Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-03-01 / 12. szám
5.oldal / I.évf. 12. szám / Magyar Végvár 1954 március véleményünk. Mi általában tartózkodunk attól,hogy szüló'hazánk szellemi reprezentánsait ostobának nevezzük. Nemcsak azért, mert egy nemzet szellemi vezetőrétegét/ legyen az akármilyen nemzet / ostobának, vagy tehetségtelennek csak egy szélsőséges, gyűlölködő propaganda nyilváníthatja. Az igaz,'hogy akadémikusaink sokat ’lovagoltak’ a szórenden, germanizmuson, latin hatásokon. / A gallicizmus veszélyéről mi nem tudunk, de nem s szolunk ellene, mert ez a szó Nógrádi Írásaiban nagyon meggyőzően hangzik és jól mutat./ Ne felejtsük el azonban, hogy akadémikusaink főfeladata az iskolai és főiskolai oktatás, illetőleg annak irányítása volt. ’’Magyar nyelvtan és irodalom” ürügye alatt mégsem taníthatták azt a nebülóknak, hogy hát:’beszéljetek és írjatok kölykök, ahogyan éppen jól eesik. Kezdjétek aqz mondatokat’mert-’ tel és fejezzétek be ’hogy’- al.Azt sem mondhatták, hogy:’srácok fog- ; tok tanulni magyar, a faderotok stróman mindenét’, avagy:’stréber strir ci mindenét haverok, nemde szép szpics ez a magyar szpics.’ A hazai akadémikusok nagyon is észrevették, hogy a nyelv élő valami - és éppen ezért kellett őrködniük. A holt nyelveknek ezzel szemben tényleg felesleges őrséget állítani, Nógrádi Béla regényeinek külteleki : kiszólásai, vagány nyelvezete lehet, hogy meghatotta a serdületlen angyalföldi ifjúságot,de szerintünk ez még ! nem ok arra,hogy nyelvészkedés ürü- ! gye alatt Magyarországot, a magyar nyelvet és a magyar szellemi életet ló-J-f ■ - —........ ............hátról szemlélje. Nógrádi megró minket nyelvünk fiatalsága miatt ig. A nyelvünk értékét éppen ez a'fiatalság adja meg. Ősi nép, egészen fiatal nyelvvel, helyesebben fiatalos pallérozottsággal. Nincs nyelvi konzervatiz mus, mely beszédünket, írásunkat a régi kezdetlegességekbe beleragassza. Nógrádi'Béla Írásaiban levonja a végső következtetést is, mely röviden fogalmazva a következő: A franciának, angolnak, olasznak, németnek kínainak igenis joga van uj fogalmakra uj kifejezéseket szülni, - a magyarnak azonban erre joga nincs. A magyarnak az a kötelessége, hogy a meglevő kifejezéseit is kidobálja cs az ilyenképen keletkezett űrt idegen nyelvek kifejezéseivel pótol-ja. ”A fenti megjegyzések nem arra szolgálnak, .hogy.lándzsát törjünk a nyelv szennyezettsége,pongyolasága mellett. Reméljük, hogy ezzel senki sem gyanúsít meg bennünket.” - írja befejezésül Nógrádi Eéla. Ezen sorok szintén a magyar fajta lenézéséből fakadnak. Miután alaposan lepiszkolja a magyart, még reménykedik is, hogy piszkolódásait majd honfiúi jóindulatnak minősítjük. Elismerem, hogy mi is sokszor vütünk a magyar nyelv ellen /ez írásunkban is kocsideréknyi idegen kifejezést használtunk eddig/, de szolgáljon mentségünkre, hogy mi magyar akadémi . kusokat tehetségeseknek tartjuk és a hibát nem másokban, magunkban keressük. POLITIKAI FOOTBALL PÁLYÁN . Vájjon tényleg olyan tehetségtelenk voltak akadémikusaink, amikor ezzel a rövid kifejezéssel LABDARÚGÁS. nemcsak a sportban szereplő vég;!tagot és a végtag által lök; dösött tárgyat, hanem a játék i cselekményét, í menetét is nyil!:vánitják. Nézzük azon- 1 ban Nógrádi ’’footballját’J Idézünk:”AZ .......—L-!angol sajtó dicsérő elismerést '....................................sei irt a magyar csapat játékáról, de bizonyos savanyu szájízzel jegyezte meg, hogy a magyarok’politizáltak a footballpályán”. Ezt a rosszalo megjegyzést az váltotta ki, hogy a magyar csapat kapitánya a következő-nyilatkozatot tette:’Sikerünk magyarázata a szociális tervezés. Az 1945 év előtti kapitalista korszaknak vége van a sportban.’Ez a sportesemény emlékünkbe idézi a régi magyar footballmérkőzések MINDEM KOMMENTAR NÉLKÜL - A TÉNYÉK HANGOSAN BESZELNEK Dr.Kövér Gusztáv, az Erdélyi Kath.Népszövetség v. alelnöke, a a nemzetközileg elismert kisebbségi szakértő Géniből az alábbi bizalmatlansági indítványt intézte Varga Bélához, a M.N.B. elnökéhez: "Hivatkozással'New Yorkban folytatott, 1954 január 25-i beszélgetésünkre, ezúton írásban is az alábbi indítványt teszem: Kérem a NB plénuma előtt, az önmagát Végrehajtó Bizottságnak nevező, de facto vezetőség sokéves eddici tevékenysége tárgyában a bizalmi kérdést sürgősen felvetni és titkos szavazás alá bocsájtani. A parlamentáris elv legprimitívebb értelmezése mellett sem vitatható egyu.n. emigrácios parlamenttől, hogy minden ellenőrzés nélküli, de facto vezetősége iránti bizalmát - öt év eltelte után - végre kifejezhesse vagy megtagadhassa. Biztonság okábol azonban emlékeztetek Elnök Urnák 1952 junius 6-i levelére, kifejezetten elismervén, hogy bármely bizottmányi tag ilyirányu beadványa ”a Nemzeti Bizottmány elfogadott ügyrendje szerint kerül eljárásra.” Feleslegesnek tartom fenntiek után indokaim egész sorát megismételni, melyeket hasonló értelemben, múlt év március 27-i beadványomban kifejtettem -'annál kevésbbé, mert az a mai napig sem kerülvén napirendre, - amúgy is elintézésre vár. Mai javaslatomtól függetlenül teljesegészében fenntartom mindazon indítványaimat, melyek évek óta elintézetlenek és fenntartom jogomat azok megismétlésére, - szükség szerint újabb bizonyítékaim becsatolásával. Kérve mai javaslatom sürgős napirendre tűzését, illetőleg a bizalmi kérdésben a szavazás elrendelését, vagyok - Elnök Urnák őszinte nagyrabecsülésemről biztosítva - szívélyes üdvözlettel készséges hive, Kövér Gusztáv s.k.
