Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)

1954-10-01 / 7. szám

1L,oldal--------------------------------------------------------Magyar Végvár________________________________1954 október

Erdélyi Világszövetség és tagegyesületeinek a vezetői és szervezői, megtagadva az egyetemes magyarság ezeréves történelmi hivatását a Kárpát-Dunamedencében, a Tiíiationi békében Magyarországnak Romániához csatolt délkeleti részéből ‘Erdély’ néven Svájc mintájára megalkotandó önálló állam életrchivását tűzték ki célul a sokat elátkozott és helytelenül értelmezett ‘reálpolitikára’ hivatkozva.

Tették pedig ezt akkor, miután már a nemzeti emigráció zömét magában foglaló MSZM és MHBK, továbbá a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya, a Kárpátaljai Magyarok Szövetsége, sőt a népi németek Magyar Hűség Mozgalma, a Kárpátaljai Ruszinok Szabadság Mozgalma és a Vajdasági Szerbek is félreérthetetlenül kinyilvánították, hogy a Szent Korona tana alapján állva a Kárpát-Dunamedence állami egységének helyreállításáért küzdenek, mert nSpük létét, béké, nyugodt fejlődését és jövendőjét csak igy látják biztosítva. De még a horvát nemzeti emigráció is, feledve az évszázados vélt vagy valódi sérelmeket és okulva az ezekből származott mindkét félre végzetes és keserves következményekből, baráti jobbot nyújtott és a régi egység helyreállítása mellett tett hitet. Nem ringatom magam ábrándokba. Tudom jól, hogy vannak ellentétes törekvések is. De meg vagyok róla győződve, hogy inkább azok fejezik ki a rabságra és némaságra Ítélt milliók óhaját és akaratát, akik a józan ész szavára hallgatva a Kárpát-Dunamedence egységének helyreállítása mellett tesznek hitet, mint azok, akik a Free Europe dolláréiért olyan szemérmetlenül ágáluak a politika színpadán a magyarság sorsát véglegesen megpecsételő Trianoni statusquo mellett.

Az Erdélyi Világszövetség életrehivói és az önálló Er^ dély gondolatának dajkáiéi minduntalan a 'reálpolitikára' hivatkoznak. Ezért újból és ismételten le kell szögezni, hogy a Kárpát-Dunamedence kérdésében két nagy realitás van:

1. / A Kárpát-Dunamedence csodálatos, egyedülálló földrajzi, gazdasági, katonai, kulturális és történelmi egysége. Eme adottságánál fogva ősidők óta választó vonal Nyugat s Kelet, valamint a körülötte elhelyezkedő hatalmas germán és szláv tömegek között. Ezt a szerepet azonban csak úgy tudta betölteni, hogy ezerévó ta a germán és szláv népektől idegen fajú, nyelvűi, és kultúrájú magyarság birtokolta.

2. / A Kárpát-Dunamedencében ezerév óta ott élő államalkotó és fenntartó magyarság vezető szerepe — annak ellenére, hogy Nyugat védelmében erősen kivérzett és megfő - gyatkozott, az utolsó évtizedek tudatos és tervszerű magyarirtása megtizedelte, az oltalma alá menekült és felcseperedett nemzetiségek pedig megerősödtek — számarányánál, faji adottságánál, kultúrájánál, valamint központi elhelyezkedésénél fogva még ma is vitathatatlan. így a nem egészen 4 milliónyi erdélyi románságnak csak erdélyi viszonylatban van döntő jelentősége, de a Kárpát-Dunamedencében élő kb. 25 milliónyi tömegben, ha nem is jelentéktelen, de nem döntő jelentőségű.

Nem volt még olyan k érdés, amiben a inagyarrág, egyeteme otthon és az emigrációban olyan egyöntetűen és határosézottan foglalt volna állást, mint a Trianoni béke ellen. De a Kárpát-Dunamedence-i nemzetiségek emigrációinak józan elemei is keserves csalódások és megpróbáltatások hatása alatt rádöbbentek tévedésükre. Sőt, a nyugati nagyhatalmak is kezdik belátni, hogy milyen végzetes hibát követtek el a Kárpát-Dunamedence szétdarabolásával Europa létérdeke ellen. Egyedül csak a politikai emigrácó — más szóval a MNB — kisded, de mindenre elszánt csapata mert szembehelyezkedni a nemzet akaratával, amikor a Philadelphiai és Williamsiburgi Nyilatkozatokban aláírásával ismerte el a

Trianoni határokat, csak azért, hogy létét, fennmaradását biztosítsa.Es most itt van az Erdélyi Szövetség, amelynek a Free Europehoz való kapcsolatai szintén nem vitásak.

