Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-04-01 / 1. szám
8. oldal / Il.évf.l (13) szám/ Magyar Végvár 1954 április ezért állandó sakk-mattban tartanak minket. Tehát komolytalan és nagyon veszélyes lenne, hogy most újsütetű politikai reprezentánsokat válasszunk vagy nevezzünk ki. Meglátásom szerint itt csak régi, kipróbált erők jöhetnek számításba, akiket köt a nemzetnek tett esküjük és nagy tapaszta~| latuk van a világ fórumain. Csak a régi megbízatást kell újból megerősíteni hozzájárulásunkkal figyelmükbe ajánlva felelősségteljes hivatásukat. ' ( A szerző névsserint emlit meg diplomatákat,szakembereket;, de ez úgyis a magyarság bizalmától függ.) IRASBAN: azaz a sajtó terén! Talán itt csúsztunk el a legjobban, amit ellenségeink örömmel és alpári impertinenciával "kiértékelnek", összeállítják és illetékes helyekre juttatják mondván: Ezeket Írták és Írják egymásról a magyarok! Magam 8 éve vezetek egy Diáriumot, amelyben összegyűjtöttem a "testvéri" acsarkodás és saját múltúnk gyalázásait. Megienditő temetési-csokor, mondhatom! Tehát legyen elég az 56 magyarul irt "lapokból", a kintornázásokból és szegénységi bizonyítványokból! A nagy magyar kérdések, politikai konstellációk lemérésében végre döbbenjünk rá, hogy itt egységes- I nek kell lennünk, határozott és motivált, kerek állásfoglalásoknak szabad csak nyomtatásban napvilágf ra kerülni. Éppen ezért fel kell állitani a SAJTÓ-| KÖZPONTOT, ahol most újra a már ismert, jártas irásmüvészek és szakemberek, stiliszták, humoristák, a hírszerzés labirintusaiban jártas emberek dolgozhatnak, összeegyeztetve a magyar problémáknak,kérdéseknek és propagandának kényes és ezer fogást igénylő gondviselés-szerű publikálásait. Vagyis: megteremteni a független, minden csoporton felül álló MAGYAR NAPILAPOT, amely csak az örök és életbevágó magyar ügyeket tárgyalná és védené. Itt is bőven rendelkezünk erőkkel, szakemberekkel és hírszerzőkkel . Neveket közlök. (A szerző itt felsorolja az újságírás magyar kiválóságait. Szerk.) Ez az együttes kimondott magyar ügyekben világmárkát képvisel. Csak a magyar szívnek és az örök magyar gondolatnak lennének a munkásai; bajnokai és harcosai. Van itt képzettség, tudás, fantázia, csak a magyarok adják meg nekik a lehetőséget! Naggyá csak fiaid szent akarata tehet - mondotta Vörösmarty - s ma ezerszer kötelez minden magyar tehetséget, mert hisz a hatalmas, nagy nemzetek felemelik fiaikat, de a kis népeket csak ti emelhetitek fel a nagy világ fórumain! Kemény munka, férfiúi feladat! Ha, dr. Darvas István, igy látja Barcelonából is, akkor úgy gondolom, hogy igaz és nemes küldetés utján találkoztunk. Honfiúi szeretettel, Dr.Szentiváni Rezső, főisk. tanár. ttmmimimtmmtimmtmmmiimmimiimimmimmmmmmimmmtimi RÖVIDEN, DE..■ Blaise Pascal, francia iro, u-toiratnak irta levelében: Sajnálom, hogy levelem ennyire hosszú, de nem volt időm, hogy rövidebbet írjak! - Megszívlelendő tanács. CSIPKERÓZSA FELEBRED... Már sokat írtak arról,hogy hogy mi történne akkor, ha 50 évvel ezelőtt elhunyt nagyapánk feltámadna, kilépne sírjából és körültekintene a világban. Bizony, szegény azt sem tudná, hogy hol van, annyi minden változott körülöttünk az utóbbi 50 év alatt. Gsipkerózsikának nem sok csodálkozni valója volt, mert a Meseország meseország maradt az ő hosszú álma alatt is. Körülötte nem változott semmi. ) Ma, amikor a technika és tudomány mérföldes csizmákban halad előre, még egy-két napot sem lehet átaludni, hogy valami uj csodára ne ébredjünk. Legalább is legtöbben igy gondoljuk. Pedig nem igy van. Én éppen most ébredtem fel ötéves álmomból. Öt évig éltem egy diktaturás országban, ahol a régi jo diktátori recept szerint igyekeztek mindenkit a külvilágtól jól elzárni, hogy elhitessék mindenkivel, hogy csak ott a boldogság mostanában. Különösen minket magyarokat tartottak olyan erős cenzúra alatt, hogy fehér hollónál is ritkább volt egy kívülről jött levél. így öt éven át úgyszólván teljesen elszakadtam a magyar ügyektől. Csak magunk között álmadoztunk a magyar egységről, Hazánk felszabadításáról és egy boldog újjáépítésről. Időnként,ha valaki kétsoros levelet kapott valami rejtett uton, akkor órákig mesélt a levélről, hogy már megindult a magyarok toborzása, közadakozásból önálló magyar hadsereg szervezkedik, megalakult a magyar menekült kormány és hasonló vágyálmok valósultak meg az elbeszélő és hallgatók képzelőtehetsége nyomán. De most felébredtem. A nagy, szabad Amerika földjére érkezve első dolgom volt, hogy visszamentem az elmúlt öt évbe, kiolvastam a magyar sajtót. Utána megborzongtam és nagyon szerettem voln: Csipkerózsika lenni s valahol ismét mély álomba . merülni, a világtól, a magyar világtól elzárkózni. Borzalmas...talán, aki mindennap és állandóan olvassa ezeket a személyi piszkolodásokat, egyéni és pártharcokat, annak nem olyan borzalmas vagy talán nem is veszi észre; Nekem rettenetes volt. Azt hittem, hogy álmodok, talán megfeküdte gyomromat a rég nem látott töltött káposzta és attól vannak ilyen rossz álmaim. Sajnos, nem. Ugyanazokat a neveket láttam, amelyek már ott kisértettek gyerekkoromban. Azok, akik elvesztették az első ' világháborút, akik csinálták az első forradalmat, akik minket a hazafiság ürügye alatt harcolni zavartak a második világháborúban, hogy aztán mikor ők elvesztették, akkor kijelentsék, hogy mi háborús bűnösök vagyunk. De annak nevét is ott láttam, aki ezrével akasztatott fel egyszerű, kötelességteljesítő magyarokat és aki az országot kiárusította az oroszoknak. Az már csak természetes,hogy ez az egyén együtt vacsorázott Kun Béla barátjával szabad Amerika földjén. Ugye, hogy borzalmas? Ilyen emberek intézik a magyarság sorsát. Ezektől várjuk mi a Haza felszabadítását? - kérdeztem egyik barátomtól. Oh,tudod - volt a válasz - engem nem érdekel a politika! Igaz, engem sem érdekel a politika. Itt van, ez volt az oka mindennek! ’Engem nem érdekel a
