Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-06-01 / 3. szám
18. oldal / Il.évf.3.szám / Magyar Végvár PUSZTULUNK, VESZÜNK___ Az emigrációs sajtó megemlékezett arról a tragikus halálról amely v.R.A, honfitársunkat ragadta el körünkből. Ez az izig-vérig rajongója a magyai Hazának és földnek, kalandos körülmények között került a Kansas City-i apácaotthonból nagybetegen Peruba, ahol aztán 3000 méter magasban fia karjai között lehelte ki nemes lelkét. Utolsó kivánsága az volt, hogy amint a bolsevista terror uralma megszűnik, porait szállíttassák haza, mert magyar rögben akar végleg megpihenni és ott akarja hallgatni a Szent Haza újjászületését, az unokák csizmáéskáinak boldog topogását... Errol az elköltözött, példátadó nagy magyarról olyan epizód jutott tudomásunkra, amely a nyilvánosság elé kívánkozik. Amióta a szerencsétlen beteg Haza a kommunisták rabláncaiban szenved, az öreg vitéz, aki az első világháború szépen dekorált harcosa volt, nem gyónt és nem áldozott. Felesége hiába kérlelte. így tartott ez a menekülés hosszú évein át is...Amikor itt Amerikában ünnepelték házasságuk évfordulóját- és koldus-szegényen az apácaotthonban’ünnepeltek’, keserűen emlegette hősünk, hogy még egy szál virággal sem tud hűséges hitvesének kedveskedni... "Tudnál Te nekem nagy örömet szerezni, ha akarnál és még egy filléredbe sem kerülne" - vigasztalta hitvese -, ha meggyónnál, hiszen régóta nem tetted ezt." - Napokon keresztül járkált nyugtalanul, nem találta helyét. Végre kijelentette, hogy megteszi, de csakis felesége kedvéért. Persze angolul egy szót sem tudott, úgy hogy feleségének kellett az egész dolgot elrendezni. "Nem fognak egy szót sem érteni egymás beszédéből - mondotta a főnöknő -, de azért mégis megértik egymást a pappal." A nagy napon R-né bekísérte férjét a sekrestyébe, ahol egy impozáns megjelenésű mezítlábas jött elő...Az asszony visszament a templomba és várt nagyon soká várt...Gondolta, hogy évek mulasztását nehéz pótolni. Fél óra múlva megriadva látta,hogy az öreg vitéz zokogva jön ki a sekrestyéből. "Mi történt veled? - kérdezte - én még soha nem láttalak sírni’." "Nagyon nehéz volt ez a gyónás, de csak a Te kedvedért tettem." - mondotta. "De miért lett volna olyan nehéz? Mi nagy bűnöd lehetett volna Neked?" - kérdezte a feleség. "Nagy az én bűnöm, igen nagy. Perben vagyok az én IstenemmelI Perbe szálltam Vele amióta pusztulni hagyja szép Hazánkat, Magyarországot’. Es ...és ott a pap előtt folyton csak azt kérdeztem: miért...miért...? Miért hagytál minket Urunk és Istenünk? Miért hagytad Mária országát gonoszok martalékául? .. .Úgy elfogott a keserűség, hogy elsírtam magamat. Dehát a Hazát siratni nem szégyen még férfi embernek sem’." "Na és a többi bűnöd?" - kérdezte a hitves "A többi bűnöm...a többi bűnöm...? Azokat el is felejtettem meggyónni..." így gyónt az öreg harcos. A pap feloldozta s hisszük, hogy a magyarok Istene is. Tudjuk, hog; odaát az Ur trónusa előtt szüntelen könyörög Magyarország feltámadásáért. Többé nem perel az Úrral... Megbékéltek...Most már megértik egymást... FELHÍVÁS 1954 junius az emigrációban élő volt magyar katonákhoz és közbiztonsági testületek tagjaihoz. HONFITÁRSAIM, BAJ TARS AK’. Az emigrációban élő magyar tábornokok nagy többségének felkérésére hontalan katonabajtársaim összefogási törekvéseinek - minden politikán felüli - előmozdítását kezembe veszem. Kötelez erre elnyomott nemzetünk érdekeinek szolgálata és tábornagyi rendfokozatom. A hozzámfordult tábornokokból megalakítom a magyar tábornokok tanácskozó testületét, melynek feladata lesz, hogy a hontalan katonabaj társaim sorsát döntően befolyásoló* helyzeteket időnként megbeszélje, állást foglaljon, a szükséges lépéseket megtegye s ezekért felelősséggel helyt is álljon. Előrehaladott koromra való tekintettel az adandó tennivalók rendezésére az emigrácios szervezés terén legtöbb tapasztalattal rendelkező két tábornokot, Farkas Ferenc vezérezredest és Zákó András vezérőrnagyot kérem fel. Szükségesnek tartom, hogy egy szükebb bízott ság összeállításánál ne csupán az 1953 februárban megalakult tábornoki bizottság és az MHBK-ban, mint egyetlen harcos szervezetben tevékenységet vállalt tábornokok, hanem a más hasonló tömörülési kísérletekben résztvettek is képviselethez jussanak. Ezért egyidejűleg felszólítok mindenkit,akik az utóbbi időben ilyen célzatú tevékenységbe kezdtek, hogy a katonai emigráció' további esetleges széttöredézésének elkerülése végett, ehhez a politika-mentes összefogáshoz csatlakozzanak. Felszólítom a volt m.kir. honvédség és a töb bi fegyveres testület valamennyi tagját, hogy a katonai és bajtársi egység megóvása érdekében a tábornoki tanácskozó testület irányítását a felszabadítás katonai vonatkozású kérdéseiben fogadják el és álljanak ellen az öncélú és az egység megbontását célzó esetleges újabb szervezkedéseknek. Regensburg, 1954 május 2.-án József kir, herceg,tábornagy Mi örömmel üdvözlünk minden olyan magyar megmozdulást, amely a magyar emigrácios egység megteremtésére irányul. Hajlandók is vagyunk segite ni, amennyire tőlünk kitelik. Ugyanakkor azonban teljes joggal elvárjuk,coltól el nem térnek.Éppen ezért a józan kritiká jogát fenntartjuk magunknak. A múlt tapasztalatai erre intenek. "I * V IM I II I I I I 11 I I f T f I M I I 11 I I I M I I I M 11 I I 11 I II I I I 11 I I I I I I 11 11 111 II II ! I ( 11 I M I 11 f ! 11IV » » I I I I I I I f | | | | t « ||<ll«l»«tl«««««»t|l| » f I I » I I I I I I i • CSENDŐRÖK A KÁRPÁTOKON, Kövendy Károly . A szerző kiadásában jelent meg ez a 110 ollas könyv,amely egy csendőrtiszt - a szerző naplója Magyarország legsúlyosabb idejéből. A magyar csendőrség hősi harcát írja le a betörő bolsevista t banda ellen. Szórakoztató minden komolysága mellett is. Megérdemli a közönség támogatását. Kapható: Földes Domokos, 578 Hamilton St., New Brunswick, N.J. Ara:$1.50