Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-10-01 / 7. szám
12.-oldal Magyar Végvár 1954 október AMIKOR A GONDOLATOK TALÁLKOZNAK... Lapunk egy másik helyén az ‘Erdélyt pedig nem adjuk...’ címmel foglalkozunk az anyaországtól elszakított részek ez esetben Erdéllyel - kérdésével, amely oly sok vitára adott alkalmat máris. Álláspontunk világos. Ugyanakkor axonban, amikor az Erdélyi Világszövetség által elfoglalt nézetet helytelenítjük, teljességgel elitéljük, egy egészen más oldalról — tőlünk elgondolásban, világnézetben teljesen idegen és remélni merem a Világszövetségétől is - az Erdélyi Világszövetségével hasonló elgondolás futott be hozzánk levél alakjában. íme a levél: Szerkesztő Uram: Ezúttal mint b. lapjának olvasója írom ezeket a sorokat. Miután On sokat foglalkozik az úgynevezett nemzetiségi csoportokkal, amelyek a Dunamedencében élnek - és azokat úgy kezeli, mint politikailag éretlen, tudatlan csoportokat - kötelességemnek tartom, hogy figyelmeztessem Ont arra, hogy a Dunamedencében élő ‘nemzetiségi csoportok’ a lakosság többségét alkotják és azokat, mint politikai nullákat csak akkor lehet kezelni, ha a lap vezetője és cikkirói tudatlanok vagy félre akarják vezetni az olvasót. Egész életemen át kisebbségi népek között éltem • ebből négy esztendőt Svájcban, ahol négy ‘kisebbségi csoport’ - németek, franciák, olaszok és románok (a ‘román’ szó átjavitva, de olvashatatlanul. Szerk.) kisebbségi csoportjaikat olyan egységbe tömöritették, amely sziklaszilárd és egymás megbecsülésén alapszik. Az ezeréves Magyarországra való hivatkozás szentimentális és nincs reális alapja, mert ezer év alatt Magyarország határai nagyon is változatosak voltak. Csak gondoljon Mátyás királyra - az ő uralma alatt merre voltak a magyar határok - és gondoljon arra, hogy a török uralom alatt több mint 150 éven át hová zsugorodtak. A Dunamedencében ma kpzel három millió szlovák, majdnem négy millió román, kb. 800,000 ruszin /kis orosz/ és Horvátország és Délbácska szerb és horvát-slavon nemzetiségű népeivel /több, mint három millió/ nemzeti életet élt és ezt semmiféle Szent Istváni gondolatért feladni nem fogja. En megértem, ha Önök, akik az elmúlt 36 esztendő alatt nem voltak otthon, azt hiszik, hogy a Dunamedence népeinek egyetlen kívánsága a Szent Istváni Nagymagyarország és ezért hajlandók feladni nemzeti életüket. Mi akik otthon éltünk és láttuk az u.n. ‘utódállamok’ óriási fejlődését, mi jól tudjuk, hogy ezek a népek nem kérnek sem Nagymagyarországból, sem a régi habsburgi monarchiából. Önnek va n módja összekerülni egyszerű slovák, román dolgozókkal, esetleg ruszinjai is vannak, érdeklődje meg náluk, mi az ő elgondolásuk a Dunamedence jövőjét illetőleg. Békét és barátságot akarnak a ‘.j‘ja Pan Ty pan’ elve alapján.Én va- f gyök ur a magam földjén es te a magadén./ Nincs sehol a földön olyan nemzetiségű csoport, amely a magyar hegemónia alapján akarná rendezni a Dunamedence problémáit. Pedig van csoport elég. A Slovákok között nagyon sok hive van egy független Slovenskonak, mások a federációs Csehszlovákia hivei. De olyan csoport nincs, még az Önök által gyakran idézett pro-náci Darchansky csoport sem, amely mást, mint barátságos együttélést akarna a magyar ‘szomszéddal’. A ruszinok is csapatokba vannak verődve. A két nagy csoport közül az