Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-08-01 / 5. szám
2ooldal Magyar Végvár Sl/ 1953 augusztus. magyarság mindig hittel, bensŐsó^gel és fénnyel ünnepelte történelmének legmarkansabb és legkiemelkedőbb alakját, az országalapitó Szent Királyt HOL VAGY dSHÜfr Tette Ezt különösen az utolsó évszázadban. De minél több lett a fény, a pompa, annál kevesebb ISTVÁN KIRÁLY? lett benne a lélek és a belsÓ tartalom. Az utolsó pogány nagyur, Geyza fia, Vajk, szemben apjával, aki a kerszténység felvétele ellenére élete végéig pogány maradt, - amint a keresztvig fejére hullott és István lett bel&Le,, a pogány magyarok Qregistenének, a Hadúrnak, aki csatákról csatákra, diadalról diadalra vitte az & népét és akinek szent madara, a Szármáta-sikság nyil[sebes, karcsú vadászsolyma, a Turul madár vijjogva szállt ját még a Pireneusok égbemeredó ormai felett is, teljes szivével és leikével hátátfordított, hogy a názáreti ács Fiának , a szégyenfán kinhalált szenvedett, töviskoronás,szomorú Krisztus Ur , bátor, hitvallo', alázatos katonája legyen. Ezzel a nagy elhat ár ozás ok, a^hősiélet népéve tette a magyart, példát mutatva neki, hogy ha egyszer határozott és rálépett a választott útra, $iincs többé visszaút, jobbra-balra tekintgetés, mert bármilyen nehéz és keserves is legyen az ut, bármilyen nagy áldozatot is kivan, a megkezdett utón hittel, hűséggel és elszánt akarattal végig kell mennie. Irta: István Ur egész ember, igaz ember, bölcs ember, hivő-hitvallo ember, szent ember volt, amilyen csak minden ezerévben születik egy. Ezért hajtotta a nyakas, pogány magyar arfejét, ha mindjárt vértizzadva is, a szelid, szomorú Krisztus igájába. Ezért borult körülötte virágba a pogány magyar földön a szentek egész sora. Kilencszáz év viharán keresztül csodálatos módon épségben maradt Szent Jobb-já - val nemcsak kegyelmet esdett népére, nemcsak áldást osztott, nemcsak betegeket gyógyított, hanem országot épített, ami ha csonkán is, rabságban is, de ma is áll; irányt mutatott, törvényt szabott, amit ha nem fogadunk el és nem tartunk meg, nincs második magyar évezred; igazságot szolgáltatott, keményen le is sújtott és ma is igazságot fog tenni és le is fog sújtani még keményebben. A középkor István királyban a hittérit#, egyházakat alapító, aszkéta szentet tisztelte; a renaissance-kor az erőskezü, győztes hadvezért, az országot épitő, törvényhozó' királyt látta benne; a barokk-kor hosszuszakállu,^könnyes szemű, megtört, jóságos öreg királyt formált belőle, aki koronáját a Szüzauyának ajánlja fel és alázatosan e - seng népéért. Minden kor megtalálta benne a szépet, nemeset, nagyot a követésre méltót, az ideált, csak ez a hitétvesztett, anyagelvüségbe, testiségbe sülyedt kor nem s mivel nem birta el némaságában is vádoló, égfelé mutató” szellemét, lerángatta a hétköznapi élet szennyébe, nemes alakját cikoria-kávé, maláta-sör reklámmá torzítva, szent örökségét, tanításait pedig széphangzásu frázissá,^kortes-szólammá alaesonyitva.^Sőt megkísérelte még elidegeniten i népétől a magyarirtás, idegenek szolgai bálványozása, véreskezű zsarnokság vádjával. De nem sikerült. A magyarság, amikor történelmének legtragikusabb, szenvedéssel, megpróbáltatásokkal teli korszakát éli, amikor minden összeomlott körülötte, amit ezeréven keresztül hittel, tudással, vérrel, könnyel és szenvedéssel épített, amikor az anyaméhben éppen csak megfogamzott magyar élet után is kinyújtja kezét a sátán, most ismerte meg csak izán István királyt. Most látta meg benne először a küzdő, az alkotod szenvedő' örök embert és a szentet. Most tanulta meg élni muítattisztelŐ, jelentmunkálo', jövőtépitö tanitásait. Az esztergomi vár romjaiból - ahol született, alkotott és meghalt - égfelé magasodó, óriási szellemalakja, most lett igazán minden magyarok királya. I$i: is hát az, ami Szent Istvánt halhatatlanná, időt állóvá, ma is történelmet formáló, jövőtépitö erővé tette? Mi az a szentistváni alap, amin 900 éven keresztül megrendíthetetlenül nyugodott a magyar államiság épülete? Mi az a történelmi hagyatéka, végrendelete, ami utat mutat a jövőbe és amire majd újra fel lehet építeni a darabokra tört, széthullott magyar életet? Egyszerűen a szó tiszta nemes értelmében a krisztusi kereszténység, amit a magyarság a maga faji és lelki tulajdonságaival átszínezve évszázadokon keresztül ólt és sajátosan magyarrá tett és amikor elhagyta azt és csak külsőség, disz, tartalomnélküli üres keret lett belőle, összeomlott körülötte minden9/ Csak a vak nem látja, a hitetlen nem hiszi, hogy nem csupán a szépenhangzo genius
