Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-02-01 / 10. szám (11. szám)
Magyar Végvár 1954 február 10.oldal (i.évf.11.szám) CSENDŐR NAP A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének. USA Szervezetének megemlékezése.- MHEK, Ez év február hó" 14-én ünnepelné a m.kir. csendőrség fennállásának 73-ik évfordulóját. A csendőrség tekintélye világhírű volt, mert beigazolta hosszú évek során, hogy béke és rend, nemzeti' belső biztonság sarokköve volt mindenkor. Sajnos, már kilenc éve annak, hogy a körülmények kényszerítő hatása következtében áldásos működése megszűnt. Most világos még azok előtt is, akik a csendőrségben csak egy kellemetlen testületet láttak, hogy miért is volt szükség rájuk. Magyarország népe újra csak akkor lesz igazán boldog és békés, ha újra a kakastoll fog. vigyázni a rendre. Mi, akik a MHBK- ban velük együtt dolgozunk, büszkék vagyunk rájuk és mi kezdettől fogva tudjuk, hogy ha tőlük függött volna, ma más világ volna odahaza. A nyugati hatal mák szörnyű tévedése folytán vált lehetővé, hogy a Keletről jövő bolsevista horda megtámadhatta és elpusztíthatta a becsületes magyar életet. Hiába harcoltak a túlerővel derék csendőrjeink a többiekkel együtt, el kellett vérezniök, mert a magyarság magára maradt ebben az egyenlőtlen harcban. De próbált volna csak a bolseviki összeesküvés az idegen milliós hadsereg nélkül uralomra jutni. Nagyon hamar észrevette volna, hogy az nem sikerülhet és betört fejjel loholt volna kelet felé az idegen érdekeket szolgáló siserehad - derék csendőreink elől. Sajnos, nem igy történt. Ismét sorscsapás érte a magyarságot, mint annyiszor máskor. A XX.-ik század majd minden értékét elpusztította a vad, kegyetlen erőszak. Szegény odahaza rekedt testvéreink rettenetes megaláztatásoknak lett kitéve. Emlékezzünk meg otthon maradt csendőreinkről is, akik majd kivétel nélkül elpusztultak a rémuralom boszuvágyának következtében.Sietve akarták kiirtani még az emléküket is.Legtöbbjét legyilkolták, másokat kínzásoknak vetettek alá, sokat börtönök sötétjébe zártak, szibériai rabszolga munkára vittek, ahonnan nincsen visszatérés. Bünük pedig csak volt, hogy szerették hazájujukat és azt mindenkor a legnagyobb hűséggel szolgálták. Ez pedig ma odahaza megbocsáthatatlan bűn. Azok pedig, akik'folytonosan harcolva és vére zve elérték a határt, ma számkivetésben élnek a világminden táján. Azok felismerték az egységben rejlő, mindent megmozgató erőt és csatlakoztak a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségéhez, ahol nagyon fontos’szerepkör vár rájuk. Jelenleg dolgoznak és várnak, hogy a cselekvések idején készen legyenek. Tudjuk azt mindnyájan, csendőrök és nemcsendőrök, hogy mi uj hazánakat hűséggel kell szolgálni, törvényeit tisztelni, azoknak engelmeskedni, ez azon'4? ban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy elhagyott hazánkért dolgozzunk különösen most, amikor annak oly nagy szüksége van gyámolito kézre. Ez nincsen ellentétben az amerikai polgársággal. Kedves Bajtársaink! Nézzetek körül mennyi amerikai katona adta életét Koreában, távol hazájától! Mennyi amerikai katona van Európában, akik szintén másokért, köztü k szülőhazánkért is készek harcolni. Tehát nekünk is kötelességünk mindent megtenni, ami csak kitelik tőlünk. Fel kell készülnünk, nehogy készületlenül találjon minket az óra. Készek'legyünk, hogy erőnket, ha kell katonai erőnket, tudásunkat, harckészségünket bocsássuk akkor majd Amerika rendelkezésére. Ki tudja, mikor üt az ora?A derék csendőrök akkor majd újra megmutathatják az egész világnak, hogy ők a világ leg-
