Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-06-01 / 3. szám
4. oldal / Il.évf. 3.szám / Magyar Végvár 1954 junius emléket, a ’’Gyulafehérvári glosszákat.” 1915-ben innen az iskolapadból szólítja fegyverbe a haza. A harctéren éri az összeomlás. De a szépen kitüntetett fiatal tiszt nem teszi le a fegyvert, beáll a "Székely hadosztályba" megvédeni szükebb hazáját az évszázados ellenséggel szemben. Csak mikor minden elveszett, megy haza szülőfalujába. Kétségek között hányódva várja a szennyes áradás elvonulását. De a-J mikor a trianoni béke rágörditette a sirkövet Er - | délyre, gondolkozás nélkül megy vissza Gyulaiehér-r' várra a szemináriumba, hogy mint pap lelki vigasza, támasza legyen ezerszer elárult, kifosztott, idegen járomba taszított népének. Gróf Majláth G.Károly, Erdély nagy püspöke, a fiatal papok eszményképe 1924 nyarán szenteli pappá. Székelyföldön nem ismeretlen a szegény,földhözragadt család gyermekeinek tüneményes, gyors pályafutása. Az ó pályafutása mégis egészen más volt, ; mert népének gondviselésszerü, hivatott vezéreként végig kellett járnia idegen szolgaságra adott népével a magyar kálváriát egészen a vértanuságig. A ditrói káplánságtól egyetlen merész Íveléssel vezeti ez a kálváriaut az ősi, erdélyi püspökszékén keresztül a Bukarest melletti börtönig. Kint székelytöldij káplán, szebeni plébános, püspöki levéltáros, a ko-j lozsvári egyetémi ifjúság lelkivezetője, a Kát.Népszövetség elnöke, kincses Kolozsvár plébánosa nemcsak megismeri a balkáni nacionalizmus minden aljas praktikáját, de a vele folytatott állandó harcban meg is edződik. A szellemi fegyvertárnak minden eszközét használja: tanit, szonokol, ir, szervez, példát ad, irányt mutat és irányt szab, hogy népét lelkileg felvértezve előkészítse a feltartózhatatlanul közelgő szörnyű viharra. így lesz egy személyben a nemzettestről erőszakosan leszakított erdélyi magyarságProhászkája, Tóth Tihamérja, Bangha Bélája, hogy aztán ő legyen Erdély Mindszentyje is. Igazi tragikus hős. De amig a klasszikus tragédiák hősének a pogány lélek pesszimizmusa folytán szükség - szerűen el kell buknia, addig az örök magyar tragédia keresztény hőseinek megdicsőülése nem maradhat el és az újra feltámadó magyarság legendás hősei lesznek. , Márton Áron alakját máris legendák szövik körül. Mikor mint gyergyói káplán a havasokba igyekszik egyik hivéhez, hogy előkészitse az utolsó útra, az uttalan meredek hegyoldalban elakad, se előre,se hátra. Egyszercsak egy hatalmas termetű oláh pásztor terem mellette, vállára kapja és szent Kristófként viszi a Szentséget vivő fiatal papot. - A Pápa 1938 karácsony vigíliáján nevezi ki Erdély püspökévé mintegy figyelmeztetőül, hogy isteni Mesterének nyomdokain kell járnia egészen a Kálváriáig. 1949 tavaszán, mikor vértanú társa, a magyar Mindszenty bíboros személyiségétől megfosztva' már egy éve sínylődik a börtönben, ő, a székely, teljes ^püspöki ornátusban fehér lovon vonul be Csiksomlyora lovas- í bandérium élén tízezrek üdvrivalgása mellett, hogy j nemsokára, mint Illés próféta a modern kor tüzes- ! szekerén nyomtalanul eltűnjön és a Bukarest melletti purgatoriumban megtisztulva, Báthori Endre bíborosnak Vitéz Mihály oláh vajda szolgálatába szegődött székely baltájával kiontott