Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
6. oldal 1954 november Magyar Végvár •11 ......... désát magasztalja, mellyel országokból egy demokratikus fejlődő Svájcot Vakítottak ki, mely ‘más országok irigységének tárgya és Németországnak ipari vetélytársa volt...' Jan Massaryk mondása szerinte természetesen nem más, mint csak olyfajta tréfás szólás-mondás, amelyről mindenki tudja mi az értelme, pláne, ha 1946-ban, a boldogtalan esztendőben mondotta. Nagyon nehezményezi a levélíró a ‘kitalált állam', az njonan feltalált állam helyes elnevezést, melyet Hevesy Pál Csehszlovákiára alkalmazott. Szerinte a történelem folyamán minden államot igy találtak fel, azonban eközben a tanár ur teljesen mellőzi azt a természetes, de évszázadok alatt lefolyt történelmi folyamatot, melyet a népek ál - lamelkotó processzusának neveznek s melyhez semmi közük sincs ama országoknak, melyek sötét keleti erők félrevezető hatalma folytán békediktátumok zöldasztalánál találtattak ki — természetellenes módon. * * t * * (Jjbói kívánom hangsúlyozni, hogy nem Habsburg propagandát akarunk szolgálni, amikor a levélváltásokat összegyűjtjük, — de a volt Monarchia s ebben Magyarország történelmi hivatásának makulátlan teljesítését kiemelve az abban uralkodott keresztény kulturszellemet védjük a keleti pánszláv szellemmel szemben. Elsősorban pedig az amerikai közvéleményt akarjuk a történelmi hűséghez híven tájékoztatni oly messzehatá, fontos eseményekről és azok okairól, melyet egy idegen álnok propaganda immár 45 éve nemcsak elrejtett előtte, de torzított formában mutatta be neki akkor, amikor Amerika még nem is sejthette, hogy valamikor az ő létét és szabadságát is fogja fenyegetni az a keleti veszély, melynek útját az első világháború idején pánszláv forradalmárok épp az ő földjén ‘politikai menekültekként’ tartózkodva egyengettek, mikor a volt Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország feldarabolását készítették elő. Mr.Braun és a Stambuli éheik ur leveleit az ősi magyar szellem a fenti okoknál fogva sem hagyhatta figyelmen kívül. Válaszként az alábbi sorok fekszenek a washingtoni lap szerkesztőjének asztalán, várva bizonytalan sorsukat: Levél a Washington Post & Times Herald szerkesztőjéhez. 1515 L Street, N.W. Washington, D.C. Uram,— Érveinél fogva egyik legérdekesebb válasz Hevesy Pál leveire az, mely Mr. Henry Brann neve alatt 1954 szept. 1-i számában jelent meg. Szabadjon remélni, hogy' Ön hajlandó lesz olvasóinak az érem másik oldalát is bemutatni az amerikai közvélemedencéjébe és ez vezetett bizonyos történelmi eseményekhez, melyek a második világháborút okozták. Ugyanaz a francia poütika, mely a szlávok által uralt és Oroszországnak az európai egyeduralomra való törekvéseit szolgáló Kis Entente-ot megteremtette és védelmezte, ugyanaz, amely most az KDGtt megölte. Ha Brann és gtambul-Sheik urak szívesek lennének azzal fáradozni, hogy Nagy Péter cár végrendeletét áttanulmányozzák, melyet 1725-ben bekövetkezett halála alkalmával bontottak fel, könnyen megtalálhatnák mindezen történelmi események orosz magyarázatát. Freud Zsigmond és Fiiess Vilmos alig hozhatók fel, mint pártatlan, illetékes bírák ily történelmi események vitatásánál. A volt Osztrák Magyar Monarchiát minden joggal lehet ‘Habsburg paradicsomnak' nevezni akkor, midőn ezrek és ezrek épp azért találták meg Útjukat a hivatalos és társadalmi élet legmagasabb pozícióihoz, mert az antiszemitizmus leghalványabb nyomát sem lehetett ott találni. Úgy hiszem, hogy túlságos sok