Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-11-01 / 8. szám
4. 4 Idol 1954 november Magyar Végvár HIVATALOS, NEMHIVATALOS, FÉLHIVATALOS? Az Amerika« Magyar Hang 19S4 szept. 6-i számában olvassuk: 'MiC.ÄNTAflSASÄG 1 Százegyedszer állítjuk, hogy a Free Europe - magántársaság. Tesszük ezt most újáig azért, mert egy itteni keresztény lolyáiratunk állandóan félhivatalos szervnek mondja a Free Europeot, sőt a folyóirat szerkesztője egy másik lapban már 'félig-meddig hivatalos’ szervnek minő siti azt. A F. E. ismételjük: magántársaság és elismerni róla, hogy félhivatalos szerv’ • a Free Europe érdekeit szolgálja. Mert bármilyen jóhiszeműen is teszik ezt, alkalmas ködösítésre s többek között olyan lélekfogási kísérletek közvetett alátámasztására, mint amiben most E. Tibor mesterkedik. S nem elég csak a NB balszárnyát bírálni, hanem a hangsúlynak magán a Free Europe-on kell lennie, mert ő a kenyéradó gazda és a F. E. a párizskörayéki békék alapján áll és a Tagadás Szellemének egyik itteni legerősebb fellegvára.’ Nincs kétség afelől, bogy a föntebb! intelem - és egyben kitanitás is - a Magyar Végvár szerkesztőjének addresszálódott, bár a név említése nélkül. En inkább szeretem a gyereket a nevén nevezni, annál is inkább, mert itt pusztán nézeteltérésről van szó és a becsületes bírálás alapján teljes joggal nyilváníthat a bíráló véleményt, még akkor is, ha az ő privát véleménye eltérő, mint ebben az esetben. Azt hiszem nem szükséges kifejteni álláspontunkat a N. B-t illetőleg, hiszen, aki olvasni tud, az tudja azt is, hogy mi a mi véleményünk erről a társaságról. Éppen ezért nem látjuk megokoltunk azt a véleményt, hogy mi még látszólagosan is segítenénk a N. B-t szalonképessé és elfogadhatóvá tenni a még mindig jóhiszemű magyarok előtt. Bár nagyon kételkedünk abban, hogy ilyenek még vannak, de ha vannak, csak igen elenyésző számban lehetnek. Viszont csak azért, mert nekünk magyar szempontból kifogásolható társaságról van szó, oktalannak tartjuk a tények előtt szemethunyni és a valóságot letagadni. Mert ha tetszik, ha nem, a hivatalos Amerikával szemben a magyarságot a N.B. képviseli - jogosan vagy jogtalanul, jelenleg nem erről van szó, - és a hivatalos Amerika a magyarságot illetőleg más szervezettel nem áll szóba. Ez nekünk — magyar szempontból — éppen úgy nem tetszik, mint az Amerikai Magyar Hangnak, mert az NB-t sokszor elmagyarázott okokból a magyarság érdekeire káros szervezetnek tartjuk. Azonban ezt a tényt - nemtetszésünk megrögzítése céljából letagadni inkább károsnak tartjuk, aő t az emlegetett ködösítés nagyon is célravezei1 tő és hathatós eszközének. Helytelennek látjuk azt is, ,ha egyéni nemtetszésünket annyira belevisszük a közügyekbe, hogy ez a nemtetszés elhomályosítja tisztalátásunkat és a valóságot torzítva tükrözi vissza. Megnyugtatjuk az Amerikai Magyar Hang szerkesztőjét, hogy mi sem ismerjük el a NB-t a magyarság JOGOS képviselőjének, de addig, amíg Amerika szóba áll velük, addig a NB képviseli a magyarságot,; búr JOGTALANUL — hivatalosan, félhivatalosan vagy nemhivatalosan, annál is inkább - mert a Free Europe magántársaság vagy nem magántársaság - szintén hivatalos összeköttetésben áll az amerikai kormánnyal - bár nem nyíltan, viszont ez nyílt titok. Szerintem az emigrációs magyar életnek egyik sarkalatos hibája, hogy álmainkat, vágyainkat és a valóságot nehezen tudjuk szétválogatni és az egész emigrációs magyar életet a valóságra alapozni. És az ilyen ‘félig-meddig hivatalos’ kifejezésen való fennakadás, vesszőparipán való nyargalás nem alkalmas annak megvalósítására." AKIKNEK DICSŐSÉGÜK GYALÁZATJUKBAN VAGYON Csakis ez jut az ember eszébe, amikor az Embert olvassa. Elődjéhez nagyon is méltó utód - Deák társutas - teljesen az ősi szellemben vezeti a sok dicstelen vihart látott lapot. Pl. a szept. 