Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
16. oldal ■ •f*F" 1954 október- . • ■ * 1 ynr-Ht r-rr '■ Magyar Végvár elleni védekezést azzal, hogy kommunista képviselő csak tiz százalék került be az országgyűlésbe, azután a megszállóhatalom az országba vitt már kiképzett embereivel úgy intézte a kormányzást, hogy az kommunista kormányzás és uralom lett, - mindezt nem lehet a magyarok rovására Írni. Nixon alelnök általánosító kijelentését még az sem indokolhatja, hogy azok közül a magyarok közül, akik az orosz felszabadítást várták, sokan akadtak, akik a megszálló hatalom szolgálatába állottak és tudatosan vagy akaratlanul előmozdították a kommunista tervek megvalósítását. Azokra ugyan talán vonatkozik az alelnök nyilatkozata. Bizonyos azonban, hogy a nép, amely a választásokon a nem kommunista képviselőre szavazott vagy kizárás miatt s más okokból nem szavazhatott, ha módjukban lenne, felelőségre vonná azokat, akik a magyarságot és az országot elpusztító kormányzásit és államrendszert létrejötté t szándékosan előmozdították s támogatják az országban vagy onnan kijővén , bárhol a világon. Hogy a kimenekültek közül most sokan igazolni akarják otthoni támogató szereplésüket és a ‘rettenetes bolseviz — mus’ alól Való felszabadítást hangoztatnak künn, sőt harsognak, ezzel az elkövetett cselekményeikért a felelőség alól még nem mentesülnek. Remélni lehet, hogy Nixon alelnök, aki a magyarok iránt igen sok jóakaratot mutatott, minél előbb módot talál félreértéser okot adó szavainak helyesbítésére. Hiszen a teheráni és yaltai egyezmények Magyarországot a megszálló Szovjet Unió érdekkörébe juttatták, viszont az ország a fegyveres megszállás ellen erejét meghaladó módon védekezett. A megszálló hatalommal szemben azután tervei megvalósítása ellen komoly védekezésre gondolni sem lehetett... —e.—f. 011, MIÉRT OLY KÉSŐN... Azok számára, akik — érthető okokból — nem veszik kezükbe az Amerikai Magyar Népszavának csúfolt sajtóterméket, — valamint, akik olvassák, de nem vették észre a ‘fejlett sajtótechnika’ újabb mesterkedését: reá kell mutatnunk egy jellemző jelenségre, ami csokorba köthető, hozzájuk méltó megnyilatkozásokhoz... Nem kívánunk e cikk keretében foglalkozni azzal a két förtelmes vezércikkel, melyekkel Nagy Ferenc és Pfeiffer Zoltán szovjet-kollaboránsokat igyekezett clevs landi csúfos szereplésük alkalmával ‘népszerűsíteni.’ - Ez a népszerűsítés persze az ujamerikások gyalázása, az ismert recept szerint deportálással való fenyegetés és a lefolyt ssemé - nyéknek részben tudatos elhallgatása, nagyrészt pedig elferdítése volt. Ez az ügy már nem a Népszava-Szabadság dolga és ha a nemzeti érzésű amerikai magyarság méltó választ akar Gombos uréknak adni, akkor alaposan meg fogják látni a követ kezményeket fokozatosan csökkenő előfizetői létszámukon. Majd elválik, hogy jó taktika volt-e ez Gombos es vezérkara részéről. Most azonban más taktikáról akarunk szólani. - Minekutána Gombos lapjainak aug. 19 és 20-i számai vezércikkeit a a fentebb említett celvelandi botrány^elkenésének szentelték, - egyszerre csak észbekaptak, ELÉG KÉSŐN, hogy ezalatt Szent István napja szépen elmúlt... Minden egyéb gyalázkodás fontosabb volt nekik, mint a nagy nemzeti király méltatása. Ekkor érvényesítették aztán újabb taktikájukat, hogy, ekéten, mint egy alárendelt dologról, hétfőn, 23-án emlékezzenek meg kenetteljes szavak — kai a Szent Király évfordulójáról. Ez az ő módszerük, taktikájuk: gyorsan egy kegyelete» gesztust mutatni, nehogy az