Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-10-01 / 7. szám

16. oldal ■ •f*F" 1954 október- . • ■ * 1 ynr-Ht r-rr '■ Magyar Végvár elleni védekezést azzal, hogy kommunista képviselő csak tiz százalék került be az országgyűlésbe, azután a megszál­lóhatalom az országba vitt már kiképzett embereivel úgy in­tézte a kormányzást, hogy az kommunista kormányzás és u­­ralom lett, - mindezt nem lehet a magyarok rovására Írni. Nixon alelnök általánosító kijelentését még az sem indo­kolhatja, hogy azok közül a magyarok közül, akik az orosz felszabadítást várták, sokan akadtak, akik a megszálló ha­talom szolgálatába állottak és tudatosan vagy akaratlanul előmozdították a kommunista tervek megvalósítását. Azokra ugyan talán vonatkozik az alelnök nyilatkozata. Bizonyos azonban, hogy a nép, amely a választásokon a nem kommunista képviselőre szavazott vagy kizárás mi­att s más okokból nem szavazhatott, ha módjukban lenne, felelőségre vonná azokat, akik a magyarságot és az orszá­got elpusztító kormányzásit és államrendszert létrejötté t szándékosan előmozdították s támogatják az országban vagy onnan kijővén , bárhol a világon. Hogy a kimenekültek közül most sokan igazolni akarják otthoni támogató szereplésüket és a ‘rettenetes bolseviz — mus’ alól Való felszabadítást hangoztatnak künn, sőt har­sognak, ezzel az elkövetett cselekményeikért a felelőség alól még nem mentesülnek. Remélni lehet, hogy Nixon alelnök, aki a magyarok iránt igen sok jóakaratot mutatott, minél előbb módot talál félre­­értéser okot adó szavainak helyesbítésére. Hiszen a teherá­­ni és yaltai egyezmények Magyarországot a megszálló Szov­jet Unió érdekkörébe juttatták, viszont az ország a fegyve­res megszállás ellen erejét meghaladó módon védekezett. A megszálló hatalommal szemben azután tervei megvaló­sítása ellen komoly védekezésre gondolni sem lehetett... —e.—f. 011, MIÉRT OLY KÉSŐN... Azok számára, akik — érthető okokból — nem veszik ke­zükbe az Amerikai Magyar Népszavának csúfolt sajtótermé­ket, — valamint, akik olvassák, de nem vették észre a ‘fej­lett sajtótechnika’ újabb mesterkedését: reá kell mutatnunk egy jellemző jelenségre, ami csokor­ba köthető, hozzájuk méltó megnyilatkozásokhoz... Nem kívánunk e cikk keretében foglalkozni azzal a két förtelmes vezércikkel, melyekkel Nagy Ferenc és Pfeiffer Zoltán szovjet-kollaboránsokat igyekezett clevs landi csú­fos szereplésük alkalmával ‘népszerűsíteni.’ - Ez a népsze­rűsítés persze az ujamerikások gyalázása, az ismert recept szerint deportálással való fenyegetés és a lefolyt ssemé - nyéknek részben tudatos elhallgatása, nagyrészt pedig el­ferdítése volt. Ez az ügy már nem a Népszava-Szabadság dolga és ha a nemzeti érzésű amerikai magyarság méltó választ akar Gom­bos uréknak adni, akkor alaposan meg fogják látni a követ kezményeket fokozatosan csökkenő előfizetői létszámukon. Majd elválik, hogy jó taktika volt-e ez Gombos es vezérkara részéről. Most azonban más taktikáról akarunk szólani. - Minekutá­na Gombos lapjainak aug. 19 és 20-i számai vezércikkeit a a fentebb említett celvelandi botrány^elkenésének szentelték, - egyszerre csak észbekaptak, ELÉG KÉSŐN, hogy ezalatt Szent István napja szépen elmúlt... Minden egyéb gyalázkodás fontosabb volt nekik, mint a nagy nemzeti király méltatása. Ekkor érvényesítették aztán újabb taktikájukat, hogy, ekéten, mint egy alárendelt dolog­ról, hétfőn, 23-án emlékezzenek meg kenetteljes szavak — kai a Szent Király évfordulójáról. Ez az ő módszerük, taktikájuk: gyorsan egy kegyelete» gesztust mutatni, nehogy az