Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1953-07-01 / 4. szám
ó.oldal Maáyar Végvár 1953 julius Esős Őszi idő' volt. Az utakon patakokban folyt a viz/Mégis a város felé minden irányból özönlött a zarándokok sere - ge, sokan közülük utón voltak harmad-negyed napja. Zalaegerszegre igyekeztek, a Mária Napokra. Feltűnő'volt ,hogy egyetlen fogat sem volt látható. Egész Zalában, sőt Vas és Somogy megyékben is lobemutatást rendeltek el Pestrő jött rendeletre. Az állatorvos nem ment ki a bemutatóra, csak a községi hatóságok néztek utána a dolognak.Ez a rendelet csak arra volt jo, hogy távolabbi helyekről ne mehessenek Zalába. Vonaton sem lehetett menni, mert felsőbb rendeletre már négy napja nem adtak jegyet sehol Zalába. Az egyik zarándokcsoportot egy öreg, hetvenen felüli pap vezette. Egy autó éri őket utol. Az autó megáll, Magyarország hercegprímása száll ki az autóból és felajánlja öreg papjának az autót. De az idős pap tisztelettel megköszöni, nem fogadja el, nyájával marad, velük együtt cuppog Egerszeg felé. A 13 ezer lakosú város valósággal elnyeli a zarándokokat. Meleg szoba, meleg étel, meleg ital és meleg magyar szív várja és fogadja Őket. Hogy ki rendezi az elszállásolást, azt nem lehet tudni, de mindenki födél alá kerül. Még az este a leányok gyertyás Körmenetet tartottak a plébánia templomból a ferencesekhez, utána pedig a Rózsafüzért imád kozták az éjféli szertartás idejéig. Az állami iskolák tanárai és tanítói el akarták vinni a növendékeket az esti körmenetre a hitoktatok hívására. Már készen álltak az indulásra, amikor az egyik intézet igazgatónőjét figyelmeztette a tanfelügyeloség egyik "demokratikus" tagja, hogy jo lesz vigyázni,rnerr. ..sose lehessen tudni! Az igazgatónő tanácstalanul mered maga elé, majd magához inti egyik tanítványát és igy szól hozzá: "Evikém, mond meg a tanárnéniknek,hogy észrevétlenül tűnjenek el, ti pedig vigyázzatok a rendre.. .a kisebbekre. Ügyesen csináld... Többet nem szolt. Évi pedig mindent elintézett. Tudta, hogy kik azok a “ti", akikre mindig lehet számítani .Végül o~ dament a sor elejére, megfogta az első csöpp kis leány kezét: "Induljunk, Agika!" Megindult a menet csöndben. Becsatlakoztak a tanítóképzős zárdisták után. Végeláthatatlan menet volt. Minden za var nélkül, menetrendszerűen csatlakoztak a többiek példás rendben. Mindegyik leány kezében égŐgyertya. Csak az apácák kisérték őket. A még mindig szemetelő esőben zug fei az ének: Magyarországról, szegény hazánkról... A menet eleje r régen a ferencesek templomában volt, amikor ,ujabb és újabb csoportok indultak a főtemplomból. Másnap volt a piebánia előtt felállított oltárnál a tábori mise. Óriási tömeg gyűlt egybe, az államvédelmi rendőrség becsülte 70,0C0-re a megjelenteket. Ki tudja? Többen is lehettek! Hangszórói'nem volt. Nem engedélyezték .A hivatalokból sem volt szabad eltávozni, az iskolákban előadást tartottak. Mindent megpróbáltak a "szabadság" bajnokai. Minden csődöt mondott náluk. A tanerők a tanáriban tárgyalták az eseményeket. Akkor még lehetett... A főtéren gyülekező tömeg Mária énekeket zengett. A hangok áthatoltak a Wlassich utcai leányiskolába. Az egyik osztály elkapja az éneket: Boldogasszony Anyánk... A többi osztályok átveszik. Az osztályfőnökök besietnek a termekbe, szinte könyörögve mondják: Kis leányok, ne csináljunk bajt... ! Hirtelen csend lesz, de itt is, ott is fojtott zokogás tör fel. Sir az egész iskola. A tanárnők is. Mindenki tudta, érezte, hogy valami rettenetesen tragikus dolog történik. Az oltárnál megkezdődött a mise. Az áhitatos tömeget ismeretlen, jegyezgetőemberek zavarják. Az államvédelmi hivatal spionjai. Közben újra megered az eső. Egy öreg, töpörödött nénike sóhajt fel hangosan: Ahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája! Két férfi karon fogja, elvezetik. Bűne? Isten áldását merészelte kérni Magyarország Prímására! Nagy bűn, megbocsáthatatlan bűn. Három napig tartották fogva étien-szomjan. Majd kihallgatás nélkül elengedik. Szabadság a keresztény MagyarországonI Az iskolás gyermekeket délutánra is berendelik a sportpályára. Fontos a testedzés! Ép test,ép lélek! Sem a rossz időjárás, sem a rendőri intézkedések nem használtak. A "demokraták".kommunisták, társutasok rémülve keresnek kiutat. Nem szabad az ilyesmit mégegyszer megengedni. A sárvári Mária Napot betiltják. Nem egészen nyiltan, az még veszélyes lehetne. A hatóságok elállják az utakat, még a dülőutakat is, lóbemutatás, rendőri kordon, vasúti zárlat...Nem használ. Kukoricatáblákon, kerteken keresztül mennek, ott akarnak lenni az emberek. A rendőrség tűzoltó fecskendőt szerez és trágyalével fecskendezi a tömeget. A Prímás autójára is jutott belőle. Már-már összetűzésre kerül a sor. A Primás fellépése akadályozza meg, hogy a nép haragja ki ne törjön. Nem volt többé Mária Nap... EMLÉKEZZÜNK...!