erősebb, a cseh és szlovákokkal akar egy demokratikus független federációban élni, a másik csoport Nagyukrajnát akar. A magyarbarát csoport olyan jelentéktelen, hogy alig érdemel emlité$LJÜz a csoportocska is federációt propagál. Az Erdély körüli harc ismert. A legerősebb magyar csoport Erdélyt mint független egységet akarja látni a Dunai Foederációban. Ilyen irányú tárgyalásokat itt is kezdeményezett néhány józan eszü magyar politikus. A románok a tárgyalásokat komolytalannak nyilvánították azzal, hogy Erdély sorsáról itt dönteni nem lehet... mert csak az otthon szenvedők dönthetik el mit aka* nak, ha a gyilkos bolseviki baditákat sikerülni fog kiverni. Az idő kerekét csak a bolond ember akarja visszatolni. A józan ész azt diktálja, hogy a meglevő helyzet alapján kell a tárgyalások fonalát felvenni. Csakis egy Dunai Foederáció, amely úgy oldaná, meg a határkérdéseket, mint ahogyan az amerikai államok oldották meg, adná mega békés együttműködés és gazdasági fejlődés lehetőségeit. Ha a Dunamedencében nem lesz más, mint közigazgatási határ, ha a Dunamedence népei szabadon fogják átlépni egyes közigazgatási határaikat, ha kulturális és gazdasági javaikat szabadon kicserélhetik, ha egyes népek lemondanak ‘magasabb’ nemlétező kulturális fölényükről, akkor lesz a Dunamedencében béke és prosperitás. Ezt kell propagálni, nem pedig lenéz ón, mint alantas emberi anyagot kezelni azokat a népeket, amelyek - mint a slovákok hamarább voltak a Dunamedencében és hamarább vették fel a kereszténységet, mint a magyarok. Én, aki a magyar sajtó minden orgánumát látom, meg vagyok döbbenve azon a tényen, hogy a magyar sajtó nagy részét ma a határkérdés izgatja. Mintha ez volna ma a döntő faktor. Higyje el, hogy ha a bolsikat sikerülni fog kiverni, akkor ez a kérdés gyorsan fog megoldódni. A Dunamedence népei sokat szenvedtek és megtanulták, hogy csak békés é s barátságos együttműködéssel találhatják meg boldogulásukat. Nem számolok azzal, hogy józan soraimnak helyet adjon lapjában. Megelégszem azzal, hogy Ön elolvassa és talán ilyen módon megérti a többi kisebb népek gondolkozását. New York, 1954 a ug. 4. Maradtam kész hive teljes tisztelettel, Havas Emil, v.szerk. ******* __________________ Nem térünk ki egyes tévedésekre, magyarágatásokba sem bocsátkozunk, csupán azt akarjuk leszögezni, hogy a nemzetiségekről soha nem beszéltünk, mint ‘alantas’, ‘politikailag éretlen tömegről’. A ievelet is csak azért közöltük,hogy rámutassunk: hogyafs szalad egy vonalon két ellentétes politikai felfogás. (Szerk.) Szabadföldön Működő Magyar Iskolák íirtoló Kör«. Dr. Boér Béla bajtárs kezdeményezésére megalakult Los Angelesben a Szabadföldön Működő Magyar Iskolák Pártoló Köre, amelynek célja a ho*yalan magyar ifjúság megmentésére alakult magyar iskolák támogatása. A példásan megszervezett Kör tagjaitól egy dollár évi tagsági adományt kér. Az eddig befolyt adományokból f.é. május 11-én már 599 dollár segélyt küldött a lindbergi és insnbrucki magyar iskoláknak. A Kör vezetősége, amely uj és öreg amerikásokból áll, reméli, hogy a szabadvilág magyar társadalma mindenütt hasonló szervezetbe tömörül és igy hathatósan fogja támogatni tagjainak minden nagyobb anyagi megerőltetése nélkül legnagyobb kincsünket, az ifjúságot. Miftettél «ddig a keresztény magyar sajtóért? Beszéltél?!?
