Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
5. oldal Magyar Végvár 1954 november SZELLEMEK HARCA,.. Il.rész Az a harc, melye?. Hevesy Pál volt m.kir. madridi követ j egyik cikke a Washington Post & Daily Herald hasábjain kiváltott, - bár egyenlő tlen lehetőségekkel - tovább foivi*. A csehek ezen tárgyilagos cikket, mely a volt Osztrák-Magyar Monarchia megdöntésének következményeit, a inai európai végzetes helyzetet egy oknyomozó történetiró elfogulatlanságával tárta az olvasó elé, arra használták fel, hogy egy anachronizmusokkal és helyt nem álló állításokkal alátámasztott támadást intézzenek a magyarok és osztrákok ellen, - őket okolva a szerintük ‘elavult monarchia* összeomlásáért. Újra nyomdafestéket láttak a régi rágalmak ‘a nemzetiségek elnyomásáról*, a szlovákok ‘kiirtáséról’ stb. — Miután a fentemlitett lap nem tartotta szükségesnek és célravezetőnek, hogy az amerikai közhangulatot a cikk és egy több, mint negyvenéves, végzetes következményű propaganda félrevezető adatairól felvilágosítsa, — a Magyar Végvárnak jutott az a szerep, hogy ismét az ezeréves keresztény magyar szellem szószólója legyen. Kifejezést adunk azonban annak a reményünknek, hogy a washingtoni lap szerkesztője eljuttatta Kurucz Miklós honfitársunk kimerítő válaszát Klinek Adolf, Lettrich József, Slavik Juraj és Zenki Péter csehszlovák urak kezeihez s hogy ebből alkalmuk nyílt kihagyó történelmi ismeretük felfrissítésére. Feltéve azonban azt az esetet, hogy a magyar válasz a szerkesztőségi papírkosár süllyesztőjében ugyanarra a sorsra jutott volna, mint a múlt harmincöt év sok más felszólamlásunk a világ és a magyar igazság érdekében, akkor még mindig megmarad az a reményünk, hogy a Magyar Végvár meg fogja találni mind az amerikai közvéleményhez, mind a válasz-levél címzettjeihez a megfelelő utat és soraink ezúttal nem lesznek smét a ‘pusztába kiáltónak szava.’ Ez év aug. 24-én Hevesy Pál követ újabb levele látott napvilágot.a Washington Post hasábjain. Ebben a levélíró kifejti, hogy néhai Lord Norwich, aki ugyanúgy, mint Sir Duff Cooper, angol nagykövet volt Párisban, 1950 április 18-án a londoni Daily Telegraphban Hevesy Pál egy levelére reflektálva kiemelte azt a tényt, hogy 1946-ban néhai Jan Massaryk, mint az ő vendége egy ebéden kijelentette, hogy ‘csehek sohasem voltak oly boldogok, mint amikor az osztrák-magyar birodalom egyik részét képezték*. ‘Azt hittem akkor, hogy ez atyja tragikus bevallása fia részéről. - Írja Lord Norwich. Az idő ezt bebizonyiotta. Ma már általánosságban elismert dolog, hogy az Osztrák- Magyar Monarchia eltűnése bebizonyitottan egyike ezen végzetes évszázad nagyobb bajainak. Ez természetesen más, mint amit a csehek a Washington Postban közölt levelükben hangoztatnak ez év julius 18-án 22-én egyaránt.— Hevesy Pál úgy folyttaja levelét, hogy kifejezést ad annak az érzésnek, hogy a Lord Norwich által említett vallomás és Jan Massaryk öngyilkossága között összefüggés áll fenn. Ossusky cseh nagykövet állításaival szemben Hevesy újra hangoztatja, hogy előző, megdönthetetlen állítása szerint a Csehszlovákiát alkotó különböző nemzetiségeknek rövid 20 év alatt — 1919-1939 - csak egy kívánságuk volt: hogy mielőbb elszakadhassanak az újonnan feltalált államtól. ‘Az utókor fog végleges ítéletet mondani Ausztria-Magyarország és Csehszlovákia viszonylagos érdemei tekintetében. De semmi kétség sincsen a tekintetben, hogy a világ jelenlegi bajainak nagyrésze közvetve vagy közvetlenül az Osztrák Magyar Monarchia szétrombolásából ered. Ez igazolja elitélését azoknak a félrevezetett személyeknek, akik ily végzetes politikát követtek az országon belül a azoknak a szövetséges államférfiaknak, akik ezen lázadók által félrevezetve ezt a politikát támogatták kívülről.