Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-05-01 / 2. szám

11.oldal / II.évf.2. szám /

Magyar Végvár

1954 május

yeti a népek önrendelkezési jogának a kérdését is. Bár megállapítja, hogy a politikai döntéseket ma már nem lehet hozni az érintett népek szabad vélemény-nyilvánitása nélkül, még ma sem tartja egyedül > célravezetőnek, mert a közvéleménynek - ami nagyrrészben a propaganda hatására alakul ki - nincs mindig igaza és a szenvedélyek és érzelmek hatása alatt létrejött döntések "ritkán bölcsek és hosszulejáratuak." Kár, hogy erre, amit mi már régen tudunk, csak most jönnek rá. Végre mi is hozzányúlhatnánk már a propaganda félelmetes fegyveréhez igazunk érdekében és ha a propaganda modern eszközevei megcsillogtatnánk a Dunamedence meggyötört népei előtt az ezerév pnóbáját kiállt, nekik védelmet, biztonságot, megélhetést és nyugodt fejlődést biztosito szentistváni állameszmét, az eredmény sem maradna el.

Összegezve: a tanulmány egyetlen értéke és jelentősége, amit nem lehet eléggé kiemelni és kihangsúlyozni, hogy egy cseh ember mutatja ki tételesen a vak boszuból és gyűlöletből mesterségesen életrehivott Csehszlovákia tarthtatlanságát és egész Európára káros voltát. Ettől eltekintve a tanulmány nem egyéb, mint tetszetős köntösbe öltöztetett reálpolitikai ügyeskedés és mesterkedés a cseh népnek átmentésére a jövő Európájába. A javaslat pedig, mivel nem oldja meg sem Középeuropa sem a dunai népek, de főleg nem a Dunamedence kérdését, elfogadhatatlan és mivel semmiben sem különa két világháborút befejező Párizs-körnvéki békék rögtönzéseitől, máris magában hordja a bomlás, a pusztulás csiráját s ezért még veszélyes is.

Kétségtelen, hogy Europa erőszakosan megbolygatott rendjének és a túlzó nacionalizmus szülte boszubol, gyűlöletből, valamint hatalompolitikai érdekekből szétdarabolt földrajzi, gazdasági és történelmi egységeinek helyreállitása, csakis a természetes és évszázados történelmi fejlődés során kialakult egységeknek, az európai közös érdekek védelmére, föderációkba való tömörüléssel oldható meg a legtermészetesebben. Kétségtelen az is, hogy Europa békéjét az utolso évszázadokban a pángermán és pánszláv eszméknek és erőknek örökösen megújuló harca zavarja, aminek a legbiztosabb ellenszere a földrajzi, gazdasági és történelmi - nem pedig kizárólag csak faji és népi - alapon álló erős, egészséges államegységek létrehozása és azoknak a kölcsönös és természetes érdekekből fakadó föderálása. Állami élet szervezésére és tartós fenntartására Europa legklasszikusabb földdarabja, kelet és nyugat határán fekvő, a germán ,és szláv népek lakta területek közé beékelt KÁRPÁT - DUNAMEDENCE.Még is Európának eme kritikus pontján a történelem tanúsága szerint egyetlen nép sem tudott tartós állami éledet megsiervezni és fenntartani, csak a magyar. Éppen ezért Europa elsőrangú érdeke, hogy a Dunamedence földrajzi, gazdasági, történelmi és kulturális egysége az ezerév minden viharát kiálló, a szomszédos germán és szláv népektől idegen fajú, nyelvű és kultúrájú államalkotó' magyarság vezetése alatt újból helyreállittassék. A középeuropai és végső fokon az európai föderáció is csak akkor lesz tartós, és áldásthoző, ha annak magját és alapját a Dunamedencét osztatlanul birtokló, erős, egészsé-Kárpátalját Benes adta el a Szovjetnek, jőlehet sze;j rinte is "ez a terület kb. ezer esztendeig Magyar- j országhoz tartozott," valóságos tojástáncot jár és I a magyar nemzet leghűségesebb nemzetiségét, Rákóczi i ’ gens fidelissima’-ját, a ruthéneket hol ruthének- ! nek, hol ukránoknak, az általuk lakott területet pen dig hol Ruszinszkonak, hol Kárpát-Ukrajnának, hol Ruthéniának nevezi.

* * * * ^

5. Érdekes, Szlovákiáról Írva már nem tartja

szükségesnek megemlíteni, hogy Szlovákia, a Dunamedencének Északnyugati Felvidék néven ismeretes tájegysége, szintén ezer esztendőn keresztül Magyarországhoz tartozott. Vagy talán a szlovákonak a hatbalkezes hitleri politika jóvoltából adományozott néhány éves látszat önállóságát egyenértékűnek tartJ ja az ezer esztendős magyar államisággal? Hogy az akkori hivatalos magyar kormány elismerte Szlovákia függetlenségét, az ebben a kérdésben nem sokat oszt vagy szoroz, mert a trianoni Magyarországnak el kellett ismerni pl. Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Nagy-Romániát is. Éppen itt lenne az ideje, hogy a szlovákok is felébredjenek légvárakat építő nagyzási hóbortjukból és belássák, hogy amint a csehek nem lehetnek 6.5 milliós népi átlagukkal Europa vezető nemzete, ők úgy sem lehetnek a magyarság oltalma alatt felszaporodott és a re-szlovakizácioVal mesterségesen felduzzasztott, de még igy is 2 milliód sem kitévő népességükkel a Dunamedence vezetői és irányítói.

6. Teljesen igaza vanj az osztrák, cseh,szlovák és magyar között nincs és nem is volt soha különösebb ellentét. De annál több ellentéte volt a magyaroknak évszázadokon keresztül a csehekkel megspékelt kamarillával (bécsi), a Felvidéket dúló huszita Ziskrával, a trianoni nyomorúságot és pánszláv bolsevizmust Európára és a Dunamedencére zudito Masarykkal és Benessel és az utolso évszázadban a pánszláv eszmétől megkótyagosodott, ugyanakkor pángermán törekvéseket is kiszolgáló szlovák vezetőkkel.

A magyarságnak soh nem volt ellentéte a Dunamedencében talált és a későbbi évszázadok folyamán oda vendégként befogadott nemzetiségekkel, csak akkor, amikor ezeket valami külső hatalmi törekvések a saját céljaik érdekében a magyarság ellen felhasználták és kijátszották. A most fennálló, mesterségesen szított ellentétek minden bizonnyal rövidesen magúktól meg fognak szűnni, ha a Dunamedence egysége újból helyreáll.

7. A szerző szerint javaslatának:"előnye volna továbbá, hogy könnyen megoldható, mert az ,oroszok <önnyebben lemondanának ezekről az országokról (Magyarország, Ausztria, Csehország, Szlovákia, Ruthélia), mint Lengyelországról és Romániáról." Még egy év sem telt el és ennek a reálpolitikai elgondolásiák a naivságára, a ^agyhatalmak pillanatnyi önző

érdekeit kiszolgáló megalkuvásra és minden erkölcsi és történelmi alapot nélkülöző rögtönzésére már is csattanó választ adott a Berlini Konferencia és a Kárpátalja határán lázas sietséggel épülő erődövezet.

8. A szerző nagyon finoman és burkoltan fel-