olvasóközönség észrevegye, hogy nekik Nagy Ferenc és Pfeiffer Zoltán mennyivel fonto­sabbak... Legyen nyugodt, kedves Népszava-ézabadság, mi észre­vettük és megnyugvással állapítjuk meg a Nagy Ferenc - -Ofeiffer - Gombos triumvirátusról, hogy ugyancsak kevés közük van ezeknek az országalapitó Szent Királyhoz é s szelleméhez... Ez igy is van rendjén, csak jó, ha ezt itt leszögezzük. Ok pedig csak ajnár ózzák egymást, hiszen: Madarat tollá­ról, embert barátjáról... (tébé) ÁLARC NÉLKÜL... Aki csal; egy keveset is foglalkozott a szociáldemokrácia Ss a kommunizmus marxi-Ienini-sztalini tanításaival, az előtt egv pilla­natig sem kétséges, hogy a kettő között csak ütembeli különbség van. A végcél mind a kettőnél azonos. Mindkettő halálra Ítélte a polgári társadalmat összes polgári berendezésével együtt. A kom­munisták ezt az Ítéletet azonnal végrehajtják; /revolució/, a szó - ciáldemokraták pedig fokozatos meriialasztás utján kívánják cél­jaikat elérni /evolúció/. A szociáldemokraták azonban a tapaszta tálát szerint nagyon könnyen áttérnek a revolució útjára, nem tö­rődve azzal, hogy ez önmaguk megsemmisülésével jár. Ki ne tudná hogy 1919-ben a szociáldemokraták játszották át Magyarországot Kun Béla kezére és ugyanezt cselekedték 1948-ban Rákosi Mátyás­sal kapcsolatban. Hogy személy szerint néhány kivétel is van, az csak erősiti a szabályt... Mindezeket tudva szinte érthetetlen a polgári társadalom bór-Eik mondható türelme a szociáldemokratákkal szemben. A jam­s'álarcát viselő szocikat ezért kívánatos minél többször ál­arc nélkül a polgári társadalom számára bemutatni. Lássunk erre egy jó példát: Salzburg és környékének magyarsa­fa több évi sajnálatos kiesés után ezidén fényes keretek között ivánta megülni országalapitó Szent Királyunk napját. A turáni át­kot meghazudtolva sikerült mindenkit egy táborba összefogni és a rendezobizottság fáradtságot és áldozatot nem kiméivé odáig jutott, hogy kinyomathatta az augusztus 21-én este 8 órára az Aula Aca­demics díszes falai között rendezendő ünnepi estélyre szóló meg­­hivókat. A szükséges rendőri engedély is megvolt és az egyházi hatóságok Roracher hercegérsek vezetésével, az osztrák polgári hatóságok IY. Klausz Landeshauptmannal az élen meg akartak je­lenni az ünnepségen. Úgy az ausztriai US főparancsnok személyes megjelenésére vagy képviseltetésére, nűnt számos amerikai tiszt és szénélyiség megjelenésére is számíthattunk. Az estély termé­szetesen minden politikai célzattól távolállóan, kizárólag hazafias célt kívánt szolgálni. Az ünnepi szónokok v. Kisbamaki Karitas ve­zérezredes és Jt. Ráttkay Kálmán lettek volna, akiknek szósze­rinti beszédeit a rendőrség az engedély megadása előtt olvasta. A műsor keretében fellépett volna Sz. Gárdos Kornélia művésznő, Farkas László operaénekes és még többen értékes művészeink kö­zül. Négy nappal az ünnepély előtt, derült égből való mennykőcsa­­pásként ért bennünket az osztrák belügyminiszter intézkedése, a — mely betiltotta az Aula Academica igénybevételét, sőt minden más, az ünnepély megtartására alkalmas köztulajdonban lévő helyet is. Csupán azt volt Kegyes megengedni, hogy korcsmában ünnepeljünk. Magyarországon a kommunisták már régen megszüntették a Szent István ünnepet. A szociáldemokrata osztrák belügyminiszter követte a példát. Feltételezzük róla, hogy tisztában volt azzal , hogy korcsmába nem mehetünk Szent Istvánt ünnepelni.Tudnia kel­lett azt is, hogy rendelkezése egyértelmű a teljes betiltással. Ta­lán úgyis ez volt a célja? De kinek az instigálására?

Next

/
Thumbnails
Contents