Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-05-01 / 2. szám
14,oldal / Il.évf. 2.szám / Magyar Végvár 1954 május a pénz és üzlet. ÍBHHBfr Újabb levél jött Indokinábol. Egy barátom Írja, hogy a legtöbb újságot Kanadából kapják. De talán idézek egy-két sort egyszerű, gyűrött levelé’ből:"Eppen operációról jöttünk meg, amikor kezembe nyomtak egy csomo újságot. A boritékon kanadai bé lyegek voltak, de a feladó nem irta rá a címét és igy még meg sem köszönhetem. Látod, Pajtás, ezek az igazi magyarok. Ha írsz a barátoknak, köszönd meg az újságokat és ird meg nekik, hogy a légiósok nem felejtenek!’’ Úgy igaz! A légiósok nem felejtenek... 3.F. TRIANONTÓL a new yorki MÁRCIUSIG A trianoni tárgyalóasztal körül ácsorgó, vörös bársonnyal bevont székek még ki sem hültek, Magyarországon máris megszületett a revízió gondolata. A békediktátorok megkongatták hazánk felett a lélekharangot de mi élni akartunk. A revizio's törekvések a kezdeti időszakban befelé propagandát tartalmaztak. Egy majdnem teljesen lebunkozott ország.görcsös reflexe volt ez, - a levegő után. A "Nem, nem sohá-"t egyéb ként nem mi, a jelenben élő magyarok találtuk ki.Ez a sikoltás-szerű kiáltás végigkísérte a zivataros magyar évszázadokat. A kiáltás nyomán megfeszültek az izmok, meglendült a buzogány, szablya, bakáink fényes szuronyát vörösre festette az ellenség vére. Átvettük a kiáltást, de fegyver hijján, csak fogaink csikorogtak bele. A revíziós gondolatot az első világháború utáni magyar rendszer később kisajátította.- Mint a cigarettákra, szivarokra, erre is ráütötte az "E- gyedárusitás" bélyegzőjét. Ha az ország nehézségekkel küzdött, elégedetlenségtől féltek, a revízió' mint remény, gyógyír, a revízió' mint mentség, mint a nehézségek háttérben meghúzódó oka, állando'an készenlétben állt. Ez a propaganda a legteljesebb igazságot tartalmazta, mégsem volt mindig igaz, mert sokszor nem az ország nyomorúságát volt hivatva men teni, hanem egy rendszer uralmát biztosítani. Az ország megcsonkításába nem yugodhatott bele. Magyarhont a tatárdulást, törökjárást kivéve ilyen barbár mo'don még nem szolgáltatták ki a pusztulásnak. Államfőnk, kormányfőink, minisztereink magyar emberek voltak és ha a revíziót a rendszer propagandájául fel is használták, a megcsonkítás épugy. fájt nekik is, mint az egyszerű, hétköznapig polgárnak. A Horthy rendszer egyetlen exponenséről'' tételezzük fel. a hazafiatlan rosszindulatot. A német diplomácia nagyon ügyesen, a revíziós hangulatot használta fel a maga céljaira. Az inkább angolszász irányba hajló” Horthy rendszert a saját maga által ásott ’verembe’ kényszeritette. - Vagy elfogadják a bécsi és müncheni meghivást vagy elsöpri őket a revizios gondolatto'l fütött hazafiak tömege. A rendszer erősitésére felhasznált, revizios propaganda igy lett kényszerré, teherré. Es örömé is, mert a politikai játékok szinfala mögött,könynyes tekintetű magyar voltam én is, te is, Horthy Mikos is, Kállay is. Ha kevesebbet is, mint reméltünk, de kaptunk tehát adnunk is kellett. Igaz, hogy a jogos tulajdonunkat kaptuk vissza, de Kassa, Nagyvárad, Szabadka magyar tulajdon volt már Trianon idejében is és mégis elvették tőlünk. A háborúba való bekapcsolódásunkért a Horthy rendszert nem terheli felelősség. A felelősség elsősorban Clemanceaut terheli, aki brutális soviniz-A 7 ,4 // musaval túltett Hitleren is. 0 volt az, aki a csőcseléket felizgatta Wilson amerikai elnök ellen. Wilson emberséges béketerve a Párisban reádobált rothadt paradicsomok és záptojásokba fulladt.Cle„manceau volt az, aki Europa egyensúlyának őrét, a Monarchiát felrúgta, hogy züllödt szláv hazudózókat szolgálhasson ki. Aki elhitte, hogy a Monarchia szláv faji szférája északról és délről elindulva Budapesten ér össze. A revíziós gondolat gyakorlatba való átvitele egyébként már Bécs és München előtt is csak a német-olasz szövetséggel volt elképzelhető. A Rothermere család sok pénzt felemésztő budapesti primadonnáskodása, Lloyd George és Clemanceau csalásra és hazugságra felépített "igazságát” megcáfolni nem tudta, de nem is akarta. Ha történetesen a bécsi és müncheni döntések idejében a szociáldemokraták lettek volna uralmon vagy Nagy Ferenc kormányelnökségével a későbbi földalatti ellenállók, a helyzet másképpen alakul. Ok visszautasíthatták volna Bécset és Münchent,sőt .még a megcsonkított ország területéből is "áldoz-* hattak" volna. Senki sem ütődött volna meg rajtuk. Az ő akasztofákra épített "demokráciájuk", szájkosaras, Andrássy ut 60-as magyar "szabadságuk" sok kritikát kibírt volna. Nagy Ferenc több, mint tiz évvel az események után, jjnképzőköri politikával, ’semleges maradt volna.’ 0 semleges maradt a háromhatalmi egyezmény parlamenti jóváhagyása, megszavazása alkalmával is. Mint jegyző, se pro, se kontra ?'nem nyilatkozott. ’Semleges’ maradt akkor is, mikor a bolsevizmust kézzel-lábbal kiszolgálta. A Horthy rendszer tehát akaratán kívül háborúba kényszerült. Még akkor sem vonhatta volna ki magát az eseményekből, ha nagyon akarta volna is. Ha a revíziós rendszer megtagadja a revíziós gondolatot, - elbukik. A nép ellenszenvét "politikai előrelátásból" sem vállalhatta, mert a hadsereg is revíziós nevelést kapott.A trianoni megcsonkítás után nem is kaphatott mást. Egyébként egyetlen érv elég, hogy a magyar állásfoglalás helyességét kidomborítsuk. Mi csak és kizárólag a bolsevizmus ellen ragadtunk fegyvert. Időben tehát több, mint egy évtizeddel meg-
