Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-06-01 / 3. szám

9.oldal / Il.évf.3.szán/

Magyar Végvár

1954 junius

Nem a kenyéririgység beszél belőlünk. Mi lennénk a legboldogabbak, ha minden rendben menne.

Itt az emigrációban annyi probléma, megoldatlan feladat van, amin a jelen körülMünyek között nem tudunk segíteni. Ez az eset azonban nem eezek közé tartozik.

Hogy Ön, Gróf Ur, ragaszkodik a könnyű megélhetést adó állásához. - azt megértjük; emberek vagyunk. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy mi manapság ezt hivatásnak minősítjük. Ebben az esetben pedig kikerülhetetlen, hogy ne tartsunk komoly lelkiismeretvizsgálatot.

Itt szembe kell nézni a tényekkel s a lelkiismeret diktátuma szerint cselekedni még akkor is, ha fájdalmas annak követelménye.

Röviden: kifelé onnan is a nem 100^-osan magyar, nemzeti gondolatot képviselőkkel.

Annyi tehetség kallódik, nyomorog szerte a száműzetésben s akkor önöknél a kényelemben herdálják egyesek a magyar lehetőségeket.

Nem lenne majd egyszer Önnek és önöknek is megnyugtatóbb, ha a Nemzet és az Örök Biró előtt úgy számolhatnának be, hogy megtettük, amit a lelkiismeret parancsolt és megkövetelt a Haza.

Hosszú lenne leírni, ami bántó s fáj a magyar hallgatóságnak otthon is, kint is.

Mi többször összejövünk újonnan jöttékkel s tudjuk, hogy nekünk őszintébben nyilatkoznak, mint sok esetben önök előtt. Ott jobban zárkózottabbak, hisz hivatalos jelleget látnak benne.

Tehát az ő nevükben is szólunk.

Hogy konkretizáljunk is:

Milyen alapon tűrhető el, hogy egy Zilahi Lajosnak valami szava is lehessen a rádiónál vagy abban?’.

Csak egy’kis’történet.

A budapesti harcok utolsó napjairól, amikor az állati ösztönök serege mind beljebb nyomult a fővárosba, - írja a fent nevezett ’magyar’, hogy amikor az óvóhelyeken a sok sápadt, kiéhezett ember között ő is egy alkalommal a nyíló ajtó felé tekint, - ott egy szovjet katonát lát, akinek kezében kenyér van, - akkor a kenyéroszto Krisztus képe jutott eszébe...

Kell ide kommentár, Gróf Ur???

Más:

Gondolja On, hogy közmegelégedésre szolgál a vasámaponkint hallható nagy "Ulisses", még ha esetleg Márainak hívnák is?! - az ő egetverő bölcselkedéseivel? Sapienti sat’.

Egy kicsit a műsor, mint olyan;

Elöljáróul ’’kedvelt fiunkat”, a született mikrofon-hangú bemondót ajánlanám Gróf Ur figyelmébe. Talán kicsinyesség, de Ízlés dolga’.

Lehet az illető zseniális tehetség, azonban hosszú hónapok alatt nem tudta megtanulni a ’’magyar” szót kimondani. Az igyekezet talán megvan, de még mindig ma-tyar jön ki belőle. Ne kísérletezzünk.

Kell-e a hallgatóságnak a heti ’’Kerekasztal” konferencia?

Alig! Témája legtöbbször érdektelen, az urak kapásból dadognak s csak a drága időt pazarolják

Mert hogy is van? "Gazdagítsák a magyar

lelket az ősi tradíciók és a szabad jövő reményének jegyében...” így van? Ezt teszik?

Zenés üzenetközvetítés;

■ Perjéssy Lívia hangja kellemes, szinte ervalo; azonban,

miért kell a dalokat ledarálni? Miért nem hét időt engedni a második versszakoknak is? -Kevés az idő? Nyugodtan elhagyhatnak egyes számokat, amelyek senkit sem érdekelnek - rögtön van idő. Nemde önök vannak a népért?

Akármilyen szép is a’Japán eső-dal’ vagy a ’Portugál tavasz’, unalomig nem szabad ismételni. A magyar nótát viszont sohasem unja meg a népünk. Erre azonban csak negyedorácska jut.

Kevés a lemez? Van erre is recept. Csináltassanak’. /Remélem, hogy nem a pénzhiány az oka?/

Kis csokor ez, azonban egyelőre nem folytatom. Sajnos, a gyors javulásban nem hiszek, tehát valószínűleg még úgyis találkozunk.

Addig is:

’’Azt akarjuk, hogy ez a rádióállomás az önoké legyen, a magyar nemzeté.”

...Egyebekben pedig az a szerény véleményem, hogy a Nemzeti (?) Bizottmányt (?) és a müncheni magyar rádiót sürgősen meg kell tisztítani a nem odavaló elemektől!

Wels, Ausztria, 1954, április.

Laczkovits József

BESZÁMOLÓ A DETROITI MAGYAR NAPRÓL.

Május 1-2-án zajlott le Detroitban a Magyar Nap, amelyet az International Institute magyar csoportja rendezett a Detroiti Magyar Munka és Kulturközösség közreműködésével. Vasárnap volt az ünnepi műsor, amelyet Dr.Soltész Imre másodgenerációs magyar ügyvéd az Institute magyar tagozatának elnöke vezette. Mózsi István clevelandi zongoraművész a tőle megszokott bravúrral játszott. Szondy Biri énekével óriási sikert aratott.

Milwaukeebő^Glosz Vilma által hozott magyar ruha-bemutaton felsorakoztatott pompás magyar öltözetek teljesen elkápráztatták a közönséget.

Nagy érdeme van a ruha-bemutató sikerében Fazakas Ferenc DMK főtitkárnak, aki fáradtságot nem ismerve dolgozott e siker érdekében. Nem ishiába. A végig élvezetes műsort Somogyvári Géza, DMK elnök szavai zárták be.

A képzőművészeti kiállítást Varga Ferenc szobrászművész rendezte, mig a népművészeti kiállítást Zoltán Sándor állította össze szakértelemmel, Kerpely Dénes iparművész remekelt művészi alkotásaival. A siker minden oldalon nagy volt. Remekelt a magyar konyha is.

Fazakas Ferenc konferált magyarul, mig az az angolnyelvü bemondást Berlányi Mária végezte.

Külön elismerés illeti meg Tóth Pétert, aki a rendezés nehéz munkáját végezte kifogástalanul. Nem feledhetjük ki a munkások névsorából Eördögh Elemérné nevét, aki az élelmezés minden fázisát irányította.

Szinte lehetetlen volna mindenkinek, szereplőknek, munkásoknak a nevét megemlíteni, a nagy siker siker minden dicséretnél hangosabban beszél.