helyet foglalna el, ha itt fel akarnám sorolni mindazon magasrangu osztrákmagyar méltóságokat viselőket, mint nagyköveteket, minisztereket, tisztviselőket — miként Hevesy Pál ur maga is —, kik sohasem érhették volna el kimagasló helyeiket olyan országban, amelyben csak a legkisebb méretű antiszemitizmns is uralkodik. Ha mindazok a volt miniszterek, mint Vázsonyi, Hazai, Szterényi, etc., a császári és királyi udvar sok tanácsosai, kik zsidó eredettel hirtak, nem képeznek e tekintetben átütő bizonyítékot, akkor bizony az ő hibájuk, hogy ily magasrangu ZUXsokban nem voltak képesek az antiszemita ‘botrányokat’ megállítani, ha voltak ilyenek és ha az antiszemita mozgalmak elleni tiltakozásuk jeléül nem mondottak le állásaikról. Nagyon is közismert tény az, hogy a demokrácia fogalmával nagyon is sokszor visszaéltek a múltban és fdőnévnek használták és használják ma is sikeresen széltében-hosszában. Bizonyos azonban az, hogy minden semleges megfigyelő, aki 1919 és 1947 között, mint idegen, a Massaryk és Benes ‘demokratikus ’ Csehszlovákiájában tartózkodott, egyetért azzal, hogy az amerikai demokrácia bölcs és felette nemes megalapítói éppenugy,mint bármely igazi amerikai demokrata határozottan tiltakozna az ellen, hogy demokráciának nevezzék azt a pánszláv szellemet, mely Massaryk és Benes Csehszlovákiáját áthatotta s mely Európát az orosz bolsevista uralom katasztrófájába vezette! Miután — sajnos — néhai Lord Norwich-ot vagy néhai Jan Massarykot nem lehet a történelem ítélőszéke elé idézni, fogadjuk el bizonyittékként az utóbbinak utolsó levelét, melyet 1948 március 9-én a prágai CzerniD palotában Sztálin tábornagyhoz intézett és melyben még részletesebb vallomást is tett annál, mint amit Hevesy Pál ur idézett. /Lásd a Combat c. francia lap 1948. évfolyamában. Arlington, Va., 1954 szeptember 9. Dr. S. Csém mény helyes tájékoztatása érdekében és közölni fogja levelemet. A Habsburg monarchia nem lépett be abba az eiső világháborúba — melyet Oroszország már 1908-ban tervezett — ‘kimerüléstől halottan’ vagy ‘természetes zsugorodástól gyengulten', mert túlélte történelmi hasznosságát. A monarchia akkor épp oz európai hatalmi egyensúly főtényezője volt és mint ilyent döfte hátba az Oroszország által inspirált forradalmár pánszláv machináció és propaganda a tőrt. Mikor végre a monarchiát megdöntötték, könnyű volt számukra a vezető francia politikusokat sikeresen meggyőzni arról, hogy milyen hatásos biztosíték egy erős szláv blokk Németország hátában.Ez adott áletet az akkor teremtett Csehszlovákia vezetése alatt álló ‘Kis Entente’-nak, mely a Nyugat ezer évig zárt kapuját a Kárpátok medencéjében kinyitotta a keleti pánszláv erők előtt. Az orosz fenyegető bolsevista veszély ott lépett be a Duna **«**•• A nemzetközi politikai horizonton egyre jobban tornyosuló sötét viharfelhők alatt változatlan hévvel folyik a harc a keleti pánszláv és a nyugati keresztény szellem között. Az orosz medve hol egyik lábával Ázsiában, hol a másikkal Európában tesz egy-egy kis lépést előre. Közben mintha hipnotikus álomba ringatná áldozatait, akik ezt oly szépnek és megnyugtatónak találják. Egy alom, melyben harc nélkül van győzelem, melyben egyik kommunizmus sötét vörös, a másik csak piros és nincs köztük ősz— szefüggés, - viszont mindkettővel együtt lehet létezni ezen a mindegyre szűkülő földtekén... Pánszláv és vörös bérencek békéről és emberi megértésről énekelnek altató dalokat és terjesztik tovább a 45 éves propaganda mákonyát, mint itt a levelekben látható.
