Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1954-03-01 / 12. szám

4.oldal / T.évf. 12. szám /

Magyar Végvár

1954 március

szabad nyugat által még most is agyondédelgetett csehek jóvoltából immár 9 éve a Szovjet Birodalom tartománya. Magyar és nemzethü rutén lakosságát szinte az utolsó szálig kiirtották. Most pedig, mi vei a rabtartok lelkiismerete sohasem tiszta, Europa közepén végighúzódó vasfüggöny ellenére a Szovjet Kárpátalja határán erődítmény övezetet épit - akárcsak annak idején a csehek - mert nem tudják, nem akarják tudni, hogy az igazság erősebb minden betonnál és csodafegyvernél és ha az emberi gonoszságnak sikerül is ideig-óráig eltemetni, az újból és újból feltámad.

Mint a 24. határvadász zászlóalj akkori segédtisztje ezzel a rövid kis megemlékezéssel teszem le elesett hős bajtársaimnak az orosz tankok által jeltelenné taposott sirjára a megemlékezés hervadhatatlan babérkoszorúját. (

Innen New Yorkból, az Óceán túlsó partjáról üzenem nektek: Nem felejtünk! Tudjuk a kötelességünket ! Haza megyünk...

AZ ELI no

I.L

ditettség népszerűsítése a motto. Ha ezen oldalt egy épkéz-láb napilap megfelelő részével akarnánk - összehasonlítani, csak a rendőri rovatnál köthetnénk ki.

Ezen oldalon a tudománnyal vagy közérdekű ügyekkel 'foglalkozónak nincs meg az előképzettsége, az emberi hibákat pellengérre állitonak |nincs meg az eszessége és jóindulata, a magyarkodonak hiányzik a magyarsága.

A nagy, angolnyelvü lapokból kiollózott és ’egyéni tartalommal’ felpuffasztott ’szellemes’ irások siralmasak. Másrészt - értékes tanulmányt sem lehet olyformán ismertetni, hogy abba az elején, közepén és végén beleolvasunk, a közbeeső részt pedig a laikus magunkkal töltjük ki.

Vegyük azonban Nógrádi Béla pár Írását:

A Kondorosi sorokhoz való csatlakozása annyira otromba, hogy meggyőződésünk szerint, titokban maga is szégyenkezik miatta. Feltéve, hpgy szereti irói mesterségét. Eme cikk tipikus éliroi megnyilvánulás . , t ,

A NYELV TISZTASÁGÁRÓL:

Itt lepüföli a magyar akadémikusokat, mert azok a magyar nyelv tisztaságára őrködtek. Kivételt persze Gombocz Zoltán képez, akit mi is nagyrabecsülünk ugyan, de nyomos okok miatt nyelvészeti kérdésekben példaképnek távolról sem tekintjük. Ennek dacára az a véleményünk, hogy Gombocz élénken tiltakozna a Népszava-Szabadság hasábjain való ’népszerűsítése’ ellen.

Nógrádi Béla szerint a magyar nyelv felett való őrködés és annak művelése nem az akadémikusok, hanem az irok feladata. Ezt részben helyeseljük.

Az irok alatt azonban nem a ponyvairodalom csillagait'/ Nick Carterek, Mr.Herkulesek szerzőit / ért• jük, ellenben Gárdonyit, Adyt, Szabó Dezsőt, Móra Frencet, Nyirő Józsefet. - A hazai akadémikusok nem is ezektől féltették a nyelvet, hanem a felburjánzo internacionalizmustol, a nemzetietlen proletár-szlengtől.

Nógrádi nevére, annak dacára, hogy a magyar irodalommal meglehetősen meleg ismeretséget kötöttünk - nem emlékszünk. Még a Szép Ernők nívóján sem. Ha nem tévedünk, - ő maga irta egy Ízben,hogy gyilkosság-történetek kiagyalásával foglalkozott, így nem is döbbenünk meg túlzottan azon, hogy akadémikusaink őt nyelvujitonak el nem fogadták. Nógrádi Béla ebből azt következteti, hogy a magyar akadémikusok tehetségtelenek voltak. Nekünk más a

A Népszava-Szabadság munkatársai(közül toronymagasságban kiemelkedő Nógrádi Béláról szeretnénk portrét festeni. Annak dacára, hogy Nógrádi ki emelkedik a többi közül, - iroi személye komoly fi-f gyeimet nem érdemelne. A magyar ujságirás külföldön élő és hallgatásra Ítélt nagyságai mellett nevezett az átlag tanonc szerepét sem tölthetné be. Hogy még is bonckés alá vesszük, ennek oka csupán egy- röpke kérdés: ha ő a legjobb, - milyen lehet a többi?’.

Egy röpke válasz: jobb róluk nemjs beszélni.

MI AZ ELÍRÓ?

I

Aki iroi tehetségét egy parancsuralmi rendszer rendelkezésére bocsátja. A rendszer adja a magot, az iró a keretet. Az Írónak szerepe itt nem j sokkal több, mint a színházi öltöztetőnőé.

Szerintünk Nógrádi Réla éliró, - még pedig egy klikk-sovinizmusra épített diktatúrában. Ebben a diktatúrában mindenegyes bábnak csatlakozni kell az előirt propagandához. Ha ezt nem teszi, - kirúgják.

A szbad sajtótermék is megköveteli az ideo^ logiai atyafiságot, de nem követel munkatársaitól hentesmunkát, gyűlölet-szolidaritást. Általában a szabad sajtótermék ismérve a gyűlölet-mentesség. Ehhez minden valamirevaló újság ragaszkodik. Teszi ezt azért, mert a gyűlölet ’’lelkesitő" egy korcsma- i .verekedésnél vagy egy szociáldemokrata-bolsevista köködő szeánszon, de nem meggyőző nyomtatott betűben. Kockázatos i$ mert a gyűlölet-támadások ellen felvonuló védekezés, - bármilyen goromba kifejezéseket is használjon, - a moralitás szintjén mozog,tehát meggyőző.

Az iro'eladhatja a szellemiségéből kipattant értékeket, de nem adhatja el a szellemiségét. Ha ezt mégis megteszi, - lemond az önbecsülésről.Es ha erről lemond, hogy kívánhatja, hogy mások becsül jék?

Nógrádi Béla közszereplésének szintere a Népszava-Szabadság második oldala. Ezen oldal minősítését illetően zavarban vagyunk. A cikkek nem vezércikkek, tárcák, nem politikai, társadalmi, nemzetiségi, irodalmi, művészeti, stb.,hangadók. Fénykép, mellette név és cim, a cima alatt a nagy kínnal kiagyalt szöveg. A szöveg rendszerint valamilyei általános érvényű igazságot igyekszik kerékbetörni. Pl.: A pacsirta éneke nem szép, hanem ronda, - a Szépség utálatos tanáros álom, Szent József nem ács volt, hanem kőműves, a hangya nem szorgalmas, hanem lusta, stb.,stb. Ezenkívül még a gyűlölet és kifér-