26-i számban a ‘A ‘tel-avivi hóhér" címen elmélkedik Himler védelmében. Természetesen a vádakra nem tér ki, hisz veszedelmes lenne. Mert nehezen lehet pl. összeegyeztetni a scrantoni püspöknek irt ‘katolikus levelet‘ a tel avivi szerelmi vallomásokkal, amikor újra a zsidóság keblére borult avagy a tel avivi kávéházban nagy melldöngetések közepette zsidómivoltáról tett megnyilatkozást és az 1945-ben a Salzburgban Roracher hercegérsek által vezetett körmenetben hivő keresztény módjára való ájtatoskodósát. Oh, Deák Uram minden ravaszkodása ellenére sem olyan ügyes, hogy az ilyen slamasztikából képes volna kedvelt barátját, Himler elvtársat kirángatni. Tehat a szokásos módszeréhez folyamodik. Mellébeszél. Pedig mi a Tel Avivban megjelnő Kelet Népéből vettük a hirt, idézve még az újság számát is. Deák uram ezt teljesen elhallgatja, még suttogva sem említi meg - valószínűleg a becsületes újságírás nagyobb dicsőségére.Hely ette alattomos, durva módon köpköd • másnak nem nevezhető - szőmyülködik és botránkozik, náci-papozik,stb.. Nem, Deák elvtárs, mi nem ijedünk meg az ilyen jellem-orvgyilkosoktól és nádszál-dereku alakoktól,.mint amilyen Ön is." Himler az Ön fajtája lelkiségben és jellemben, legfeljebb s egymásnak örülhetnek. Múltadban nincs öröm, jővőaben... Ami azonban nem is csendes mosolyra, leheletnyi kuncogásra, hanem hangos hahotára indított, az a következő mondat: ‘Messze, nagyon messze van ő attól, hogy kritikát gyakorolhasson felettem. Elmélytiiten istenhivő, vallásos meggyőződésemről, tettekben megnyilvánult magyar érzelmemről, emberséges magatartásomról lehullanak a nekem szánt parittyakövek ás mázsás súllyal ütnek vissza küldőjükre.’ Risum teneatis amid! Mulassatok magyarok! Ilyen öndi - cséréitől büzlő, önmaga által önmagára aggatott cifra dicsekedést még keveset pipáltak. Deák az istenhivő, a mélységes vallásos ember! Valószínűleg a színházi lapjával érdemelte eme megtisztelteiét,amelyet őnmaráruk adományozott. * * * Ugyancsak az hf. Emberben olvassuk János Andor tollából az ‘Emlékirat’ c. ‘elmefuttatást. Inkább szalajtásnak mondható. De beszéljen 6 helyettünk: ‘Bátorságot mentettem az utóbbi időben szűnni nem akaró, hasonló tárgyú sajtótermékekből, melyeket a meztelen táncosnőktől cigarettacsempészekig avagy vitézavató exállamfők és levitézlett tábornokok vagy politikusok követiek el földgömbünk lakosainak daliására". ‘Az Isonzónál és Piavénái hősiesen ellenálltam minden olasz áttörési kísérletnek és többször a Höfer jelentésben is meg voltam említve, hogy taktikai okokból néhányszor visszavonultam átcsoportosításra... Szerénységem tiltja, hogy különböző hadi-kitüntetéseimmel itt eldicsekedjem, de az egyik Signum Laudist vitéz József apánk utján kaptam a cos tanévi cai hadtápban a ‘Hadi tetőkről'irt vicces hőskölteményemért.’ Megjegyzésünk: Mi itt a vicc? ‘Minthogy alaptermészetemnél fogva pacifista vagyok, egy napon undoritisszel otthagytam a frontot és vakbe Így anus tünetekkel bevonultam egy pesti nadikorházba. Ott egy önkéntes ápolónő oly odaadózn felügyelt rám, bogy minden gyanús tünetem elmúlt...’ ‘...Egy Gersi nevű ur volt a fogház gondnokom, aki jóságos szivével megengedte, hogy nemcsak a Bibliát, hanem friss napilapokat, sőt pikáns olvasmányokat is becsempészhettek a cellámba. Ezért az utóbbiért még haló porában is áldom drága emlékét...’ És ez az ‘Emlékirat’ igy megy végig. Undorító lelki sebek mutogatása, kéjelgés a jellemtelenségek sorozatában. János Andortól nem is vártunk mást. Azonban: Hol van - az ilyenek leközlése után - Deák uram ‘elmélyült istenhite’, és ‘vallásos meggyőz/3ése’? Talán az olvasó meg tudná mondani? Én sehol sem tudom megtalálni I Befejezésül irja:‘Mikor ezt az emlékiratomat legépeltem, elbírálás végett átadtam az általam hőn tisztelt montecarloi kaszinp fpportásának... valami olyasmit mondott, hogy úgy látszik Monsieur, (ki nemcsak a pénzét, hanem a tehetségét is elveszítette.’ Mi egész nyugodtan hozzátesszük: az eszét is, meg a becsületérzését is!
