugaton élő nemzeti érzésű honfitársaikhoz fordulnak, mint akik lelkileg is legközelebb állanak hozzájuk és akik leginkább megértik problémájukat. Most mi is, kettőszáz Triesztben élő magyar emigráns, amerikai honfitársainkhoz fordulunk abban a reményben, hogy megértik kérő szavunkat és átérzik hontalan, elhagyott sorsunkat. Egy az óhajunk: Becsületes szabad emberek, becsületes'szabad társakként, nem tétlen, tehetetlen szemlélői, hanem cselekvő részesei akarunk lenni annak a hősi küzdelemnek, amely - hisszük - meghozza rab Hazánk és az cg sz emberiség boldogabb jövendőjét. Trieszt, 1954 április 21. A trieszti magyar menekült bizottság (Aláirások.) A fenti levél érkezett hozzánk és mi készséggel adunk helyet. Ugyancsak köszönjük a Miami-i The ' Guardians of Liberty szervezet magyar osztályának, hogy erre külön felhívták a figyelmünket. Ennek a szervezetnek elnöke magyar: Szabó István. a megújhodás fele' Mielőtt'az olvaso ennek a cikknek az olvasásához kezdene, szíveskedjék elolvasni a trieszti magyarok levelét. A 11-ik oldalon kezdődik. Soha nem szerettem a magyarázgatásokat. A- zért nem, mert mennél többet magyaráz az ember, annál kevésbbé érthető a dolog. Jelenleg mégis eltérek, mert most a magyarázatot szükségesnek látom, még pedig az igazság szempontjából. A Magyar Végvár júniusi'számában a fenti cim alatt egy cikk jelent meg, amely egyesek részéről jóakaratu, mások részéről kevésbbé jóakaratu tévedésekre és félreértésekre adott okot. A nehezményezett cikket - minden erőszakos belemagyarázás ellenére sem’. - nem én Írtam. Ez azonban legkevésbbé jelenti, hogy nem vagyok felelős a cikk megjelenéséért. Sem a szerzőnek, sem a Magyar Végvárnak, sem a Végvár szerkesztőjének nem lehetett és nem is volt célja, hogy a magyar középosztályt minden további nélkül elitélje. Az ilyen elgondolás teljesen ellenkezik a szerző szándékával, a Magyar Végvár szellemével és a Magyar Végvár szerkesztőjének eddigi működésével. Mi nem csinálunk hátra-arcot és Írjuk ellenkezőjét annak,ma,'amit tegnap állítottunk. Sem a Magyar Végvárnak, sem a Magyar Végvár szerkesztőjének a véleménye nem változott meg az e— migrációs magyarságról. Ma is elégtétellel gondolunk arra a tényre, hogy a Magyar Végvár szerkesztője volt az első, aki a sokszor megrugdalt emigráció s magyarság védelmére sietett, mert azt magyar kötelességének érezte. Ezért a magyar emigrációtól nem várt és nem vár köszönetét. A Magyar Végvár volt az, - ma is ugyanaz - amelynek hasábjain harcoltunk a magyar emigráció céljaiért, a jobb és boldogabb uj Magyarországért. A Magyar Végvár úgy érezte, hogy ebben a munkában minden magyarnak résztvenni kötelessége és eme munka sikerének - és ez az egyetlen lehetőségi - érdekében minden magyarnak'össze kell fogni. Ezt pedig csak egy erős, bátor, szókimondó, teljesen nemzeti és keresztény alapon álló sajtóval tudjuk megteremteni. Ez a felismerés adta azt a gondolatot, hogy meg kell teremtenünk az életrevaló magyar nemzeti sajtót itt Amerikában. A felszólítás kiment, minden magyart hívtunk. Régieket épugy, mint az újakat. A régi magyarok egyrészét nem vettük aktiv számításba, mert túlságosan a jelenlegi uralkodó ’magyar’ sajtó befolyása alatt állanak. Tudtuk azt is, hogy az ellenié^ részéről a legvadabb támadás indul meg, minden eszközt - a terror, megfélemlítés eszközét is - felhasználnak elgáncsolásunkra. Ez meg is történt. Annál inkább számítottunk az ujamerikás magyarságra, annak nagyobbik hányadára, mint akik első kézből megismerték a ’’szabadságot”. Ok vesztettek legtöbbet, tehát ők fognak segíteni leg-