olvasóközönség észrevegye, hogy nekik Nagy Ferenc és Pfeiffer Zoltán mennyivel fontosabbak... Legyen nyugodt, kedves Népszava-ézabadság, mi észrevettük és megnyugvással állapítjuk meg a Nagy Ferenc - -Ofeiffer - Gombos triumvirátusról, hogy ugyancsak kevés közük van ezeknek az országalapitó Szent Királyhoz é s szelleméhez... Ez igy is van rendjén, csak jó, ha ezt itt leszögezzük. Ok pedig csak ajnár ózzák egymást, hiszen: Madarat tolláról, embert barátjáról... (tébé) ÁLARC NÉLKÜL... Aki csal; egy keveset is foglalkozott a szociáldemokrácia Ss a kommunizmus marxi-Ienini-sztalini tanításaival, az előtt egv pillanatig sem kétséges, hogy a kettő között csak ütembeli különbség van. A végcél mind a kettőnél azonos. Mindkettő halálra Ítélte a polgári társadalmat összes polgári berendezésével együtt. A kommunisták ezt az Ítéletet azonnal végrehajtják; /revolució/, a szó - ciáldemokraták pedig fokozatos meriialasztás utján kívánják céljaikat elérni /evolúció/. A szociáldemokraták azonban a tapaszta tálát szerint nagyon könnyen áttérnek a revolució útjára, nem törődve azzal, hogy ez önmaguk megsemmisülésével jár. Ki ne tudná hogy 1919-ben a szociáldemokraták játszották át Magyarországot Kun Béla kezére és ugyanezt cselekedték 1948-ban Rákosi Mátyással kapcsolatban. Hogy személy szerint néhány kivétel is van, az csak erősiti a szabályt... Mindezeket tudva szinte érthetetlen a polgári társadalom bór-Eik mondható türelme a szociáldemokratákkal szemben. A jams'álarcát viselő szocikat ezért kívánatos minél többször álarc nélkül a polgári társadalom számára bemutatni. Lássunk erre egy jó példát: Salzburg és környékének magyarsafa több évi sajnálatos kiesés után ezidén fényes keretek között ivánta megülni országalapitó Szent Királyunk napját. A turáni átkot meghazudtolva sikerült mindenkit egy táborba összefogni és a rendezobizottság fáradtságot és áldozatot nem kiméivé odáig jutott, hogy kinyomathatta az augusztus 21-én este 8 órára az Aula Academics díszes falai között rendezendő ünnepi estélyre szóló meghivókat. A szükséges rendőri engedély is megvolt és az egyházi hatóságok Roracher hercegérsek vezetésével, az osztrák polgári hatóságok IY. Klausz Landeshauptmannal az élen meg akartak jelenni az ünnepségen. Úgy az ausztriai US főparancsnok személyes megjelenésére vagy képviseltetésére, nűnt számos amerikai tiszt és szénélyiség megjelenésére is számíthattunk. Az estély természetesen minden politikai célzattól távolállóan, kizárólag hazafias célt kívánt szolgálni. Az ünnepi szónokok v. Kisbamaki Karitas vezérezredes és Jt. Ráttkay Kálmán lettek volna, akiknek szószerinti beszédeit a rendőrség az engedély megadása előtt olvasta. A műsor keretében fellépett volna Sz. Gárdos Kornélia művésznő, Farkas László operaénekes és még többen értékes művészeink közül. Négy nappal az ünnepély előtt, derült égből való mennykőcsapásként ért bennünket az osztrák belügyminiszter intézkedése, a — mely betiltotta az Aula Academica igénybevételét, sőt minden más, az ünnepély megtartására alkalmas köztulajdonban lévő helyet is. Csupán azt volt Kegyes megengedni, hogy korcsmában ünnepeljünk. Magyarországon a kommunisták már régen megszüntették a Szent István ünnepet. A szociáldemokrata osztrák belügyminiszter követte a példát. Feltételezzük róla, hogy tisztában volt azzal , hogy korcsmába nem mehetünk Szent Istvánt ünnepelni.Tudnia kellett azt is, hogy rendelkezése egyértelmű a teljes betiltással. Talán úgyis ez volt a célja? De kinek az instigálására?
