Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-12-01 / 9. szám
33. oldal Magyar Végvár 1954 december A gyermeki, szülői, házastársi szeretet majdnem minden földi halandót megérint. Anélkül, hogy ezért különösebben küzdeni kellene. A családi boldogság lényegét ez adja meg. Ennek jóságát senki sem vitathatja. A házastársi szertet ebben az együttesben szintén nem ösztönösség. A születés és halál között generációnként megujhodva újra és újra visszatérve, egyedülállóan lombosodik ki az ölelés. Végtelenséget teremtve az elkopásra, pusztulásra Ítélt anyag felett. Valaminek az érdekében... A szerelem mindnyájunkban adva van. Sokan azonban szétforgácsolják, elfecsérlik azt. A születés és halál között nőtt szerelemfa azokban, akik feléje tartanak, elmossa az elmúlást. Azokban pedig, akik már távolodnak tőle, érthetővé és óHbgfcdhatóvá teszi a halált. Azok a boldogok, akik az öleléseket is képesek a szeretet szolgálatába állitani. Ezek kevesebb nehézségekkel közelitik meg a célt. A testi egység gazdag támpont a lelki egység elérésére. A szeretet a maga tökéletes és hiánytalan voltában nem egyéb egyesülésnél, korlátlanságnál. A férfi és asszony testi függősége, fizikai vonalon ugyanez, — lelki vonalon pedig meleg forrás. A hasonlóságból a fogékonyság és megértés bugyog. A házasság testi egységében már minden külső hozzáadás nélkül is e'l a szellemi közeledés. Az anyagi feltárt - ság hatása ez a lélekre. Akrisztusi parancs nem áll meg az'ingyen szeretetnél.’ A család határait kiterjeszti az egész világra. E parancs végrehajtásához szükséges eszközöket kezünkbe adta. Ezekben az eszközökben emberi ésszel le nem mérhető bölcseség él. Lélek-keresés A ‘szeresd felebarátodat, mint önmagadat’ parancsban egy megdönthetetlen, mindnyájunk által élesen érzett fix pont lakik. A saját lelkünk. Ezt a lelket kell megkeresnünk és megtalálnunk embertársainkban is. Isten, mint maga a szeretet, nemcsak forrása ezen érzésnek, de alanya is. Az ideális szeretet csúcspontjában mindig Isten áll, még akkor is, ha ez az emberben nem is kap határozott képet. Az a harmónia, melyet embertársainkkal kapcsolatban harcolunk ki, egyúttal Isten felé is harmónia. Itt válik el a szellem az anyagtól, itt képes felszabadulni, ha kitalál annak útvesztőiből. A harmóniával telitett lélek mindig és szükségszerűen egy helyre torkollik, Isten létébe. Anélkül, hogy önállóságát elveszítené. Ez ellentmondásnak látszik, de csak azok számára, akik mégsohasem oldódtak fel a szeretet meleg hangulataiban. Akiknél ez az érzés még sohasem olvasztotta az ‘én’ merev határait. Létrehívásunk az elérhető harmóniák érdekében történik. Istennel való harmonizálásunk ezen a földön csak akkor valósulhat meg, ha a szeretet lépcsőfokait végigtapossuk. Kijárjuk, kitanuljuk a reánk kényszeritett iskolát. Felérünk a lépcső legmagasabb fokára, ahonnét a következő lépés már Istenhez vezet. A tagadók szeretete A szeretet szükségszerűsége még a tagadóknál is kiütközik. Nemcsak a kereszténységnek, de az egész világnak egyik mozgató rugója a szellemi kiváncsiskodás. Az idegen sorsokba való betekintés örömet és bizonyos fokban kielégülést okoz. Ezért szeretjük az utazást, a könyveket, mozit, színházat, televíziót. A szeretet és ellenlábasának, a gyűlöletnek harcában az előbbinek ‘drukkolunk’. Megkönnyebbülten sóhajtunk fel, ha abban, amit szemlélünk, az emberi megértés, a szeretet diadalmaskodik. A krisztusi életfilozófia soha el nem avuló nagyszerűség. A szeretet-tan éppúgy hat az egyszerű emberre,mint a tudósra. E tanról egy rövid Írás keretében elmélkedni nem elegendő. Nem is ez a célom. Csak meg akartam csillogtatni annak arculatát, mely Krisztussal indul az alvilági hatalmasságok ellen. A szeretet világforraló erejével szemben hiába dobálnak idióta jelszavakat. A sátán körmei beletörnek ebbe a játékba. Az egyes emberre támadó rontás elhárítására az egyes ember köteles. A világra támadó rontást a krisztusi szeretet pusztítja el. A valódi céllal élő emberek szellemiségének találkozója. ‘Politikai élet New Yorkon...’ Az a ‘politikai élet’, amely New Yorkban magyar vona-
