Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-06-01 / 3. szám

18. oldal / Il.évf.3.szám / Magyar Végvár PUSZTULUNK, VESZÜNK___ Az emigrációs sajtó megemlékezett arról a tragikus halálról amely v.R.A, honfitársunkat ragad­ta el körünkből. Ez az izig-vérig rajongója a magyai Hazának és földnek, kalandos körülmények között ke­rült a Kansas City-i apácaotthonból nagybetegen Pe­ruba, ahol aztán 3000 méter magasban fia karjai kö­zött lehelte ki nemes lelkét. Utolsó kivánsága az volt, hogy amint a bolsevista terror uralma megszű­nik, porait szállíttassák haza, mert magyar rögben akar végleg megpihenni és ott akarja hallgatni a Szent Haza újjászületését, az unokák csizmáéskáinak boldog topogását... Errol az elköltözött, példátadó nagy ma­gyarról olyan epizód jutott tudomásunkra, amely a nyilvánosság elé kívánkozik. Amióta a szerencsétlen beteg Haza a kommu­nisták rabláncaiban szenved, az öreg vitéz, aki az első világháború szépen dekorált harcosa volt, nem gyónt és nem áldozott. Felesége hiába kérlelte. így tartott ez a menekülés hosszú évein át is...Amikor itt Amerikában ünnepelték házasságuk évfordulóját- és koldus-szegényen az apácaotthonban’ünnepeltek’, keserűen emlegette hősünk, hogy még egy szál virág­gal sem tud hűséges hitvesének kedveskedni... "Tudnál Te nekem nagy örömet szerezni, ha akarnál és még egy filléredbe sem kerülne" - vigasz­talta hitvese -, ha meggyónnál, hiszen régóta nem tetted ezt." - Napokon keresztül járkált nyugtala­nul, nem találta helyét. Végre kijelentette, hogy megteszi, de csakis felesége kedvéért. Persze ango­lul egy szót sem tudott, úgy hogy feleségének kel­lett az egész dolgot elrendezni. "Nem fognak egy szót sem érteni egymás beszédéből - mondotta a fő­nöknő -, de azért mégis megértik egymást a pappal." A nagy napon R-né bekísérte férjét a sek­restyébe, ahol egy impozáns megjelenésű mezítlábas jött elő...Az asszony visszament a templomba és várt nagyon soká várt...Gondolta, hogy évek mulasztását nehéz pótolni. Fél óra múlva megriadva látta,hogy az öreg vitéz zokogva jön ki a sekrestyéből. "Mi tör­tént veled? - kérdezte - én még soha nem láttalak sírni’." "Nagyon nehéz volt ez a gyónás, de csak a Te kedvedért tettem." - mondotta. "De miért lett volna olyan nehéz? Mi nagy bűnöd lehetett volna Ne­ked?" - kérdezte a feleség. "Nagy az én bűnöm, igen nagy. Perben va­gyok az én IstenemmelI Perbe szálltam Vele amióta pusztulni hagyja szép Hazánkat, Magyarországot’. Es ...és ott a pap előtt folyton csak azt kérdeztem: miért...miért...? Miért hagytál minket Urunk és Is­tenünk? Miért hagytad Mária országát gonoszok marta­lékául? .. .Úgy elfogott a keserűség, hogy elsírtam magamat. Dehát a Hazát siratni nem szégyen még fér­fi embernek sem’." "Na és a többi bűnöd?" - kérdezte a hitves "A többi bűnöm...a többi bűnöm...? Azokat el is felejtettem meggyónni..." így gyónt az öreg harcos. A pap feloldoz­ta s hisszük, hogy a magyarok Istene is. Tudjuk, hog; odaát az Ur trónusa előtt szüntelen könyörög Magyar­­ország feltámadásáért. Többé nem perel az Úrral... Megbékéltek...Most már megértik egymást... FELHÍVÁS 1954 junius az emigrációban élő volt magyar katonákhoz és köz­biztonsági testületek tagjaihoz. HONFITÁRSAIM, BAJ TARS AK’. Az emigrációban élő magyar tábornokok nagy többségének felkérésére hontalan katonabajtársaim összefogási törekvéseinek - minden politikán fe­lüli - előmozdítását kezembe veszem. Kötelez erre elnyomott nemzetünk érdekeinek szolgálata és tábornagyi rendfokozatom. A hozzámfordult tábornokokból megalakítom a magyar tábornokok tanácskozó testületét, melynek feladata lesz, hogy a hontalan katonabaj társaim sorsát döntően befolyásoló* helyzeteket időnként megbeszélje, állást foglaljon, a szükséges lépése­ket megtegye s ezekért felelősséggel helyt is áll­jon. Előrehaladott koromra való tekintettel az adandó tennivalók rendezésére az emigrácios szer­vezés terén legtöbb tapasztalattal rendelkező két tábornokot, Farkas Ferenc vezérezredest és Zákó András vezérőrnagyot kérem fel. Szükségesnek tartom, hogy egy szükebb bízott ság összeállításánál ne csupán az 1953 februárban megalakult tábornoki bizottság és az MHBK-ban, mint egyetlen harcos szervezetben tevékenységet vállalt tábornokok, hanem a más hasonló tömörülé­­si kísérletekben résztvettek is képviselethez jus­sanak. Ezért egyidejűleg felszólítok mindenkit,a­­kik az utóbbi időben ilyen célzatú tevékenységbe kezdtek, hogy a katonai emigráció' további esetle­ges széttöredézésének elkerülése végett, ehhez a politika-mentes összefogáshoz csatlakozzanak. Felszólítom a volt m.kir. honvédség és a töb bi fegyveres testület valamennyi tagját, hogy a katonai és bajtársi egység megóvása érdekében a tábornoki tanácskozó testület irányítását a fel­szabadítás katonai vonatkozású kérdéseiben fogad­ják el és álljanak ellen az öncélú és az egység megbontását célzó esetleges újabb szervezkedések­nek. Regensburg, 1954 május 2.-án József kir, herceg,tábornagy Mi örömmel üdvözlünk minden olyan magyar meg­mozdulást, amely a magyar emigrácios egység meg­teremtésére irányul. Hajlandók is vagyunk segite ni, amennyire tőlünk kitelik. Ugyanakkor azonban teljes joggal elvárjuk,coltól el nem térnek.Ép­pen ezért a józan kritiká jogát fenntartjuk ma­gunknak. A múlt tapasztalatai erre intenek. "I * V IM I II I I I I 11 I I f T f I M I I 11 I I I M I I I M 11 I I 11 I II I I I 11 I I I I I I 11 11 111 II II ! I ( 11 I M I 11 f ! 11IV » » I I I I I I I f | | | | t « ||<ll«l»«tl«««««»t|l| » f I I » I I I I I I i • CSENDŐRÖK A KÁRPÁTOKON, Kövendy Károly . A szerző kiadásában jelent meg ez a 110 ol­las könyv,amely egy csendőrtiszt - a szerző nap­lója Magyarország legsúlyosabb idejéből. A magyar csendőrség hősi harcát írja le a betörő bolsevista t banda ellen. Szórakoztató minden komolysága mel­lett is. Megérdemli a közönség támogatását. Kapha­tó: Földes Domokos, 578 Hamilton St., New Bruns­wick, N.J. Ara:$1.50

Next

/
Thumbnails
Contents