Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
13. oldal Magyar Végvár 1954 október MI JOGON? Ez a kérdés vetődött fel bennem, amikor aBethlehemi Híradó 1954 aug. 20—i számában olvastam egy majd öt hasábos cikket, amely a Magyar Végvár aug.-i számával foglalkozik. Szerzője kétségen kívül ismeretes az amerikai magyarság előtt. Cikkének első részében - a rövidebben - ‘meghajtja elismerése zászlóját a Szent Király emlékezete előtt, hogy igy előkészítse a talajt jellemtelen és igazságtalan rohama számára. Térjünk azonban a tárgyra. ‘Unneprontó jelentkezett az emelkedett összhanggal szemben, amellyel Magyar Amerika megannyi kisebb-nagyobb telepén lelkes ünnepségekkel hódoltak a nagy királynak és eszményeinek. Kezünkbe került egy itt egy-két év előtt indult ‘keresztény nemzeti’ szellemű havi újság Szenbüstván ünnepi száma, de az első oldalnál tovább nem tudtuk olvasni...' Ez aztán igy megy hasábokon keresztül. Megtámad Álföl di ‘István napját tartom’ c, verse leközlése miatt, mert szerinte Alföldinél nagyobb gazembert nem hordozott e föld a hátán. Alföldi politikáját elitélheti valaki, azonban a jelen esetben költeményről van szó és tetszik-nem tetszik, Alföldi Géza kitűnő költő. Még akkor is, ha ez a kritikus ur újra előróncigálja a göndöri vádakat minden válogatás nélkül. Amikor mi megemlítettük a Krausz nevet, ez az ur nagyot ugrott és még nagyobbat méltatlankodott a keresztényiden eljárás miatt. Most ő egész nyugodtan ‘schilzongol’ . U- gyancsak a keresztényi szeretet nevében. Kettős mérték! Azt mondja ez az ur, hogy mi meggyaláztuk nemcsak az ünnepet, hanem az egész magyarságot is. Azt állítja, hogy mi az otthon szenvedő magyar testvéreket gyáváknak, férgeknek neveztük. Vagyis nemzetgyalázást követtünk el. Valószínűleg úgy, mint amikor Himler Mártonnal Amerikát gyaláztuk meg. Á költemény világosan utal a bolsevistákat kiszolgálókra és nem magyarokra. így azonban ennek az ursak sokkal hatásosabban jött és ezért tudatosan HAZUDIK!: Ez a megbotránkozás, csodálkozás, ferdítés, sőt közönséges hazudozás folytatódik hasábokon keresztül. Sem kedvűik, sem helyünk az ilyesmivel foglalkozni nincs. Azonban... ki ez az ur, ez a nagy botránkozó, aki önmagát ilyen gáncsnélküli lovagnak, Szent István védőjének és az egész magyarság hivatott prókátorának tünteti fel? Ki ő? Megmondjuk. RÓBERT OSZKÁR. Ugyan ki nem hallotta e nevet? Ugyanaz a Róbert Oszkár, aki 1./ nagy szerepet játszott az 1919-es kommunizmusban, aki 2./ nagy barátja volt Göndörnek és Göndör halála alkalmával külön is elsiratta őt aki 3./ engem külön megrótt, amikor Göndört birizgálni kezd tem, aki 4./ mindenkit lenyilasozott s akinek véleménye az ujamerikás magyarokról teljesen azonos Göndörével, 5./ aki Himler Mártont hófehérkének nézte és nézi és a himleri - magyarok ellen elköve/tett - gazságokat állandóan elhallgatta, aki 6./Az Embernek még 1941-ben is cikkírója volt , aki az első kommunizmus előkészítésében oroszlánszerepe játszott és aki a következőket irta: ‘Golyót és bitófát...! Ellenségei vagyunk a halálitéletnek. Csupán nekik kívánjuk