Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-02-01 / 10. szám (11. szám)
9. oldal (I.évf.ll. szám) Magyar Végvár 1954 február it 0 beváltotta a hivatást az utolso pontig. A nagyszerű kép, ahogy On, Kanonok Ur, adta, -nem volt nehéz munka, hisz Ön ezt Mindszenty Biborosrol olvasta le. Mégis úgy véljük, hogy az előkészületnél átelmélkedte mondanivalóját. - Mivel azonban ez évekkel ezelőtt történt, engedje meg, hogy most egy kicsit együtt elmélkedjünk. Távol legyen tőlem, hogy Ont a Biboros párhuzamába állítsam. 0 az Urnák kiválasztott küldöttje volt akkor arra a.,helyre. On, mint mondotta, "sokszor töprengett együtt vele." Kérdem tisztelettel: Töpreng-e most is néha -néha a Kanonok Ur a nagy kérdések fölött? S ha igen, akkor milyen eredménnyel? "Gyötrődött" - mondja Ön a'továbbiakban. Gyöt rődik-e Ón is ott, azon a helyen, ahova - nem tudjuk biztosan - az Úristen rendelte? Ha igen, úgy' azt egész emberként kell betölteni. Ha'pedig nem, akkor még nagyobb felelősséget vállalt, amikor önként választotta. A Biboros most is gyötrődik s ne pünk is gyötrődik otthon. Itt kint sem rózsás a helyzet. Mit tett Ón, ezeknek a gyötrődéseknek az enyhítésére?! "Hangosan elmélkedett, gondolkodott és imádkozott. Istenem, miért választottál most,engem?" Emélkedett-e, gondolkodott-e Ön, hogy miért került arra a helyre, ahol van? Talán a mélységes hite az Istenben, ami elég erőt ad, hogy minden nehézséggel megbirkózzon*- A forro hazaszeretete, ame' önzetlenségével magával ragadó példát ad? S ha érzi hogy egyedül nem tud megbirkózni a nagy feladattal, a legmegfelelőbb munkatársakat Arálogatja maga mellé akik istenhitükben s hazaszeretetükben soha nem .látott korszakot alapoznak meg nemzetünk jövőjére? "Végig elemezte az erős ember őszinteségével és mély alázatával önmagát." Megtette-e Ón, ezt megelőzőleg otthon, mint a Nemzetgyűlés elnöke e tisztséggel járó kötelességét? / Az erős ember igy néz magával szembe!/ Feltételezzük, hogy igen s ezért a bátorság, hogy másodszor is merészelte vállalni! Mert ha nem, akkor az alázatos ember azt mondja: Uram, Nemzetem! Gyenge vagyok erre'a hatalmas feladatra, jöjjön más, jöjjenek mások, akik a Te szándékod és a Nemzet érdekében jobbat, a legjobbat tudják adni. Fontos ezt tudni, mert On ebből eredezteti mostani elnökségét. Mélyen Tisztelt Kanonok Ur! Mi mindnyájan, ki! távol vagyunk hazánktól, őrséget kell, hogy álljunk Mindnyájunknak megvan a maga szerepe, feladata, helye. Kinek kisebb, kinek nagyobb. Egy azonban közös kell, hogy legyen: a nagy, a szent cél érdekében össze kell fognunk, össze kell dolgoznunk. Es itt a nagy kérdés: IGY VOLT - EZ EDDIG? A felelet erre csak egy lehet: NEM! Es ha nem, akkor miért nem? Ki a felelős avagy: kik a felelősek ezért? Kérdése Lehetséges lesz-e a jövőben? Erre is egyszerű a felelet: az eddigi alapokon - teljesen kizárt dolog! Tehát... Időt nem szabad vesztegetni, az idő sürget.A teendő lelkiismereti parancs! E sorok segiteni akarnak. E sorok iroja sokak nevében beszél. Ez az irás itt készült egyik végvárán a magyarságnak, ahova szinte áthallatszik a zokogás és megkinzott magyaroknak fájdalmas nyögése. Es ez nem engedi,hogy némák maradjunk, ha ?unalmas1lenne is a téma. Ezt a fájdalmat tolmácsoljuk mindenfelébből magyarok vannak. Tartsanak lelkiismeretvizsgálatot legalább csak egyszer! Mi nem fogjuk megunni felszinen tartani ezt a súlyos problémát mindaddig, amig valami jótékony erjedés meg nem'indul a nevezett berkekben, azaz amig nem látjuk, hogy ügyünk képviselete valóban MAGYAR, NEMZETI és igy a magyar nép és emigráció BIZALMAM méltó! Mély tiszteletem kifejezésével Wels,Ausztria, 1954 január. Laczkovits József.-&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&&£*&&&&&&& Zalai Kobzos László' Ott leszek en is ... Elek a kinok örök szemében, mert csak itt lehetsz velem, hü népem. Benned a mélység, bent növő távlat... Akinek tetszik, marjon és tépjen! Hiszek egy élő, örök hitedben,-J ajkadon zengő, daloló kedvem. Benned a bánat megváltott arca... Ki szenvedhetne tenálad szebben? Állok a sorsod öröklött dombján, hiába ront rám annyi toportyán. Te nem bukhatsz el, én is maradok, égnek támasztom lengő lajtorjám. Megyek bujdosó seregeiddel: pori tűréssel, felséges sziwel, mert ki csókodból jött, csak igy tehet... kinek homlokán magyarul irt jel! Látok a hősök emlékeiben, mert érted haltak vitézül, hiven. Csontjaik fölött még élsz, nemzetem, bár rab Hazától távol, rab szivem... Érzek a szived nagy bajaiban, megosztom veled itt is, amim van. Hisz mindent úgyis tőled kaptam én: igy törlezgetek holtomiglan... Várok a remény innenső partján, de veled vagyok bárhol lész, fajtám! Kérges jobbomban fegyver lett a toll, ott leszek én is a végső rajtán! Garfield,N.J. 1953 december 27. Olvasd, add tovább a Magyar Végvárt barátaidnak,isrőseidnek, akik még nem ismerik. A magyar ügynek szolgálsz vele. Mindenkitől független, szókimondó lap! Előfiztés: $2.50 egy évre mindenhova!
