Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1954-02-01 / 10. szám (11. szám)

11. oldal (i.évf.ll. szám) Magyar Végvár • • 1954 február f »KALLÓ jobbjai közé tartoznak. Nem kell azzal a propagan­dával törődni, amely állandóan izgat csendőre­ink ellen. Nem kell félni a magyar csendőrnek,mert vér nem tapad a kezéhez és ha valaha fegyvert használtak, azt csak kötelességből tették. Az egész természetes, hogy a bűnözők, akiket felkutattak, gyűlölik őket, mert hiszen mikor szerette az egér a macskát, a bűnöző a rend őrét? A magyar csendőr munkáját három szó jellemezte mindig: HÍVEN, BECSU- lettel, VITÉZÜL! S mind a három szó teljes igazat mondott. Ez a három szó jellemezze a csendőrök e­­migrácios életét is, akkor nem kell félni. Mert ak­kor becsületet hoznak a magyar névnek, a magyar csendőr névnek mindenhol a széles nagyvilágon. Üdvözlünk titeket magyar csendőrök és szeretettel nyújtjuk kezünket a csendőrnapon itt a szabad Ame­rika földjén - és földjéről! Irta: ERIS KKDELY /%z emigrációban- sajnos éppen az erdélyiek­től - mindgyakrabban lehet hallani az Önálló Erdély­ről", mint az ?erdélyi’ kérdés egyik reális, cél­szerű megoldásáról. Valahányszor Önálló Érdélről beszélnek, mindig a történelmi Erdélyi Fejedelem­ségre hivatkoznak és Svájcot emlitik, mint követen­dő példát. Ugyanekkor a Tribuna c. Londonban megjelenő lengyel folyóirat - mikor meginterjúvolta a vasfüg­göny mögötti országok emigrációinak a vezetőit - ama kérdésére:"Hogyan véli megoldhatónak Erdély kérdését?", C.Visoianu, a román emigráció egyik ve­zetője a következőket válaszolta:"Nem értem a kér­dést. Erdély Romániához tartozik és erdélyi kérdés nincs." Fel kell tenni tehát nekünk is a kérdést:Van­­- erdélyi kérdés? . Mielőtt erre C.Visoianuhoz hasonlóan röviden és egyértelműen megadnánk a választ, vizsgáljuk meg a főbb államalkotó tényezőket, amelyek az e­­setleg megszületendő Önálló Erdély esetében sem nélkülözhetők. Ezek a tényezők: a földrajzi, gaz­dasági, történelmi, népi, kulturális és vallási tényezők. a./ Erdély a Kárpát-Dunamedence szerves része. Keletről és Délről az egész Dunamedencét egyetlen nagy egységbe foglaló' Kárpátok keleti és déli sza­kasza, Eszakro'l és Nyugatról a Radnai havasoktól a Marosig az Erdélyi Közhegység határolja, amely csak mint tájegységet választja el a Dunamedence legnagyobb tájegységétől, a Nagy Alföldtől. A Tri­anoni béke nemcsak Erdélyt csatolta Romániához,ha­nem az Észak-keleti Felvidéknek a Tiszától a Rad­nai havasokig terjedő részét és a Nagy Alföld te­kintélyes részét is, úgyhogy a magyar-román-jugo­szláv határháromszög mélyen beékelődik a Nagy Al­föld szivébe és Szeged alatt találkozik. Sajnos,a Trianon óta felnőtt nemzedékek tudatában Erdély fogalma tévesen úgy rögződött meg, mintha a vele együtt erőszakosan Romániához csatolt alföldi ré­szek Erdély szerves részei lennének és a kimondottan alföldi Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Nagyváradot, Nagyszalontát, Aradot és Temesvárt erdélyi váró soknak tekintik. Ezért már,.itt fel kell hivni a figyelmét azoknak, , akik az Ónálló Erdély gondolatát dajkál­ják, hogy csakis a földrajzi Erdély nevében be­szélhetnek, ha - föltéve, de meg nem engedve - er­re egyáltalán van megbízatásuk és felhatalmazásuk az erdélyi néptől. Szomorú lenne, ha ezek akik jó magyarnak és székelynek, azonfelül erdélyinek vall­ják magukat, tultennének még a románokon is, akik túlfűtött nacionalizmusukban még mindig arról ál­­madoznak, hogy Nagy Románia határait majd "pana la Tisa" tolják ki. Hogy félreértés ne legyen, a kö-

Next

/
Thumbnails
Contents