véréért, népe bűneiért engesztelő áldozatként az égbe szálljon. Csodálatos, Mindszenty a nyugati, Márton Áron a keleti végek szülöttje. Mintha a Mindenható ezzel : is ki akarta volna hangsúlyozni, hogy nemcsak a természetalkotta egy oszthatatlan kerek Dunamedence van, hanem a természetfölötti síkon, a halhatatlan lélek láthatatlan világában is egynek teremtette, hiába törte azt darabokra a gyarló, bűnös ember kontár keze. De még csodálatosabb,'hogy ma az állattá aljasodott tömegember uralmának, a különböző előjelü demokráciák korszakában az isteni Gondviselés az annyiszor el^arentált és elgyalázott magyar történelmi osztályból, a nemességből egyszerre három hős, mártír főpappal ajándékozta meg nemcsak a tragikus sorsának legmélyebb pontjára sülyedt magyar nemzetet, hanem az egész keresztény világot is. Mindszenty biboros ereiben rajongásig szeretett édesanyja révén a nemes Kovácsok vére csörgedezik, Márton Aron a teljes egészében nemes székely'nemzetség fia, az 1945 Nagypéntekén a magyar nő, a ma-;, • gyár anya tisztaságának, testi-lelki érinthetetlenségének a védelmében az ázsiai hordák golyójától vértanúhalált halt báró Apor Vilmos győri püspök ■pedig a legrégibb erdélyi főnemesi család késői sarja. A demokráciok haszonélvezői, a hitvány kis percemberkék hiába szajkózzák és akarják,elhitetni a világgal, hogy Mindszenty és Márton Áron csak'egyf-tf ■ szerű, földetturé paraszti családok gyermekei,mert ők mégis annak a történelmi osztálynak a késői leszármazottjai, amely hazát szerzett a Kárpátok ö-vezte Duna-Tisza táján és azt ezerév minden viharán keresztül megtartotta, amelyik saját testével és -vére hullásával védte nemcsak a szárnya alá menekült és oltalma alatt felcserepedett dunamedencei nemzetiségeket, hanem az egész müveit nyugatot, a-' melyik kitermelte azt a csodálatos magyar kultúrát aminek besz des emlékeivel tele van az egész világ, még Amerika is. /Korvinák, Werbőczy Tripartituma, Munkácsy M. ’Milton*-ja, stb./ A tragikus magyar sors hiába nyomorította a nemes Kovácsokat, a székely Mártonokat hétszilvafás, földetturó paraszti sorba - mikor az idegen uralkodók kegye ezer holdszámra osztogatta a magyar vérrel megszerzett és megőrzött drága magyar földet a nagyarirré generálisoknak, udvari lakájoknak és lézengő rittereknek - -- ők paraszti gúnyában'is nemesek maradtak, merré«*,. •csak szájjal vallották, de tettekkel bizonyították, hogy a "nemesség kötelez.’’ A magyar nemesség cim és rangkorság, előnéwel való hivalkodás ingoványába tévedt része kihullott az idők rostáján és mint a pelyvát söpörte el fizikailag vagy erkölcsileg a mostani borzalmas vihar. A megmaradt kicsiny értékes mag azonban újra csak a magyar föltámadás és jövendő kovásza lesz aszenvedések tüzében megtisztult és lélekben megnemesedett polgárság véka liszt-jében. , Márton Aront, akárcsak Mindszentyt, az Istentől adott hivatás felismerése, az azzal járó köteles-» ségek és áldozatok alázatos, de öntudatos vállalása és azok hősi fokban való teljesitése egészen a iyértanuságig teszik valóban naggyá. Mikor 1940-ben Észak Erdély és híveinek nagyrésze felszabadul,mindenki^ azt várja, hogy székhelyét Kolozsvárra teszi át. 0 azonban Gyulafehérváron marad, hogy a reményüket vesztett, hitükben megrendült délerdélyi
