Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-06-01 / 3. szám

17.oldal / Il.évf.3.szám / Magyar Végvár 1954 junius egységes terv, amivel a többség is egyetért. A köz­vélemény kiformálásához nyilvánosság kell, a nyil­vánosság eléréséhez pedig sajtó.Ez születőben van. 4. Számvetés az idővel. A magyar emigráció' zöme teljes fizikai e­­rejének bevetésével keményen dolgozik, legtöbbször olyan munkahelyeken, amelyet korábbi életében nem szokott meg. Ha tekintetbe vesszük a munkahelyig va­ló utazásokat, valamint azt a körülményt, hogy so­kaknak kétféle munkájuk is van, másoknál pedig a férj és feleség is kénytelen dolgozni, akkor nyil­vánvaló, hogy szabad idejük nem sok marad. Ez a sza­bad idő legtöbbször pihenésre is kevés és ebben kell még az élet elengedhetetlen személyi ügyeit is el­intézni. Az emigrációs közügyek számára csak ez az idő áll rendelkezésre s ezért ezt igen gazdaságosan kell kihasználnunk. Röviden azt mondhatnánk, hogy a szombat estére és a vasárnap délutánra kell korlá­tozódnia a rendszeres emigrációs élet megnyilvánulá­sainak. /Gyűlések, előadások, szórakozások, stb./ 5. Számvetés az anyagi erőkkel. Az emigrációs magyarság verejtékes munká­val összedolgozott keresetéből el kell tartania a saját családját és legtöbbször az otthon nyomorgo hozzátartozóit segélyezni, azonkivül tartalékolnia kell a bizonytalan időre is, miután minden kiesett munkanap hiányzó keresetét a megtakaritásból kell fedeznie. Az elmúlt évek tapasztalatai mindenkit meggyőztek arról, hogy az embernek senkire sem le­het számítania, kizárólag saját magára. Következő­leg mindenki zárkózottá és reálissá vált. Számot vet a kiadásaival. Ha/ azt látja, hogy pénze szétfo­lyik, eladminisztrálodik, akkor áldozatkészsége ará­nyosan csökken. Mindég számolnunk kell azzal, hogy a ma­gyar ember józan gondolkodású. Szereti a reális, a kiegyensúlyozott s a lényegre alapozott megoldáso­kat. Eles különbséget tud tenni a lényeges és a mel­lékes között. Ha átgondoljuk, mennyit tenne ki pénzösz- : szegben a környékünkben lévő magyar egyesületekbe való belépés, ott a tagdijak fizetése, előfizetés a sajtótermékekre, a jótékony előadások pártolására, úgy hamarosan rájövünk, hogy senkisem tud ennek ele­get tenni. Ez egyik oka a részvétlenségnek. 6. Számvetés az emigráció létszámával. Az emigráció összlétszámát még soha sen­ki nem állapitotta meg. Csak hozzávetőleges számok­ról hallunk, ezek azonban nagyon eltérőek. A USA-ban élő magyar emigráció lélekszárna 14 ezer. Egy magyar kisváros lélekszáma. Ha hozzávetőleges számítással 7-8 ezret férfinak veszünk s ebből 3-4 ezret felnőtt férfinak, akkor eljutottunk az emigráció megszervezése szem­pontjából rendelkezésre álló itteni összlétszámhoz. A felnőtt nőket érzésünk szerint - fizetés szempontjából - csak kis százalékban vehetjük ide különböző okoknál fogva: családanyák, kevés kereset­tel rendelkező egyedülállók, stb. Figyelembe kell vennünk egy nagy százalé­kot, akik elszigetelve élnek és akik közönyösek, fásultak vagy anyagilag elesettek. Ezek nem vesznek részt semmiféle magyar közösségi életben vagy csak nagyon is ritkán. Ha a legelőnyösebben számolunk s a felnőtt nők létszámából is ideveszünk bizonyos százalékot, valamint az elszigeteltek és közönyösek létszámát elméletileg lecsökkentjük, /amit idővel el kell érni/ reálisan akkor sem számolhatunk többet,mint 4 ezer főt. Ez a szám már magában véve is minden vitát fölöslegessé tesz az emigrációs egység megvalosi­­tásának szükségességével kapcsolatban. Ez a kis létszám nem bir el több szervezetet, csak egyet. Egyúttal azonban feleletet ad más kérdések­re is. Ha megvan az egység és önkéntes adóját er­re a célra mindenki lerója, fejenkint 1-2 dollárt havonkint - amit, azt hisszük, szivesen megtenne bárki hozzáadva ehhez még a helyi szervezetek időnként befizetendő jótékonycélu / előadások stb./ hozzájárulásait, átlag beflyhatna a közadakozás­­bo'l havi 6-8 ezer dollár. Ez kb. évi 80 ezer dol­lárnak felel meg. Képzeljük el, hogy mennyi emig­rációs feladat lenne megoldható ebből, aránylag ';>e csekély igénybevétellel, kizárólag egységes meg­szervezéssel. Folytatása következik a jul-iszámban. MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG HÍREI. Eckhardt Tibor, a Diákszövetség elnöke ápr. 3-án Montreálban tartott angol nyelvű előadást a "Háborús Ideológia" cimmel. Az eláadáson P.Borbély István S.J. piarista öregdiák elnökölt, felszólal­tak P.Bátori József, piarista házfőnök és Pattan­tyús A. Károly. Április 4-én a torontoi Magyar Helikon ren­dezésében ugyancsak Eckhardt Tibor adott elő a "A magyar felszabaditás és a magyar egység" cimen. Kresz Géza professzor elnökölt, aki a Diákszövet­ség alelnöke. mmtiuunmimtu A Piarista Rend magyar ágának történetében jelentős esemény volt május 5-e, amikor Buffalo­­ban pappá szentelték Kővári Lajos piaristát. Első szentmiséjét május 9-én mutatta be a Derby-i piarista rendház szabadtéri oltárán. Is­ten áldását kérjük működésére. titimiHimmtfimin Dr. Zákány Gyula buffaloi plébánost a Szent­atya pápai prelátussá nevezte ki. Beiktatása a buffaloi székesegyházban történt. Zákány prelátus beiktatásán a Piarista Rendet P.Fátori József ház­főnök képviselte. Gratulálunk! mmmmmmmmmmmmmmmmm AZ EV LEGROSSZABB VICCE. Egy évvel ezelőtt lapunk szerkesztőjét Him­­ler Márton a scrantoni püspöknél följelentette. "Jo katolikus" cimen ágált, aki - legalább is sze­rinte - csak azért jött ki Amerikába, hogy katoli­­zálhasson! Most olvassuk, hogy Himler Marton Tel Aviv-ben - nü ná, hol máshol? - tart előadásokat a Zsidók Világszövetsége égisze alatt.Mikor hazudott'

Next

/
Thumbnails
Contents