Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-06-01 / 3. szám
5. oldal / Il.évf.3.szám / Magyar Végvár 1954 junius szórvány magyarok vigasza, támasza, oltalma legyen. 1945-ben Serédi bíboros halála után a magyar nép, sót még az ideiglenes debreceni kormány is St akarja a primási székbe ültetni. De az isteni Gondviselés másképpen intézkedett. Neki Erdélyben kellett maradni. így lett a veszprémi püspökből Mindszenty biboros, belőle meg Erdély Mindszentyje. Mikor Erdélyre rázúdult a modern tatárjárás apokaliptikus förgetege, a balkáni bürokrácia minden gáncsvetése, terrorja ellenére, mint az őskeresztények apostolai gyalog, szekéren, lóháton, alkalmi gépkocsival szüntelenül járja félországnyi egyházmegyéjét. Mindig ott van, ahol legnagyobb a szükség, segit, tanácsot ad, vigasztal. Könnyes szemmel törli le a testben-lélekben meggyalázott, apát, testvért, férjet, fiút vesztett anyák könnyeit és püspöki hatalmával a kegyelmek balzsamát hullatja a sajgó sebekre. Prédikál, tanit, szervez,til takozik, memorandumokat szerkeszt. A nagy hitvallók rendithetetlen bátorságával hirdeti abban a megbódult, fékevesztett világban az örök isteni, emberi igazságokat, törvényeket, követeli azokat mindenki számára, de elsősorban mindenki prédájául odavetett fajtájának. Nemhiába hivta a nép egyszerűen atyának atyja, testvére, fia, hűséges szolgája lett mindenkinek. "Kötelez a bátor kiállásra az ifjúság várakozásai Az ifjúság az eszmék, a jelszavak és szervezkedések össze-visszaságában, a fegyverek zaja ^ellett az élet más sikjain és a tiszta eszményekér: hevülő lélekkel figyeli honnan hangzik fel tisztán csengő "igen", melyhez a csalódás veszélye és kockázata nélkül lehet csatlakozni; várakozva nézi hol tűnik elő valóságként - a szélkakasok és alkalmi színváltozások tarkaságából - az a határozott nagatartásamely tiszteletre méltó és követésre érdemes"- mondja 1944-ben Kolozsvárott a nagyvihar kitörésének előestéjén. Életével, tetteivel adta meg'a választ. 0 maga volt a rettenetes hangorkánban, a pokoli kavarodásban a legmesszebb hangzó, a legtisz'tábban csengő "igen". Azok számára, akiknek helyzetüknél fogva kötelességük az emigrációban a magyar, de különösen az erdélyi sotskérdósekkel foglalkozni, álljon itt Útmutatásul és örök mementoul beszédeiből és írásaiból néhány idézet: "Erdélyt nem a magyar hadsereg vesztette el és nem a román hadsereg hoditotta meg. Hanem meghódították, a román anyák, akik szültek, szültek és szültek. Es elvesztették a magyar anyák, akik nem szültek." /1934, temesvári missziós beszédből./ "Az egymásra következő két háború mérhetetlen pusztításai arra engednek következtetni,hogy Európát valóban a saját bűnei verik. S nyomhatja E- uropa lelkiismeretét a mi nemzetünk sorsa is. Nemzetünket a múlt háború után négy országra osztották szét. Sok szenvedés, amit ennek a népnek azóta magára kellett vennie, ennek a hatalmi intézkedésnek a következménye. Tudjuk, hogy a népek nagy családjával szemben elhanyagolható, sőt elpusztítható menynyiség vagyunk, de a kis népek nagy szövetségese a megsértett erkölcsi rend és ez boszut állhat érettünk is. - Szabad emberhez és szabad néphez méltó életet kívánunk élni; mert ehhez istenadta jogunk van Kicsiny nép vagyunk, de kicsinységünk ellenére is a tartós békére vágyakozunk és az uj rend felépítésére készülő népek családjának hasznos tagjai kívánunk lenni. A múltkori békeszerzésnél az önrendelkezés jogán számos népnek tették lehetővé, hogy fajtestvéreivel együtt és egy államban éljen; tőlünk ezt a jogot akkor megtagadták. Igazságunk tudatában és a változatlan természeti és isteni törvények alapján kérjük azokat, akiknek fölöttünk hatalma van - minden hatalom onnan felülről adatott - ne feszitsék népünket egy újabb Ítélettel a régi keresztre." Majd mindjárt hozzáteszi:"Ez azonban nem politika. Itt az életünkről van szol S az emberi élethez az Istentől nyertünk jogot. Az önmagunk becsülete és a jövő nemzedékek sorsáért reánk háruló felelősség követeli, hogy jogaink védelmében tiltakozzunk egy igazságtalan Ítélet kimondása és -végrehajtása ellen." 1946, Csiksomlyón a békekötés előestéjén mondott beszédéből. Mindszenty bíboroson és rajta kívül ki merte ezt még megmondani? Akiknek akkor ez hivatalból lett volna kötelességük, gyáván meghunyászkodtak, fejetbólintottak és itt az emigrációban, mint hős mártirok maguknak hazudják a két főpap érdeméit; közben pedig hitvány dollárokért - 1954-ben szabad földön és nem 1946-ban Csiksomlyónl - tovább alkudoznak, egyezkednek és bocsájtják áruba a magyarságnak nemcsak jelenét, hanem jövőjét is. "Az erdélyi románság számbeli többségére és a 27 éves birtoklásra hivatkozva igényt tart Erdély egész területére. A magyarság a maga igényét jelenleg számbeli többséggel nem igazolhatja / mert elvérzett a tatár-török elleni küzdelemben/, de felhozhat ugyanilyen értékű gazdasági és politikai érveket, melyeket a történelem-is támogat. A románság Erdélyből nem akar távozni; természetesen nem akarja azt elhagyni az 1000 esztendő óta itt lakó" és Erdély kultúráját megalapozó" magyarság sem. Az autonom vagy független Erdély létesítése sem oldaná meg a vitát. Ma, a nagy politikai egységek kialakulásának az idején az ilyen kis egységek nem sokáig tudnának ellenállani az erősebb vonzásának. Az erdélyi románság - nevelése folytán - magyar fennhatóság alá nem kívánkozik. A magyar nemzettestből erőszakosan kiszakított erdélyi ma-' gyarságot pedig kisebbségi élete győzte meg arról, hogy a román fennhatóság alatt sem egyedeiben, sem .mint nemzetiség nem élhet szabad emberhez méltó életet." /Groza P.miniszterelnökhöz intézett emlékiratából./ 1946./ A "lovag király", Szent László", a "táltos király", IV.Béla és a törökverő Hunyadi János legendás földjén ma újra vért izzadnak a székely fenyők s magyar-jajj-tol hangosak az erdélyi havasok. Az eszténákon, a falusi és városi viskókban és házakban pedig uj legendák születnek és ezeknek a legendáknak MARTON ARON, a vértanú székely püspök a• hőse. Azóta fehér lován kereszttel, pásztorbottal a kezében a sok tízezer magyar, székely mártír és hős élén ő is ott lovagol a Hadak Utján, de nem a pogány kopjás Csaba királyfi seregében, mert ő lett .mara'az uj Csaba királyfi, aki a tengernyi magyar yért, könnyet és bánatot engesztelésül a mindenható
