Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-12-01 / 9. szám
32. oldaí 1954 december Magyar Végvár már létező sze ntet realizálása, - következmény. Az adás sokszor nem következmény, hanem megindulás. Jóindulat a szeretet érdek ben. Ilyenkor a cselekedeteink, a saját magunk gyártotta külső hatások reflexeket vágnak felénk. Szeretni kezdenek bennünket, szeretni kezdjük azokat, akiknek adtunk. Az adásnak a szeretet-tan sarkpontjába állítása mélységes filozófia. Az emberek belső tartalma, lelke, közvetett utakon kapcsolódik össze. Az anyag és szellem kiilönnemüsége teszi ezt szükségessé. Egy reászoruló embertársunknak átnyújtott adomány, felületes szemlélőnek két külvilági aktust mutat. Az adományozó és elfogadó mozdulatát. Az egyén rendelkezésére álló anyag csökkenését az egyik, - emelkedését a másik oldalon. így ez magában semmi egyéb, mint az anyag birtoklásában beállott változás. Az anyagi különbségek kiegyensúlyozása avagy az erre való törekvés önmagában az anyag ide-oda tologatásának egyik megnyilvánulása. Figyeljük azo 'ban az egymással szembenálló két embert: az adót és elfogadót. A fizikai dolgokkal kapcsolatban egyik sem közönbös. Sem az, aki ad, sem az, aki kap. Az anyag birása bizonyos megelégedést okoz. Ezt az érzést elsősorban a test életigényei hívják elő. A fizikai létezés folytonosságához szükségünk van az anyagra. Istentől rendelt földi életünk céljainak betöltése érdekében pedig szükségünk a létre. Adva van tehát mindkét oldalon az anyag becsessége. Az anyagelvü beállítottságot ez a törvényes vagy törvénytelen rablásokra készteti. A létezés szükségleteinek mások hátrányára való túlméretezése, ennek ellenére sem tartozik a létrehívás céljai közé. Sőt ezekkel éles ellentétben áll. Az anyag nem a mások fölé emelkedés, hanem a létezés eszköze. Az ilyen fölülkerekedési vágy az emberi kezdetlegesség emléke.Az ősiség atavizmusa, A krisztusi adás az anyaghoz való tapadás, az anyaggal való felBlkerekedés értelmetlenségét kivánja kidomborítani. Az anyagi különbségek kiegyensúlyozását szolgálni. Ez azonban csak másodlagos hatás. Az első hatás: a fizikai létbe helyezett lélek kidomboritása. Lemondani a birtoklás ösztönösségéről, a szellemiség kidomboritása érdekében. A birtoklási ösztön súlyosságából folyik, hogy annak legyőzése a szellem erős kicsapódását eredményezi. A földi létnek talán ez a valódi célja. A szellem kicsapódása, az anyag leküzdése. Aki ad, annál ez az eredmény közvetlen utón észlelhető. Jó, meleg érzés alakjában. A Végtelenségbe való beilleszkedés apró reménye legyint meg bennünket. Az ‘én’ érzés pillanatokra elveszíti a test körvonalait. A birtoklási vágy áttörését az is észleli, aki kap. Az adás, tehát az ő érdekében leküzdött anyag, élesen dobja feléje a győzelmes szellemiséget is. Az adás lelki inditóokai ugyan csak részletek a lélek komplexumából. Ennek ellenére kifejezőek, következtetést engednek a többi, fel nem tárt részletre. A lámpa kigyullad, a felismerés megindul. Szellemiségünk bekopogtat egy másik szellemiség kapuján. A felismerést az anyag közvetítette, mert az emberi léleknek erre közvetlen utai nincsenek. Ez a szeretet megindulása. Az elfogadó hálája nem az ajándéknak szól, hanem ennek a felismerésnek. Ez a hála egyúttal a feltártság viszonzása. Miután az akciót megindítottuk, a reakciót várjuk. Ezért fel is ismerjük. Már egy meleg tekintet, egy köszönő szó is elég, hogy betekintsünk a másikba. A szeretet a lélek feltártsága, a saját lelkivilágunk felismerése másokban. Osszecsengés. Harmónia. Az adás után a szenvedés a legjobb áramvezető. Az Uj ézövetségben ez a két fogalom párhuzamosan halad. A Szenvedő az abban élőnek nemcsak az idegeit, de a szellemiségét is szinezi. Egy fájdalomtól eltorzult arc már maga is feltártság. Az együttérzés leginkább ott képzelhető el, ahol az érzések kidomborodhnak, megfoghatók, ahol a lélek mozgásának iránya nem titok. A szenvedés tehát őszinteséget ad. Miután ad, kapnia is kell. A szenvedő, szellemi vonatkozásban elveszíti a fájdalom társtalanságát. A vele szembenálló sajnálattal festett tekintetében a saját gyötrődő szellemiségét ismerheti föl. A szenvedés nem büntetés, hanem isteni jóindulat^ A földi cél betöltésének elősegítése ez. Feltártságra kényszeríti azt, aki egyébként talán elzárkózna. Aki a szenvedő feltártság mellett közönyösen haladéi, annak útja a semmibe vezet. A küzdelmes szeretet után térjünk át az ‘ingyenes szeretetre.’ Ingyenes szeretet Ilyen az anyai, apa’ szeretet. Ez ösztönösség — így mondják. Az állatoknál, kutyánál, tyúknál, macskánál, elefántnál is megtaláljuk. Aki a gyermeki irányában csak annyi érzést képes kitermelni, mint a kotlóstyuk a tojásai, kiscsibéi iránt, ám annak legyen igaza. De nem általánosítva. A fajfentartási ösztön magában nem szeretet. Isteni kényszer, mely nem áll meg az uj élet világrahozatalánál. Az uj élet rendszerint életképtelen, szüksége van az istápolésra.Az ösztön addig kiséri az anyát, amig az uj é - let az önálló életképességet el nem éri. Ha ez megtörtént, az állat a köiykét oly ellenségnek tekinti, mely a táplálék megszegésénél neki nehézséget okozhat. Apai, anyai voltáról megfelejtkezik, mégpedig tökéletesen. Mikor az ember a gyermekének nemcsak az ösztönös megnyilvánulásait kiséri figyelemmel, hanem a szellemit is, — indul meg a szeretet. A kezdő szellemi megnyilvánulások alatt,nem atomképletek megoldását értem, A gyermek nem nagyképű, nem elzárkózó. Szellemi megnyilvánulásaiban őszinte. A gondoiatok bimbózása a születést követően azonnal megindul.. A szülő egy rügyező szellemi élet minden mozzanatáról világos képet kap. A szülői szeretet meghatottság, felismerése egy nagyszerűségnek. A mezítelen, hazugság és elzárkózás mentes emberi léleknek. A szülői, és gyermeki szellemiség közt mind több és több hasonlatosság ütközik ki. Ezek a vérségi vagy egyforma anyagi hatások reflexei is lehetnek. Az anyag hatásai azonban nem minősítik le a szellemi létet. Az anyag, mint másodlatosság, a szellemi élet nevelője. Létünknek eme megfogható eleme, szintén isteni eredetű. Szükségességét tehát vitatni nem lehet. A szülői és házastársi szeretet elemei közé talán az ideális birtoklás tényálladéka is besorozható. ‘Az én fiam, az én asszonyom’ mögött meghúzódó meleg birtokló érzést azonban nemcsak a szülői, házastársi, de minden szeretetnél megtaláljuk.
