Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-04-01 / 1. szám
11. évf. 1 (13) szám Magyar Végvár 1954 április § ^ Ha a föld az Isten kalapja, úgy hazánk bokréta rajta, énekelte lánglelkü költőnk már egy évszázaddal ezelőtt. És e ragyogó hasonlathoz, a közel egy évtizeddel ezelőtt hazánk szivében lezajlott események hatása alatt ho: záfüzhetjük, hogy e szines bokréta sok illatú virágten gerében Budapest képviseli honszerelem tisztaságának v rágát. Budapest, az Isten k, lapjának éke, a Duna gyöngy hazánk, szivünk, vágyaink székhelye, a hős sziveknek rök álmát nyugtató illata. Végigvándorolva a földgolyó országain, megható büszkesé gél állapíthatjuk meg, hogy Budapestnek nem találtuk pá ját sehol e világon. De ezt nemcsak mi mondjuk, akik ott éltünk, hanem azok is, akik Europa földjéről vagy a világ bármely tájáról egyszer is vendégei voltak virágoskedvű, tiszta illatú, megigéző városunknak. A USA ein kétől /Teddy Roosevelt/, a welsi hercegen keresztül az ezeregyéj világából kilépő maharadzsákig, mindenki felejthetetlen emlékekkel távozott a bokréta varázsával a magyar föld tiszta illata val. Hát akkor mit jelent nekünk, magyaroknak, akik a csokorba helyeztük a magyarság honszerelmének jelképes virágát? Es ma, amikor másoknak ontja illatát, könnyező szemekkel nézzük, hogy lassan hervadozik a csokor és a ráhulló könnyek gyöngyszeméve! fájón lengeti száradó magyar szirmait. Isten kalapjáról letépték a bokrétát és kelet barbár seregének szöges csizmái emelkednek fölé, hogy végkép összetiporják vérben uszo" kelyheit. f A hazánkon végigszáguldo zivatar az ország testébe döfte a gyilkos acélt. A beözönlött vad áradat a bokréta szivéig hatolt és gyilkos lendülettel marcangolta, tépte, vassal metélte, hogy többé ne dobogjon. Véres kezét egy utolso lüktetéssel még visszalökte a szív dobbanása, de végül is ráborult a Sátán véres palástja és eltakarta szemeink elől. Negyvcnnégy tragikus sorozatának végső akkordjaiban Budapest népe Jézus születését várta. A szeretet, a békeség földreszállásának fogadására készült a város és helyette a krisztusölő pogány lépett a. karácsonyfák pislogó fénykörébe. A Mennyből az angyal...magasztos dallamát zengő ajkak áh] tatos énekét tulharsogta a becsapódó lövegek üvöltése és a nyomába szegődött légnyomás kioltotta a piciny gyertyák utolsó halvány fényét. De a vészes sötétséget áttörték a honszerelem kigyuló csillaga- i és megvilágították Jézus kicsi, szegényes jászolát. Budapestet körülfogta a világ forrongó vulkánjának kiömlő lávatengere és megsemmisítéssel fenyegette. Budapest népe azonban, mint a pompéji katona őrhelyén maradt és - Dávid felvette a harcot Góliáttal. E harccal megkezdődött a vér megszállottainak 52 napig tartó gyilkos orgiája, melynek csatazaja a védők soraiban, a költői képzeletet is túlszárnyaló hősi dalt pengetett. A kietlen téli, zimankós időben, a szóból fakadó forróság szent tüzével hevítve, a romházak halmára állt a hős magyar. Gyermek, asszony, rokkant és öreg,a csatában edzett hős honfiak egybefogódzva titánként vívták borzalmas tusájukat a Sátán csattogó láncával csörtető tömeggel. Lépésről lépésre, ezres áldozattal lassan zárult a kör, de a küzdelem tüze nem lohadt. Sem i■tal, sem étel, a fegyver is kevés, de mégis állt a magyar a vártán és teljesítette ezeréves hivatását. Feltartoztatta kelet áradatát és önmagát dobta áldozatnak, hogy nyugatot megvédje a pusztulástól,hogy hü maradjon önmagához, a magyar történelemhez. A nagy múlt, méltó nagy utódainak honszerelme kivirágzott Budapest romjai felett... Ma nem időszerű a sokkal súlyosabb problémák mellett azon vitázni, hogy e harc megvívása ésszerű volt-e vagy sem? Ennek eldöntése és főként -most, nem a mi feladatunk. Ma nékünk itt az emigrációban, a múlt eseményeinek kiértékeléséből csak azokat a tényeket szabad felszínen tartani, amelyek a rabságban szenvedő nemzetünk, az összmagyarság javát szolgálják. Mindenegyéb, a közhangulatot zavaró s csoport vagy egyéni érdekeket előtérbe helyező ntörténészkedésn nemzetárulás és az erők, a tettek idejének felelőtlen elpocsékolását jelenti. Ennek figyelembevételével nem mehetünk el szó nélkül hazánk teljes megszállásának kilencedik évfordulóján az 52 napos gigászi küzdelem mellett, amely megadta lehetőségét annak, hogy uj történelmi kép alakulhasson ki a világ ujjárendezésében. Ha e hősi harc nem hozza meg azt a nagy véráldozatot, _kor kelet árja akadály nélkül özönli el majd egész [Európát és nem maradt volna talpalattnyi hely sem, ahol ma Nyugat megvethetné lábát, ahonnan elindíthatná felszabadító harcát a bolsevizmus ellen. Ha ez a majd két hónap nem áll a nyugati hatalmak rendelkezésére, akkor a bolsevizmus megszállottái valahol a Rajnán túl találkoztak volna Eisenhower seregével és akkor ma nem lenne nem lenne NATO, szövetség, amely ellenállhatna a bolsevizmus erejének. Ez adta Budapest népének az erőt 52 napi szenvedésére, életének feláldozására és ezt adta Budapest a szabad Arilág népeinek a vasfüggöny mögötti népek felszabadulási reményeként. Es akinek ez fáj, aki vádjaival megszentségteleniti a hősök vérbehullo szellemét, az a világ szabadságának árulója, a bolsevizmus úttörője’. Kell, hogy a világ is kiértékelje ezt a' ■hőstettet, mert ez/nem egy csoport, nem egy párt, hanem egy nemzet vívta évezredes küldetésében, a
