Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-02-01 / 10. szám (11. szám)
Magyar Végvár 1954 február 8.oldal (i.évf.11.szám) szerűen induló és a kocsik tetejéig zsúfolt vonatok egyenesen életveszélyesek voltak. A kirablástól,esetleges levetkőzteté.stől valoy félelen és rettegés nás utazási lehetőségekre kényszeritett mindenkit; Ekkor kerültem össze az öreg Kalteneckerrel, akinek ekkor már csak ez a lova és az egy-két kerékkel hiányos kocsisa maradt meg.- Használja őket jo egészséggel belátása szerint. En úgysem tudom, hogy mit kezdjek velük, hi- , szén magamnak sincs mit ennem - volt a lakonikus u-j tasitás. Lónak abrak...? s legyintett egyet. A nap már jo/ magasan mászkált, amikor Örkény I határán is tulvoltunk és az egyik mellékutról orosz: katonai; járőr kanyarodott'elénk. 0, te szent Habakuk, - sóhajtottam fel, -még j csak ez hiányzott; Végünk van. Utolso ruhadarabja- I ink házikenyérben, zsirban, szalonnában és egyéb megfizethetetlen földi jókban feküsznek egy o/cska ponyva védelme alatt.Mi lesz velünk, ha ezt is elviszik, pedig elvinni elviszik ezek a zsebrákok, a dicső hadsereg még dicsőbb hadfiai! Most már bizto-j san, holtbizonyosan megkrepálunk mind egy szálig az otthoniakkal, akik reménykedve várnak bennünket...- Dokument jeszt?- kérdezte ékes nyelven az egyik mongolképü. - Hogy a tűz vessen fel fajtáddal egyetemben, - imádkoztam magamban csendesen. A másik már javában turkált holmijaink között, mintha I ő izzadott volna vért a beszerzés körül. - Hogy fül ladj meg az első harapásnál - mormoltam tovább a helyzethez illő imádságot. Dokument...? Nem volt nálam egy falásnyi kis irás sem, ami az orosznak jő lett volna. Ma sem tudom, hogy miért, talán a végző kétségbeesés hajtott, de Samura néztem. Talán kínomban, talán ijedtemben,i de ez örök titok marad előttem is. Valami érthetet-' összes, évezredek óta összegyülemlett szemetet egyetlen kézmozdulattal, azonban valamiféle tisztelgésnek is lehetett volna venni. Azonban kétlem nagyon, hogy Samunak ez utóbbi lett volna szándékában. Az oroszok pedig erre magyarázták, mert viszonozzák. A lovacska is megindul. Mintha lassú ügetésbe kezdene, kissé fiatalosan, kényesen... Amikor végre magamhoz jöttem a meglepetésből, kíváncsiságom erőt vett rajtam és elkértem Samuto^ az életmentő dokumentumot. Most aztán egészen szotlan lettem a meglepetéstől, mert az íráson szó szerint ez állott: , Magyar Királyi Állami Gyógypedagógiai Intézet, Budapest. Igazoljuk, hogy Csizmadia Sámuel, budapesti X. kér. Róna u. 23 lakos intézetünkből kezelten távozott . Csak az a hét nyers tojás...Hogy a devla fogja meg a muszkáját! VAHOA .. i U R CIMERExxx -íbbbbbhhbbbhbbbbbbb;len oknál fogva tőle vártam a segítséget. Csodák csodája, Samu ez esetben a helyzet magaslatára emelkedett. Magasabbra nem is emelkedhetett volna Salamon király maga sem, minden bölcsességre ellenére sem. Samu szeme felcsillant. Hanyag mozdulattal a lo hátára dobta a gyeplőt, majd biztos kézzel, de isteni nyugalommal turkálni kezdett szegényes gúnyájában. Csak félszemmel mertem ezt a műveletet figyelemmel kisérni. A másik szemem a zabrálo oroszt figyelte - oh, az akasztofáravalo gazember! - már a j hetedik nyers tojást ette és minden fohászkodásom j ellenére sem volt hajlandó megfulladni. Kinos percei*; Végre is Samu előkotort valami foszladozó, el-1- nyütt, piszkos Írást és előkelő mozdulattal odanyujtotta az orosznak. Az orosz nézi...forgatja. Mindenhogyan. Előlről-hátulról...majd keresztbe, Sehogyan se boldogul vele. Pedig szeme majd kidülled a nagy erőlködéstől. Odainti a másik oroszt, - az a gazember' egész becsületes pusztítást végzett vagyonúnkban, - de ez sem megy többre. Megismétli ugyanazt a művészetet a forgatással. Közben eszmét is cseréltek egymással, amit persze mi nem értettünk. Egyszer csak visszaadja az írást és komoly képpel mondja ki a szentenciát: Karaso! Mondom, hogy valóságos csoda történt! Megmenekültünk! Ki hitte volna? Samu szélesen vigyorog,széles mozdulatot tesz, mint aki kisöpri a világból az j Nyílt levél Varga Bélához, a MNB Elnökéhez. A Bizottmányi Közlöny 1950 febr.-márc.-i számában olvassuk: A Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságának a hercegprímás elitéltetésének évfordulóján tartott megemlékező ülése Varga Bélának, a „Bizottmány elnökének a beszédével kezdődött.On, Kanonok Ur, a többek között a következőket mondotta Mindszenty Bíborosról! "'Sokszor láttam őt, sokszor töprengtünk együtt vele úgy a nácizmus, mint a bolsevizmus ellen vívott küzdelmeinkben. Talán legmélyebben vésődött emlékezetembe az a jelenet, amikor megtudta, hogy hercegprímás lett. A Marianumban, az Isteni Megváltó Leányainak zárdájában találkoztunk. Gyötrődött. Mint minden lelkiismeretes ember, feltette magában a kérdést, hogy szabad-e vállalkoznia erre a súlyos hivatásra?... Hangosan elmélkedett, gondolkodott és imádkozott. Istenem, miért választottál most engemet? Most és éppen engem? Mi van bennem, mit adhatok Neked és gyötrődő hazámnak? Végig elemezte az erős ember őszinteségével és mély alázatával önmagát. Igen, érzek, tudok bennem valamit, ami talán másokban nincs meg ebben a mértékben. Nem félek a harctol. Egész életem küzdelem volt az igazságért. Itt is ezt kell folytatnom. Itt is ezt kell tennem...-" Elsőrangú jellemzés, a nagy mártír Bíboros szemléltető képe!
