Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-03-01 / 12. szám
12. oldal / T. évf. 12. szám / Magyar Végvár 1954 március A magyar történelmi igényekről való lemondás bármilkyen mértékű és bármilyen okokkal is támasztják alá, szöges ellentétben áll mind a magyarság egységes felfogásával, mind a Trianon és a szovjet-megszállás közötti bármilyen beállított ságu hi-j vatalos magyar kormányok álláspontjával, ezért nem ! is lehet más - bármilyen erősen is hangozzék -,mint hazaárulás, még akkor is, ha az akaratlan és nem szándékolt. Tudjuk azonban, hogy az Önálló Erdély és m más lemondó tervezetek hivei a "lehetőségekkel",az u.n, reálpolitikával és észokokkal kisérlik meg ébredező lelkiismeretük csititgatását.Vizsgáljuk te hát ezt a kérdést ebből a szempontból is.-ÍBBHBf Legvalószinübb, hogy az Ónálló Erdély hive- i épugy, mint a többi megalkuvó irányzatok kitalálói és hirdetői a népek önrendelkezési jogába gabalyodtak bele leginkább. Azonban rövidlátásukra nagyon is jellemző, hogy amikor ma szentnek és megdönthetetlennek tartják a népek önrendelkezési jogát, eszükbe sem jut még csak visszatekinteni is 30 év távlatába s megvizsgálni: vájjon az önrendelkezési jog szent volt-e akkor annak kitalálói előtt is? Mert, ha nem volt szent akkor éppen ’alkalma zói előtt, miért kell annak szentnek . lenni ma éppen mielőttünk? Már pedig letagadhatatlan tény tény, hogy alkotói és alkalmazói előtt nem volt szent e jog Trianonban és azután sem. Volt ugyan szemfényvesz tésnek szánt Pittsburghi szerződés, volt Gyulafehérvári gyűlés, de valójában sehol nyoma sem volt annak, hogy az érdekelt népek nyilatkozzanak,hogy mit akarnak, azaz hogyan rendelkezzenek önmagukkal. Tehát a népek önrendelkezési jogát azok sértették meg legelőször és legjobban, akik azt megteremtették. S ha ezek után ők vagy bárki a a népek önrendelkezési jogát alkalmazni akarja,akkor először az e jog ellen elkövetett merényletet kell nullifikálni, a hibát helyrehozni. Ez pedig nem lehet más, mint Magyarország visszahelyezése jogos tulajdonaiba s utána ám lássuk a népek önrendelkezési jogát. De addig csak rövidlátásra vall, ha magyar részről e jogro'l bárki komolyan képes beszél ni, elismerve ezzel nemcsak a trianoni jogfosztást, de kihúzva vele egyben a magyarság lábai alól e nagyon is jogos és nagyon is helytálló alapot. Van még más vonatkozása is - legalább köz- I vetve - a népek önrendelkezési jogának. - Magyaror-i szágot a magyarok önállóan, önerejükből alapították. Az ország birtokbavételekor annak területén csak a mai szlovákok őseinek tekinthető szlovák törzsek és a horvátok laktak, nagyjából mai elhelyezkedési te-j rületükön. A horvátok évszázadok óta függetlenek s caak a két nép egymásrautaltsága következtében éltek társországként Magyarországgal közösségben. A szlo-| vákokkal szemben pedig épp a II. világháború előtt tett bizonyságot a magyarság arról, hogy - ha ez nem ellenséges törekvések érdekeit szolgálja - tudomásul tudja venni sértődöttség és harag nélkül a változott helyzetet és abban sorstársa akaratát. Ez azonban egyáltalán nem érintette a magyarságnak a trianoni igazságtalansággal való szembenállását. E kettőn kivül azonban mindem más, ma Magyarországon élő nemzetiség a magyarság joszándékából és segitő-készségéből : szivároghatott vagy telepedhetett be az országba, ahol mindenkoron ugyanazon jogokat élvezte, mint a magyarság. Es tegyük még hozzá, hogy a beszivárgás vagy betelepedés csak évszázadokkal a magyarság honalapitása után vette kezdetét. Tehát ezek után csak arra a kérdésre próbáljunk feleletet adni önmagunkban, hogy vájjon az önrendelkezéses Wilson népe vájjon ,mit szólna ma,ha a nem évszázadokkal az Egyesült Államok .megalapítása után, hanem a részben már azelőtt ideérkezett nemzetiségek ma önrendelkezési jogukat igényelnék? Nemde - a legenyhébben szólva is - csodálkoznának a derék amerikaiak és föltétlenül történelmi jogokra hivatkoznának? Es ha igy van ez a föld egyik felén, miért van másként a másikon? Egyiken önrendelkezési jog a történelmi jog teljer tagadásával és feledésével, a másikon a történelmi jog az önrendelkezési jognak még csak emlitése nélkül is? -Erdélyről lévén szó tehát, a federácios Erdély gondolata gyakorlatilag nem jelent mást,mint a románok és szászok történelmi szempontból való egy-rangra emelése a magyarsággal. Ez pedig csak káros lehet a magyarságra nézve - mert történelmi jogát magyar kezdeményezéssel tagadja el, - de hamis is. Bármennyire azt állitják egyesek, hogy a nagyhatalmakat nem érdeklik a "romantikus történelmi mesék", legalább annyira nem, mint a "Magyarország a tökéletes földrajzi, hadászati, közlekedési stb. egység" teóriák, a valóság az, hogy igenis érdekli őket mindkettő/. Legfeljebb politikusaink és diplomatáink képtelenek voltak eddig megtalálni azt a hangnemet, azt a tálalási módot, mely a magyar igények elsikkadása és elalkudása nélkül bár, de az ő szempontjukból is érthetően magyarázza meg számukra ezeket a kérdéseket. Mert, hogy mennyire érdekli a nagyhatalmakat pl. a nagyobbegységek kérdése, azt bizonyltja az is, hogy éppen a nagyhatalmak kezdeményeztek mozgalmakat a nagyobb európai egységek kialakítása, sőt az Egyesült Europa megvalósitása érdekében - sajnos, egészen forditott sorrendben fölülről lefelé és a kikotyvasztott elméletre ráhúzni akarván a való helyzetet. De itt most már csak az az érdekes, hogy igenis vannak ilyen Europa rendező tervek. Es . az uj Europa-rendező tervek "nagyobb egységekről" beszélnek, mint az Egyesült E- uropa alapjairól. De ha nagyobb egységeket kell kialakítani, mennyire ésszerű akkor Magyarországot jogtalanul ft a történelmi és önrendelkezési jog szempontjából egyaránt jogtalanul / megcsonkítani, majd utána nagyobb egységeket megteremtendő, ugyanezt - de csomó hiba és keserűség hátrahagyásával - minden történelmi, gazdasági és földrajzi alap nélkül, azaz sokkal rosszabb változatban, megteremteni? Mindezekn túl van még egy föltétien figyelembe veendő szempont. Az egyre feltartózhatatlanab-
