Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-07-01 / 4. szám
3. .oldal / it- f11J ^ ^jv'Kv' / Magyar Végvár 1954 julius Az emigráció egységes gondolkozását , megértését sok minden zavaró kérdés hátráltatja. Ki kell kapcsolni az útból mindent, ami fölösleges vitát idéz elő s az egység szempontjából nem is lényeges, viszont lényeges dolgokban megértésnek kell Létrejönni legalább annyira, hogy a vita a mostani helyzetben nem időszerű, tehát fölösleges. Sok könyv jelent meg,'volt neves vagy kevéshbé neves közéleti férfiaktól, Íróktól, amelyek igen sok ideig homályban volt dolgokat, történeteket megvilágítanak vagy esetleg tovább is homályban hagynak. A legtöbbnek szerzője igyekszik megértetni, hogy mi, hogyan és miért'történt körülötte és vele, esetleg tőle távolabb is, de általában azok elolvasása után az emigráns magyar nem lesz okosabb,hogy mit kellene hát tennie a megvalósítandó egység felé. 'Ki kell alakulnia annak az általános felfogás gásnak, hogy a megtörtént események után ma már keveset vagy semmit sem kell azon tépelődni, hogy helyes volt-e valami ahogyan történt vagy jobb lett volna, ha másként történt volna? Vannak azonban megtörtént események, amelyeknek helyes megismerése és megítélése a magyarság között a megértést előbbre viszi. Ilyen pl. az 1944 évi októberi és azt követő - most már tiz évvel ezelőtti események -, amelyek az államfő személyében történt változással kapcsolatosak voltak s amelyekről az emigráns és a régebbi magyarok újabban olvashattak. Az ország védelmében lehettek, sőt voltak többen azon a véleményen, hogy a további védekezés hiábavaló, de itt csak azokra a jóhiszenüekre kell gondolni, akik addig a tényleges védelemre gondoltak, azzal együtt“éreztek és cselekedtek, nem pedig az ellenséghez húzókra s alattomban annak javára cselekvőkre. Viszont sokan voltak s ez volt az ország nagy többsége, akik a végsőkig védekezést tartották helyesnek.Ez a helyzet robbantotta ki az 1944 októberi eseményeket, amikor az ellenség az ország jelentékeny részét már elfoglalta. Ekkor történt az államfő személyében változás Az "Amerikai Magyar Hang" c; folyóirat 1953 aug. 10-i számában dr. Szénák Jenő, a magyar kir. Curia volt elnöke "Egy Magyar Közjogi Kérdéshez" címen' figyelemre méltó tanulmányt irt azzal kapcsolatban, hogy Horthy Miklós kormányzó'1944 október 16-án kormányzói tisztségéről lemondott, majd az 1952 végén közzétett "Ein Leben für Ungarn" c. könyvében, amely azóta magyarul is megjelent, a lemondást érvénytelennek jelentette ki s ezt követően államfői minőségben köztevékenységet kezdeményezett. Szemák Jenő tanulmányában arra a végső következtetésre jut, hogy ’Horthy Miklósnak Magyarország kormányzói tisztségéről 1944 őkt. 16-án való lemondása érvényes államjogi tény’, 1-4. pont alatt vitathatatlan tényekét állapit meg s aztán nindenikhez részletes magyarázatot, értelmezést fűz. Az 1. pqnthoz irt magyarázat szerint "Az 1920 évi I. t.c. s az 1937. évi XIX t. cikkek szerint a kormányzó az országgyűlés hozzájárulása nélkül a háború és béke kérdésében nem határozhat." A 2. ponthoz irt sorok szerint "Az 1937.évi XIX,t. cikk megszüntette a kormányzónak az országgyűlés általi, az 1920. I. t. cikkel biztosított felelősségre vonását." Az 1. pont szerint "Horthy Miklós kormányzói minőségben a magyar országgyűlés előzetes hoz * zájárulása nélkül a Magyarország ellen hadatviselő szovjet-oroszokkal fegyverszüneti tárgyalásokba bocsájtkozott s azok eredményeként, mint legfőbb hadúr 1944 okt. 15-én rádió utján továbbított hadparancsban a magyar hadseregnek az ellenségeskedések megszüntetésére rendelkezést adott." A 2. pont szerint:"A kormányzó fegyverletételi proklamácio'jára az országgyűlésen is képviselettel biró nyilaskeresztes párt és a keleti arc-vonal bajtársi szövetsége német katonai támogatással fegyveres oppozicioba léptek, aminek folytán Horthy Miklós a fegyverszüneti parancsát visszavonta, 1944 okt. 16-án kormányzói tisztségéről lemondott." E ponthoz fűzött magyarázat szerint ez a lépés kétségtelenül forradalmi volt. A 3. pont szerint:"Az 1937. évi XIX. t.cikkel létesített országtanács a lemondást 1944 okt. 27-én tudomásul vette, az országgyűléshez a kormányzói tisztség megüresedése tárgyában üzenetet intézett s abban az államfői tisztség ideiglenes betöltését javasolta. Az országgyűlés e tárgyban törvényt alkotott; az 1944. X.t.cikket. Ebben a lemondást törvénybe iktatta s mint a nemzet akararatát 1944 nov. 3-án ki is hirdette." A Szemák Jenő által megállapított tények szerint a'háború megszüntetése vagy folytatása tárgyában, amit az államfő a fegyverszüneti kiáltványban fölvetett, az országgyűlés nem határozott, sőt ezzel a kérdéssel, mivel hozzá nem került,nem. is foglalkozott. "A fegyveres mozgalom a közhatalmat erőbehatással kézrekeritette", - amint Szemák Jenő Írja s ekként nyilvánvaló, hogy a fegyverszüneti kiáltvány visszavonása és a kormányzói tisztségről lemondó nyilatkozat aláírása előtt az országgyűlés ezzel a kérdéssel nem is foglalkozhatott. A fen-tidézett t.c. értelében a háború és béke kérdésében az államfő határoz az országgyűlés hozzájárulásával. A fegyverszüneti parancs kibocsájtása - amely a háború tényleges megszüntetését jelenti - , az országgyűlés hozzájárulása nélkül történt. Kétségtelenül illetéktelen fegyveres külső erőbehatásu és pedig német, - tehát idegen állam fegyveres ereje is beavatkozott abba a kérdésbe, hogy a háború folytatódjék-e, sőt a kérdést a közhatalom erőszakos kézrekeritésével eldöntötte az országgyűlés teljes mellőzésével akként, hogy a kormányzót a kiáltvány visszavonására kényszeritették. Az államfő elhatározásának felülbírálására ugyanis egyedül és kizárólag az országgyűlés volt jogosult. A fegyveres beavatkozás tehát törvény és alkotmány-ellenes volt. A német fegyveres erő fellépése pedig még az 1 22. évi Arany 3ullá-A35 1344.ÉVI ÁMoAMFŐi változásról»