Akárhogy is nézzük és bármennyire is nehéz leírni, Az Erdélyi Világszövetségnek ama törekvése, hogy a Trianoni békében Romániához csatolt területből 'Erdély' néven önálló államot hívjon életre, 'közönséges nemzetárulás’. Az Erdélyi Világszövetség megteremtői és szervezői nemcsak a magyarságtól, de még az erdélyiektől sem kaptak — nem kaphattak — felhatalmazás earra, hogy létüket és jövendőjüket oly végzetesen és sorsdöntőén elhatározó kérdésben mint Erdély különválásában, — tudtuk és létérdekük ellenére — bárki is a nevükben és helyettük határozzon és döntsön. Aki ezt tudva, mégis áruba bocsájtja népe, hazája jövőjét, csak áruló lehet. A Csonkaország és Erdély népe, rabságra némaságra ítélve, nem hallathatja szavát. Erdély Istentől rendelt vezérei, mint a népéhez a mártiromságig hű Márton Áron és a bujdosó írófejedelem, Nyirő József pedig már nem élnek. De szellemük él és cselekedeteik, tanításaik, irásaó'rök tiltakozás minden ilyen nemzetáruló merénylet ellen.

A hazaárulás fogalmát csak azért nem használom, mert sajnos a Haza, az ország elveszett. De a nemzet, ha mindjárt rabságban és az egész világon szétszórtan is, él. Ne felejtse el senki, hogy az a nemzet, amelyiknek fiaiban megrendült a nemzet történelmi hivatásába vetett hite és jövőjüket a nemzettestről leválva önálló államkeretben biztosi - tottabbnak vélik, sorsa meg van pecsételve.

Mi pedig élni akarunk. Es nem akárhogy és ‘ahogy lehet'. Sorsunk végzetesen és elválaszthatatlanul összeforrott a Kárpát-Dunamedencével. Tudjuk jól, hogy épen ezért a Kárpat-Dunamedencében élő nemzetiségekkel együttéléünk módozatait a változott viszonyoknak megfelelően, de a régi kipróbált alapokon rendezni kell. Ezt a kérdést azonban az emigráció nem oldhatja meg. Ez a feladat a nemzet egyetemességére vár. Az emigrációnak csak egy feladata lehet, minden eszközzel és karöltve a társemigrációkkal előkészíteni és biztosítani a Kárpát-Dunamedence egységének a helyreállítását. Abból egy rögöt sem alkudhat el az otthoniak megkérdezése és tudta : nélkül.

A Magyar Végvár febr-i számában a nemzeti emigráció általános helyeslése mellett'Önálló Erdély’ c. cikkemben már egyszer részletesen kifejtettem, hogy Erdély a Kárpát- Dunamedence szerves része, attól súlyos következmények nélkül el nem választható, Erdély az államalkotó tényezők figyelembe vételével önálló állami életre nem alkalmas és az erdélyi kérdések, amennyiben ilyenek vannak, nem különálló kérdések és azok csakis a Kárpát-Dunamedence kérdésével együtt oldhatók meg eredményesen és gyökeresen.

Remélem, hogy a jóhiszemű, de megtévesztett erdélyiekben, akik most olyan jobb ügyhöz méltó igyekezettel támogatjákAz Erdélyi Viügszövetséget és tagszervezeteit, felébred a lelkiismeret és hátatforditva ennek a nemzetáruló törekvéseknek, sürgősen ©létrehívják a CSMNB mintájára a'Romániai Magyarok Nemzeti Bizottmányát’, hogy ily módon konsEtruktiv részesei legyenek-a magyar jövő építésének és hogy a keserű magyar sorsiéi, a mindennapi kenyérért, a Regátba űzött többszázezer magyar vérünk is végre hivatalo s érdekképviselethez jusson.

Addig is a nemzeti emigráció egyöntetű . s határozott válasza Erdély mártír püspökével, Márton Áronnal és Uz Bence halhatatlan apjával, Nyirő Józseffel csak az lehet: ‘Erdélyt pedig nem adjuk!’

New York, 1954 julius hó ERIS.

r