* * * * Hevesy Pál ezen újabb köve, mely ismét az igazság tavának tiszta vizébe talált, újabb, most már messzebbmenő hullámokat vert. A kifejlődött harc részletei nemcsak azért kell, hogy érdekelje a hazafias, antikommunista magyar emigráció tagjait, mert az Osztrák Magyar Monarchia fogalmán belül a küzdelem életbevágó magyar érdekeket is sért, hanem azért is, mert annak módszerei, eszközei a közismert pánszláv rágalomhadjáratéval azonosak és változatlanul mindig ugyanazok. A polynéziai szigetek őslakóiinak csak mérgezett nyilai vannak. Más nem áll rendelkezésükre. Tehát nem változtathatnak primitiv fegyvereiken. A Washington Post szept. 1-i számában egyszerre két támadás is következett be. Miután az ellenfél immár más érvekkel előhozakodni nem tud, a vörös ördög konyhájának régi, bevált receptjét veszi elő, mikor végső argumentumként az antiszemitizmus vádjához folyamodik. Egy bizonyos dr. Henry Brann 'mint a német és osztrák ügyek régi szakértője’ kívánja kimondani a végső szót a Hevesy Pál által támasztott Habsburg-vitában leszögezve, hogy a ‘Habsburg birodalmat nem a nyugati szövetségesek rombolták szét, mert már kimerüléstől és természetes sorvadástól halott volt, mikor 1914- ben a háborúba lépett és igy nem élhette azt túl...* ‘Ami a Habsburgok alatti életet illeti - mondja Brann ur - ajánlom Freud Sigmundnak Fiiess Wilhelmhez Írott leveleit, melyek nemrég ‘A Psychoanalizis eredete’ címmel jelentek meg. Mindketten mutatják a korrupciót és az antiszemita botrányokat, melyek már 1890-ben a Habsburg paradicsomban tobzódtak. Ami Csehszlovákiát illeti, úgy vélem, tartozunk a nagy demokratikus európai államférfi és filozófus, Thomas G. Massaryk emlékének azzal, hogy aláhúzzuk azt a tényt, melyet minden jó liberális és európai ismert, hogy: a csehszlovák köztársaság, mielőtt Anglia és Franciaország Münchenben Hitlernek azt átadták, Europa legjobban kormányozott demokratikus országa volt, amelyben mindenki, annak szabadságának és igazságának csodálatos légköre folytán boldognak érezte magát'. Befejezésül Mr. Brann Ízléstelennek minő siti a mártír Jan Massaryk asztal mellett mondott ‘tréfáinak’ oly céllal való közlését, hogy ezzel a Habsburg uralom iránt érzett csodálatát bizonyítsuk, miután Ő mint tréfás ember volt ismeretes igaz barátai előtt. ‘Ez az ember - fejezi be levelét a krónikás - ki nem követett el öngyilkosságot, de a kommunista köztársaság bitorlói meggyilkolták, jobb elbánást érdemelt, semhogy az újonnan létesített Habsburg ELŐSZOBA propagandájának essék áldozatul.’ A vita hullámai úgy látszik már Észak Afrika partjait is elérték, mert immár a sivatag szelleme, a sivatagbeli csehek törzsfőnöke, egy bizonyos Mr. Leonid Stambul Sheik, is felemelte szavát a pánszláv ügy érdekeben. A levelire a csehszlovák állami mérnöki iskolák volt tanaranak mondja magát, aki néhai Lord Norwich idézett levelkivonatava. szemben állítja a csehek évszázados törekvéset felszabadításukra és függetlenségük biztosítására. — Csak eppen ‘békés eszközökkel* törekeatek erre, rejtett térrel köpenvui. alatt s nem nyílt szabadsa9harcokkal! — Hossza lenne leírni azt a dicshimnuszt, amellyel s heik ur itt a esette*. Jó éves kulturális, ipari, közgazdasagi es társadalmi t’ej.é -
