Magyar Végvár, 1954 (2. évfolyam, 1-9. szám)
1954-04-01 / 1. szám
3.oldal / Il.évf. 1 (13) szám/ Magyar Végvár 1954 április világ népeinek szabadságáért. És ez a harc kell, hogy biztosítsa a magyarság elsőbbségi jogát minden nemzet előtt az ujjárendezésben, mert Europa békéjének megteremtése, nagyrészben ennek az 52 napnak lesz köszönhető. Es 52 nap előtt mindenkinek meg kell hajolnia. Az 52 nap ezrek vérének kiömlésével a világ lelkiismeretéhez kiált és a nemzet számára elégtételt követel. De a hősök nemcsak a nemzetektől kérik áldozatuk jutalmát, hanem azoktól a magyaroktól is, akik a vasfüggönyön innen, szabad földön élnek, akik megfeledkezve honfiúi kötelességről hátatforditanak a nemzet sebének vagy nem engedik azt orvosolni. Ez az 52 nap ezeknek is szól, mert ha ez az 52 nap csa két nap lett volna, akkor ma nem fitymálhatnának ma itt dagadó keblekkel és a nemzetért küzdők felé kiáltó lekicsinylő szavakkal, mert akkor nem lett vol na alkalmuk Nyugat védelme alá kerülniök. Ez az 52 napra eső idő volt az, amely idő alatt oly távolra tudtak kerülni, hogy a bolsevista sereg már nem érhette el őket. De ez tette lehetővé a későbbi kimeneküléseket is, mert a nyugati hatalmak zónahatára 52 napi előretöréssel közelebb került hazánk határá hoz és e rövidebb távolság biztosította a veszélyte lenebb lehetőséget. A kimenekülés utolso heteinek nagymérvű torlódása katasztrofális tragédiába veszett volna, ha ez az 52 nap nem tartja fel a gyilkosokat. Akkor má újév táján a határon túl mészárolták volna,a tömegeket és borzalmas lett volna annak képe. Es akkor a ma kintlévők közül nem több, mint 1-2 % került volna a kényelmes livingroom-okba, jégszekrényes la) kásokba és jégkockás whiskey-s poharak mellett nem Akkor majd ÍBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBÍ-lenne alkalmuk magatartásukkal akadályozni a küzdők munkáj át. Most, márciusban volt kilenc éve, hogy a menekültek zöme elhagyta az országot. Negyvenöt nagyhete kálváriás ut volt számukra, akik a nagypéntek tragédiájaként vállaikra vették a keresztet. Isten akaratából nem kellett felmenni a Koponyák hegyére, de hosszúra nyúlt kálváriás utuk. Sokan nem birták a szenvedést, vállaikról ledobták a keresztet és kétes ösvényekre kanyarodtak. Most a nagyböjt hangulatában szálljunk vissza a kilenc év előtti tragédiák szinhelyére és hozzuk vissza szivünkbe az akkori idők esküvését. Vegye fel mindencki újra vállaira a keresztet, folytassa útját a kálvárián, melyet Krisztus rendelt el számunkra, hogy a kereszt árnyékábanmielőbb megérhessük hosz•szu nagypéntekünk után a feltámadást. Szedjük össze újra a széthulló bokréta virágjait és örömkönnyeinkkel élesszük fel, hogy ismét virulhasson és díszelegjen Isten kalapja mellett. Emlékeztessenek e virágok a honszerelem tisztaságára és tegyünk fogadalmat április negyedikének .szomorú évfordulóján, amikor hazánk határain legör.ditették a vasfüggöny redőnyét, hogy mindaddig nem nyugszunk, amig a függönyt föl nem görditjük és nem lengeti ismét a szabad szellő a föld illatos bokrétáját . • A kereszt magasságában megtaláljuk az utat a feltámadáshoz. Most végezzük el a kereszt árnyában számadásunkat s zengje őszinte hittel minden magyar szív: l A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.... lesz feltámadásl-X-XBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBf eris; tisztázzuk a fogalmakat! Mindszenty biboros bebörtönzésének és elitélésének ötéves évfordulója alkalmával a szabad földön szétszórt magyarság a világ minden részében kegyeletes ünnepségekkel hivta fel a világ figyelmét a mártir biboros és a vasfüggöny mögött szenvedő ma gyarság sorsára. Ezeken az ünnepségeken a befogadó országok egyházi és világi vezetői szinte versengve egymással a legnagyobb elismeréssel, csodálattal és hálával emlékeztek meg Mindszenty biboros hősi hely állásáról és a maroknyi magyarság szívós, törhetetlen ellenállásáról. Sajnos, ezeknek a kegyeletes ünnepségeknek a méltóságteljes hangulatába igen sok disszonáns hang is vegyült. Nem volt egyetlen egy szónok, - lett lé gyen az egyházi vagy világi, amerikai vagy magyar - aki hangsúlyozottan ki ne emelte volna, hogy Mindszenty bíborost, mint veszprémi püspököt, a nyila, rendszer bebörtönözte, mert az üldözött zsidókat védelmébe vette és menedéket adott nekik. Egyesek túlbuzgóságukban odáig mentek, hogy az egész rövid ideig tartó sopronkőhidai egyszerű letartóztatást annyira kiszínezték,^ogy Péter Gábor Andrássy ut 60-ja szanatóriummá magasztosult. Sokszor az volt a ember érzése, hogy Mindszenty biboros az üldözött zsidók védelmezdséért lett az egész keresztény vilá, példamutató, hitvallo mártírja, nem pedig azért, mert mindenkitől magára hagyva egyedül mert szembeszállni az istentelen, emberi méltóságot, szabadságot, vallást, Egyházat lábbaltipro ázsiai bolsevizmussal és az örök isteni és természeti törvények megadását merte követelni a "világ legárvább népének", a magyarságnak. De ezek a megnyilatkozások, amikor a mártii főpapot a zsidobarátság, filoszemitizmus dicsfényével övezték, ugyanakkor némán az egész magyarságot kollektive az antiszemitizmus vádjával illették, mert hiszen Mindszenty biboros a magyarok által /?/ üldözött zsidókat védelmezte. Talán itt valami még sincs rendben! Magyarországon nemcsak ^indszenty biboros ■kelt védelmére az üldözött zsidóságnak, hanem az egész magyar katolikus Egyház, sőt a keresztény magyarok általában. Az is biztos, hogy akadtak er.yes megtévedt papok és lelkészek, akik százszámra állították ki a hamis keresztleveleket zsidóknak, ami nemcsak a világi törvények, hanem az egyházjog szerint is bűncselekmény, okirathamisitás. Ettől függetlenül, minden ép erkölcsi érzékű ember előtt világos, hogy a magyar katolikus egyház és Mindszen:ty biboros is az üldözött zsidóban nem a zsidót nézték, hanem az embert és adott esetben ugyanezt tették volna a hottentottákkal és zulukafferokkal is. Mindszenty biboros, ha tehetné, maga tiltakozna a legerélyesebben az ilyen átlátszó, hamis és céltu-
