Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-03-01 / 12. szám
13. oldal / I.évf. 12. szám / Magyar Végvár 1954 március bul közeledik a III. világháború, amely után az ujjárendezés csak valamilyen konferencia utján lesz majd megoldható. E konferenciára minden nemzet maximális igényeivel érkezik majd, csak a magyar lesz kivétel, mely minden konferencia és nemzetközi döntés nélkül is halálra csonkitja önmagát akkorra, hacsak az önállo-erdélyes, egyesült-europás szónokok addig el nem hallgatnak vagy jobb belátásra nen térnek. Mert képzeljük csak el, mi lesz a helyzet, ha a román küldöttség bejelenti igényét e'konferencián Erdélyre, a magyarok lemondanak róla, az erdélyi delegáció pedig majd az Ónálló Erdély mellett kardoskodik? A helyzet az lesz, hogy a magyarok ezzel eleve elveszítik ügyüket, az erdélyi és román álláspont között pedig kompromisszumos lehetőség nem lévén, a múlt tapasztalatait és a tömegsulyt tekintve valoszinüleg a román álláspont győz. Kompromisszumra ugyanis csak akkor lehetne és lenne le hetőség, ha a magyarok is / az erdélyiekkel együtt/ szintén magukénak igényelnék / sokkal jogosabban, mint a románok / Erdélyt. Ekkor - ha olyan hangulat alakulna ki valamiképen, hogy igazunkat nem tudnánk védeni - még mindig ott van a kompromisszum lehetőség az Ónálló Erdély gondolatában. Szóval a veszett fejszének a nyelét még mindig megmenthetjük. De az Önálló Erdély hivei azzal, hogy e gondolatot eléren dő célnak jelölték meg, a kompromisszumnak még csak a lehetőségét is kizárták elütve ezzel a magyarságot attól a lehetőségtől, hogy saját igaz ügyéért még csak meg is kisérelhessen harcolni. VÉGEREDMÉNYKÉNT tehát: az Önálló-Erdély gondolatának mai hirdetése bűn a magyar nemzet ellen, az eljövendő döntésben előreláthatólag résztvevő hatalmak szándékainak teljes félremagyarázása és teljesen apolitikus eljárás egyben. Nem menthető tehát sem reálpolitikával, sem kényszerítő helyzettel, semmivel. Ebből a kérdésből csak egy valami árad ellenállhatatlanul a gondolat hirdetőire, követőire és„ a.% azzal kapcsolatban hallgatókra egyaránt a FELELŐSSÉG. Az óriási és eltagadhatatlan felelősség. P.G* a magyar sajtó területén elkövetett grasszálását. Sőt megkisérli, hogy a papokkal is elhitesse,hogy ők is csak nekik köszönhetik, hogy vannak itt magyar templomok, iskolák stb. Úgy táncol-ugrál,mint akinek pont a tyúkszemére hágtak a szóban forgo hajmeresztő tervvel...Persze a szokásos hamisito trükkel élve minden erejével igyekszik Galambos József mondataiból általános sértést kovácsolni a rég agyonnyütt göndöri elv alapján:...a levelek tömege érkezik...általános fölháborodást váltott ki stb. olcsó trükkök felhasználásával. Megható aggodalommal figyeli a magyarok zsebeit, amelyekre talán ő szeretné rátenni a kezét. Pirulás nélkül leírja:"...láttunk mi a múltban hasonló kalandor vállalkozásokat..." Kérdem: ha láttak, mit szóltak? Látták bizonyára Hinder elvtárs gründolását is és mit szóltak? Hja, az máj! Az a "Hinder, az nem Galambos és Galambos nem H mler! Hinder torokbajával (?) a Szabadság-Népszava lelkületű sajtó segítségével vagy hallgatásával kivonta magát a földi igazság-szolgáltatás alól, de nem akadályozta meg, hogy később a magyarság soraiban fejvadászatra rendezkedjék be. Ha akkor lett volna egy teljesen magyar napilap, amely . tényleg a magyarok, bányászok,mun■sok érdekeit viselte volna szivén, akkor vagy elmaradt volna vagy legalább is kisebb méretű lett volna a magyar zsebek megvágása, amely ellen oly szent hévvel tiltakozik,semmi mást, csakis gyalázatosságot tételezve fel az egész megmozdulásról. Igenis kell a magyar napilap az ilyen újságírás ellensúlyozására. Nincs ugyan szükség további érvelésre, de épp most akadt meg a szemem, ami érdekes is, meg jellemző is. A szomszéd kolumnában a "Cenzúra" c.alatt a következő is olvasható: a könyv és ujságsajtó ’üzleti okokból kénytelen az érdeklődést minden irányban kiszolgálni, nem tekintve arra sem, hogy termékei az ország szellemi egészségére ártalmasak.* Ez a Szabadság-Népszava szelleme és éppen ezért kell egy tisztább felfogású keresztény magyar sajtó, amely nem szolgál ki pénzért mindent! Ok mondották ki az Ítéletet magukról! Ez sem elég?! Sajnos, a világ nagy része súlyosan szenvedő áldozatává vált az ily gátlásmentes ’üzleti törekvéseknek’, amelyik egy preciz formula alapján az országok szellemi egészségének megrontásával terelte reá a nemzeteket a fizikai egészség megrendüléséhez, végül az állami élet eresztékeinek meglazulásához, széthullásához vezető útra, amely a nemzet egy részének azonnali helyszíni pusztulását, egy másik részének hontalanságba zuhanását, a hazájában hontalanná vált nemzet' tömbnek pedig mérhetetlen lelki-fizikai szenvedését okozva. Az idézett mondatban leplezetlenül mutatkozik meg egy beteg lelkiség céltudatos, dühödten lihegő türelmetlen bomlasztási törekvése, ami az előremegfontoltság következtében a legrövidebb utón torkollik bele a már semmivel sem menthető hazaárulás tényébe. Kell, nagyon kell az olyan sajtó,amelyik az : ország szellemi egészségét, a nemzet és ország jövőjének éppen ehhez kapcsolódó érdekeit szentnek tartja és képtelen ’üzleti okokkal’ kapcsolatba ÁLLJON MEG A MENET! "Kezet a zsebre, magyar!" - irta egy sajátságos magyar nyelvezetben gyártott újság Clevelandon. Szellemesnek sem mondható bárgyú blöffölé s sei gajdol, ágál és fröcs köl az atyafi a megszületés előtt álló magyar napilap puszta gondolata ellen is. A hideg'rázza arra a gondodolatra, hogy egy magyarok által szerkesztett újság ki fogja nyitni nemcsak az egészen egyszerű magyarok sze meit, hanem még az iskolázot magyarokét is, akik mind a mai napig vagy nem tudják vagy nem akarják látni a Szabadság-Népszava
