Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-05-01 / 2. szám
10.oldal / Il.évf. 2. szám / Magyar Végvár 1954 május ERIS; DLNA-fCDERACIC II.RÉSZ O.F.Miksche "Danubian Federation" c.tanulmányában a Dunamedence kérdésének megoldására tett s előző számunkban közölt javaslatára az alábbiakat kell megálla pitani: 1. A Dunamedence kérdésének megoldására Auszt ria, Csehország, Szlovákia, Ruthenia /Kárpátalja/és Magyarország föderációját javasolja. Ebből a felso=rolásból világosan kitűnik, hogy a tervezeten belül Magyarország alatt a trianoni határok közé zárt Csonkaországot érti. A dunamedencei kérdés és a magyarság szempontjából ez a lényeg és mivel a javaslat a Dunamedencének Romániához és Jugoszláviához csatolt tekintélyes részét egyszerűen figyelmen kivül hagyja és a Dunamedence egészét ezeréven kérész tül birtokló magyarságot továbbra is a trianoni határok közé akarja zárni, nem oldja meg sem a Dunamedence, , sem a magyarság kérdését - pedig a kettő egymástól elválaszthatatlan - ezért ép oly veszélye két rejt magában nemcsak a magyarságra, de egész E- uropára, mint az első világháborút lezáró* Párizs -- környéki békék. A lényegen mitsem változtat ama megjegyzése, hogy a javasolt föderációt egy nagyobb átfogóbb "dunai föderáció első állomásának" tekinti 2. A szerzőnek, mint cseh vk. tisztnek és ka tonai szakironak hivatalból ismernie kellene a Dunamedence földrajzi, gazdasági, történelmi és hadászati jelentőségét. Ismeri is, hisz maga állapitja meg, hogy 'JCsehszlovákia nem illeszkedik bele természetes módón a Dunamedence szisztémájába." De valójában akkor tapint rá a kérdés lényegére, amikor a javasolt föderáció szükségességét és célját a Dunamedencében ütköző pángermán és pánszláv törekvése semlegesítésében jelöli meg. Amilyen helyesek eme megállapitásai, annyira átlátszóan, céltudatosan megtévesztők és veszélyesek következtetései. Ha Csehszlovákia nem illeszkedik be természetes módon a Dunamedence szisztémájába és mesterséges és erőszakos életrehivása "nemzetközi szerencsétlenséget jelentett", fenntartása pedig "újabb szerencsétlenséget von maga után", akkor ugyanez áll a vele együtt hasonló nodon életrehivott Nagy-Romániára és Jugoszláviára is. Vagyis a Dunamedence kérdése nem oldható meg csak Csehszlovákia felszámolásával. Való igaz, hogy a Dunamedence jelentőségét fekvésénél fogva a nyugati és keleti nagyhatalmi tö rekvések - jelen esetben pángermán és pánszláv erők- kiegyensúlyozása és semlegesítése adja meg. De u gyanakkor való' igaz az is - amit a szerző bölcsen elhallgat, hogy a Dunamedence ezt a hivatását ezeréven csak azért tudta betölteni, mert a germán és szláv népektől idegenfaju, nyelvű és kultúrájú magyarság birtokolta. Erre a feladatra semmi esetre sem alkalmas a Dunamedencében és peremén élő germán és szláv népek ily módón való összefogása, bármilyen tetszetős is az első pillanatra, még akkor sem, ha a tervezett együttesbe kényszeritett trianoni magyarságot a pángermán ideológiától akarja ezzel megóvni. Hát valóban pángermán érzelmüek lennének a magyarok? Azok a magyarok, akiknek történelme Mo-hács óta - az ozmán elleni küzdelem mellett - egyetlen nagy meg-megujuló szabadságharc a Habsburg dinasztia által megszemélyesített pángermán törekvésekkel szemben, amely pángermán törekvésnek leghűségesebb kiszolgálói éppen a szláveredetü csehek voltak, kezdve attól, hogy a Mohácsi csatából meneikülő II.Lajost a Csele patak átugratása közben felesége, Habsburg Anna hűséges cseh kamarása hátulról három: lü cseh tőrrel ledöfte, hogy biztosítsa a Habsburgoknak Szt. István koronáját egészen a magyargyülölő Ferenc Ferdinánd trónörökösig. - Föltételezhető egy cseh vk. tisztről ilyen nagyfokú történelmi tudatlanság? Nemi Itt egészen másról van -szól Arról, amit virágnyelven reálpolitikának neveznek. Vagy mi más, ha nem reálpolitika, hogy a Dunamedence kérdést a Jugoszláviához és Romániához csatolt dunamedencei területek nélkül -akarja megoldani? Az angol megbizók valoszinüleg nem örültek volna neki, ha a titoizmussal is megalkuvó angol külpolitika balkáni terveit keresztezte volna a Dunamedence kérdésének gyökeres megoldásával. Ugyancsak a reálpolitika alapján a franciák atavisztikus németfélelmének eloszlatására, erőszakolja bele a Dunamedence kérdésébe Ausztriát, LCsehországot. Sőt egyszerre a csehek szivügyévé teszi a szudétanémetek , a kárpáti németek és dunai svábok visszatelepitését is, nem a sokat hangoztatott és ugyanannyiszor elárult emberiesség és történelmi jog alapján, hanem "mert föltétlenül szükséges Németország emberfölöslegét levezetni." 3. A történelemhamisitás és tudatos megtévesztés iskolapéldája ama állitása is, miszerint "történelmi tény, hogy ezek a népek /osztrákok, csehek, magvarok és szlovákok/ a török veszedelem elhárítására 1527-ben egyesültek..." Igen, a cseh kamarás jóvoltából király nélkül maradt magyar nemzet egyrésze a szlovéneredetü, tehetségtelen, nagyravágyó és célja elérésére a törökkel is szövetkező Zápolya Jánossal szemben Habsburg Ferdinándot, a Német Birodalom örökösét választotta meg királynak, hogy igy is biztosítsák Nyugat segítségét a török ellen. Hogy derék őseink eme cselekedetükkel milyen végzetesen nagyot tévedtek, azt a történelem bizonyítja. A minden igaz magyar ügyet elgáncsoló csehekkel nem -kellett külön egyesülni, mert őket a Habsburgokkal kötött szerencsétlen házasságban hozományként kaptuk. -A szlovákok őseivel -a szlovák nép, mint ilyen akkor még nem is létezett - való egyesülés pedig már évszázadokkal előbb, a honfoglaláskor megtörtént s igy a szlovákok ezeréven keresztül a magyar nemzettest szerves részei voltak. 4. A ruthén kérdésről irt néhánysoros fejezetben - annak ellenére, hogy felismeri, miszerint
