Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-12-01 / 9. szám

34. oldal Magyar Végvár 1954 december Ion tobzódik, nem egyéb, mint az alvilági hatalmasságok határainkon k.oyuló csápjai. Politikai torzszülöttek ké­szülődnek a fei,szabadulás ‘farsangjára’. Erény-kozmeti­kával felismerhet tienné gyúrják arcukat. Abban a remény­ben teszik ez?:, hogy a ‘felszabadulási farsangon’ amugy- Í8 mindenki álarcban jelenik meg majd. A nép a legjobb jelmezt, a legsikerültebb álarcot választja meg farsangi királynak. A new yorki bemelegítő kán-kánt a szocialista anyagelvü, bolsevista világrontás magyar nyelvű politi - kai tánc-csoportja ropja. Otthon előkészítették, bevezették a bolsevizmust. A szellemi vezető réteget és középosztályt kiirtották, a pa­rasztságot és munkásságot rabszolga sorba kényszeritet­­ték. A boszunak szabad folyást engedtek. Azután kiszöktek. Ez a politikai múltjuk. Ennyi szeplőt még a menyasszony sem bir el. Hogy bírna el tehát egy farsangi királyságra készülődő politikai szép-fiu? A kozmetika azonban segít, - legalább is úgy gondol­ják. A népbíróságok otthoni megszervezője, Pfeiffer Zol­tán, például Mindszenty hercegprímás barátságával kér­kedik... Miután a börtönben sínylődő nagy magyar mártír tilta­kozni nem tud, kijelenti, hogy titkos találkákon vett részt vele. Valószínűleg a ‘Tetemrehivásról’ jutott ez az eszébe. A radványi sötét erdő, Bárczy Benő és titkos arája Kun Abigél titkos találkozásai adták az ötletet. A herceg­prímás és a marxista hordószónok titkos találkozása a magyar keresztény front megteremtése érdekében?! Szép allegória. A ‘megtért’ szociáldemokrata bárány, akinek bárányjelmeze alól kikandikál a vörös róka! A politikai torzszülöttek tehát készülődnek a farsang­ra. Ez a farsang pedig nem az ő farsangjuk lesz, hanem a kereszténység ünnepe. A meggyötört népek hálás szere­tettel húzódnak papjaik mellé. Azok mellé, akik mezíte­len mellüket tárták a vörös rontás elé, hogy megvédhes­sek a nyájat. A magyar politikai jövő megteremtése ezeké a keresztény papoké. Tehát nem a politikai torzszülötte­ké, akik Mindszenty bíboros és a keresztény papság be­börtönzésénél vigyorogva segédkeztek. A népet elárulták. A nßpnek nem a boszu Ős gyűlölet apostolaira van szüksége, ezekből éppen elege van. A szeretet apostola­it kívánják, '«írják. Azokat a hős papokat, akik otthon is, külföldön is szent vakmerőséggel álltak szembe a vörös viharral. Akik életüket, testi épségüket áldozták fiaikért, a magyar népért. A magyar paraszt, munkás, szellemi vezetőség egy lesz Krisztusban. Egy lesz Isten szolgái iránti bizalom­ban. A politikai csalások korszaka lejárt. Hazug jelsza­vak varázsa szertefoszlott. A jelmezes politikai torzszülöttek pedig keressenek maguknak kezdetlegesebb népeket. Nagy Ferenc Japán után menjen el Kínába, /arrafelé háryjánoskodik mosta­nában. Szerk./ Ott talán talál egy szocialista vezért, aki meghallgatja. A nomád törzsek között. Jó utat! Miben nyilvánult meg eddigi ‘segítséged? Adtál, tettél avagy csak beszéltél is a magyar ügy érdekében? Talán leszóltál, hibát kerestél mindenben, mint oly sokan??? Tudtuk, hogy elóbb-utóbb elérkezünk ide is. Nem szívesen tesszük azonban a kényszerítő körülmények nem enged­nek más választást. Be kell jelentenünk, hogy 1955 január elsejétől a Magyar Végvár előfize­tése az eddigi $2.50 helyett $3.50 lesz. Az, aki ismeri a lap előállításával járó költségeket, nem csodálkozik e­­zen. Inkább azon csodálkozik, hogy eddig nem emeltük az előfizetést, hanem a $2.50-es áron adtuk. Ezt sem tudtuk volna megtenni, ha a munkásrt egyetlen centet is fizettünk volna. A szükséges anyagon kívül má­sért nem fizettünk, mert nem volt miből. Tényleg a lapki­adásból nem lehet meggazdagodni, csak tönkremenni. Csak két ut volt előttünk. 1./ hirdetéseket szerezni, amelyek bevétele ellensúlyozza a kiadásokat, 2./ jóval nagyobb cirkuláció s még akkor is kérdéses az anyagi egyensúly. Hirdetések után nem is mentünk, mert nem lo­kális lap lévén, nem hittük, hogy hirdetőinknek befekte­tése ellenértékét képesek volnánk adni. Könyöradományo­­fcat meg nem akartunk kérni. Ez a lap soha nem fordult olvasóihoz adományért. Nem azért, mintha nem lettünk volna arra rászorulva, hanem azért, mert nem akartunk mo­lesztálni senkit. Hittük és hisszük, hogy olvasóink meg­értenek és mellettünk állanak. Nem hisszük, hogy a $3.50 tulna^y teher lenne olvasóinknak. Igaz, hogy panaszkodhatnánk azokra, akik megrendel­ték a lapot, de elfelejtettek fizetni érte. Az ilyen be nem fizetett ‘előfizetés* igen nagyot lendítene rajtunk. Dehát ez reménytelen siránkozás, akárcsak a feldőlt fazekas ja­­jongása. Voltak és vannak, akik a lap kibővítését sürgetik, de ezeknek az egyszeri tóttal mondom: de mibul uram, mibul? Ha magam meg is teszem, de nem várhatom el mindenkitől, hogy csak úgy Istennek szent nevében az eljövendő örök dicsőség reményében ingyen dolgozzanak. KenySr is kell. Azok, akik hátra vonnak az előfizetéssel, hátralékukat a régi rára szerint egyenlíthetik ki. Gondoljanak arra,hogy minden cent számit, különösen, ha nincs... Azok, akik e­­lőfizetni, azaz megfizetni a lapot nem képesek, mert nem dolgoznak, értesitéék a lapot, mi nem szüntetjük be a a küldést, mert tudjuk, hogy megfizetik, amikor arra képe­sek lesznek. A szerkesztőség Szent Kereszt gör. kath. templomszentelési ünnepélye. Nov. 14-én ünnepélyes keretek között szentelte fel Ivancho gör. kath. püspök a new torki magyarok újjá festett templo­mát. Este a Fehér Teremben rendeztek ünnepi vacsorát, a­­raelyne során P. Hites Kristóf mondott beszédet. Az ünnepi beszédet - magyarul és angolul Ivancho püspök mondotta el, A gyönyörű festmények Juharos István művészetét dicsérik. A MAGUNK ÜGYÉBEN A SZERKESZTŐ PÁR SZAVA Az ELŐ' FIZETŐKHÖZ

Next

/
Thumbnails
Contents