a halált, mert egy ország tragédiája éj százezrek halála kiált boszuért az égre. Követeljük, végezzék ki, akasszák fel vagy lőjjék agyon; Ilazay Samu honvédelmi minisztert, báró Szurmay Sándor honvédelmi minisztert, ftekerle Sándor háborus-miniszterelnököt, Klebelsberg Kuno grófot, Tisza bizalmasát és Ilerczeg Ferencet, a harmadik bizalmast és nagy köszöntőt, gróf Andrássy Gyulát s gróf Apponyi Albertet. Ezenkívül életfogytaniglan internálni kell az összes kabinetek minisztereit, mint bűntársakat és néptörvényben kell kimondani, hogy a régi munkapárt, alkotmánypárt és Apponyi-párt tagjai semminő nyilvános szerepet nem kaphatnak. HALfiLT AKARUNK A BŰNÖSÖKRE. VESZSZENEK EL! LÓGJANAK! GEBEDJENEK! Magyar Testvéreim, ez a ‘Város’ c. lapban jelent meg és pedig ‘...egy Róbert Oszkár nevű jelentéktelen hírlapíró irta, aki a forradalmak alatt sajtó-vezér lett. A sajtó ily bűnös volta járult hozzá, hogy rászakadhasson erre a szerencsét - len országra a BOLSEVIZMUS.’ Ez pedig megjelent Huszár Károly volt miniszterelnök , ‘A Proletárdiktatúra Magyarországon’ c. kpnyvében a ‘Bolsevista sajtó’ c. fejezetben az amerikaszerte is jólismert Kun Andor tollából. TÖbb mint egy íve feküdt íróasztalomon egy cikk, amely Róbert Oszkár ellen iró dott, adatokkal alátámasztva. Nem közöltem, mert arra gondoltam, hogy lehetséges a megtérés. Gondoltam arra is, hogy ne hánytorgassuk a múltat. Tévedtem. Róbert Oszkárok nem térnek meg, csak elbújnak , hogy alkalmatos időben újra kibújjanak a kő alól és újra rágjanak, rothasszanak - de most már nem Kun Béla égisze a - latt, hanem Szent István palástja alól kikandikálva. Az ilyen történések láttára jogosan kérdi az ember: MI JOGON? Mi adja ezeknek az embereknek a vakmerőséget, hogy mint vádlók jelentkezzenek? Ezt is elárulja, ‘...borzadállyal kell gondolnunk arra, hogy milyen lesz az állítólag készülő napilap, amelyet olyan szerkesztői és politikai Ítélőképesség fog irányítani, mint amely Szent István ünnepére az óhazai ma^arságot förtelmesen becsmérlő Álföldi vezérvers közzétételét tartotta helyesnek!’ Ahány szó, annyi hazugság. Egyben azonban igaza van. Már a borzadály... Mert az ilyen Róbert Oszkárok akkor oda fognak visszabujni ahonnét előbujtak: valami nagy lapos kő alá. Galambos József HOL FOGNAK ELBÚJNI? Az amerikai törvényhozás törvényen kivül helyezte a kommunista pártot és igy megfosztotta azt minden törvényes jogtól. Vagyis a kommunista pártnélküli ember Amerikában. Mit jelent ez? Többé nem kereshet menedéket a minden kommunista bűnt és hűtlenséget betakaró ‘Fifth Amendment’ alkalmazásával, a kérdere: kommunista-e jelenleg avagy az volt? - felelni kell vagy börtönbe megy. Elitélés esetén polgárságát is elveszítheti még akkor is, ha egyébként amerikai születésüis. Igaz, hogy ebben az esetben nem deportálható, azonban az idegen származásúak a polgárjog elvesztésével járó deportálást nem kerülhetik el. Kémkedésért még béke idején is halálos Ítélet mondható ki, az elévülés idejét kitolták, a kommunista tulajdonban levő összes nyomásra alkalmas, szükséges gépeket regiszt-
