Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)

1954-02-01 / 10. szám (11. szám)

3.oldal .(I.évf. 11. szám) Magyar Végvár 1954 február LEÁNYOK ES FIUK...! Nekem volt itt egy igazgatom. Goromba, igaz­ságtalan, nagyképü alak. Utáltam, mert az önérze­temet lépten-nyomon kerékbe törte. Ez az "alak” karácsony előtti napon odajött hozzám, kezében ha­talmas csomaggal. "Te nemrég vagy itt ebben az országban, ne , haragudj, ha adok neked valamit.” A csomagban egy közel húsz fontos pulyka volt és az igazgatom szemében a meghatottság meleg, testvéri, majdnem könnyes puhasága. Pulykát tudtam volna venni, - nem annak örültem meg, hanem ennek a két kedves szonak:”me haragudj” és a szemek me­leg nézésének. Rájöttem arra, hogy ez a ’’goromba”, igazságtalan, nagy képű "alak” jó ember. Az első pillanatban érveket kerestem, hogy a főnököm irá­nyában becsontosodott rossz véleményem igazságát fenntarthassam. Ennyivel tartoztam a saját, ostoba hiúságomnak. Hiúságom megnyugtatása azonban nem sikerült, - ezzel szemben melegség telepedett a szivemre. Leányok és Fiuk’. Ti sok, magas iskolát járta­tok / még akkor is, ha nincs diplomátok róla /, ti értitek, amit mondani akarok. Többet ér egy aláza­tos, meleg érzés, mint millió" szemtelenül büszke győzelem. Mi is voltunk "főnökök”, mi is voltunk a ■’•'goromba, igazságtalan, nagyképü alakok”, de min­dig éreztük,hogy emberek vagyunk. Nekünk sokkal könnyebb embertársaink gyöngéi mögé nézni, mint leküzdeni a mindent elrontó gyanakvást. A gyönge­­ségek mögött megkeresni, megtalálni a nagyszerű embert. - Pulyka-ajándékok nélkül is... Most, hogy az elröppent 1953-as évről számadást ké­szítünk, idézzük fel magunkban azokat az arcokat, melyek gyűlöletesek voltak előttünk hosszú ideig,- de amelyek kedves gyengédséggel ragyognak reánk ma. Az emberi gyűlölet és szeretet között nincs csak egy rövidke lépés, ha ketten indulnak egymás felé. Ha ezt a lépést nem akarjuk megtenni,akkor gyűlölünk, ha megtesszük,- szeretünk. - Egyszerű, akár a pofon. Hasonló kultúra légkörében felnevel­kedett embereknél nincs választó szakadék. Csak egy esetben van, - ha a gyűlölet kérlelhetetlen, sátáni. Ha ezután olyanokkal találkozók, akik bennem ellenkezést, gyanakvást vagy gyűlöletet váltanak ki, a karácsonyra pulykát ajándékozó igazgatom arcát i­­dézem magam elé. Es megteszem azt a bizonyos egy lépést - ha nehezemre esik is. Vannak, akik azt mondják, hogy gyűlölni jo, mert a gyűlölet fegyver a megalázásokkal, mások fölényével szemben, - hogy a gyűlölet az önértéke­lés egyik eszköze. Ezt a megállapitást a ragadozó ösztön hivja elő és nem az értelmünk, a szellemi tartalmunk. Ez szembehelyezkedés a Teremtő akara­tával is, Aki nem diszharmóniákat, hanem harmoniá­­■kat hoz létre és követel tőlünk. Ez nihilizmus, - ok és értelem nélküliség. A gyűlölet nem egyéb vi­csorgó tagadásnál. Hogy mit tagadunk, az teljesség­gel nem alakul ki bennünk. Egyszerűen csak tagadunk. A szeretet a saját szellemvilágunk felismerése má­sokban, - összecsengés. Tagadás az egyik, elismerés Éljen, de örökös rabságban, elvakult lé­lekkel’. .. .^egöltek benne mindent, ami szellem és lélek, - a testet meghagyták. Ot esztendő pergett le azóta az idők homok­óráján. Ót év úgyszólván semmi a történések távlati tában és nekünk magyaroknak mégis mily tragikus és terhes. Azóta eltűnt a Duna-Tisza közén a történél' mi Magyarország, megszűnt a'Kárpátok ölén az ezer-[ éves múlt minden hagyománya, a'jogrend, a’szabadság emberi jog és erkölcs, a jólét, a kacagás, a nap- j fény és a Népimagyarországnak csúfolt Börtönország­ban a nyomor, a rettegő félelem, a bizonytalanság, a könyörtelen terror, a szabadosság, a gyűlölet, a nagy "semmi” s a halál az ur. A félelem egyre nő és nőnek a biztos pusz­tulás árnyai is. Csak a hit az egyetlen, amely ott pislog titokban a lelkek mélyén, - a hit a felszabadulás­ban, - a golgotái sötétség'után a Feltámadásban. Az "Élő Halott”-ra, a "Börtönbe zárt Lelki­ismeretre" jobban vigyáznak a porkolábok, mint a legnagyobb bolsi nagyságra. Boldog Amerika földjén élő szabad magyarok emlékezzünk az évfordulón a nagy idők eseményeiről. Mártir-biborosunk példát adó életéből erőt, kitar­tást, hitet meritve szálljon fel imánk az Egek Urá­hoz az évforduló alkalmával: Múljék el a keserű po­hár’. ... és az ismeretlen börtön lakójának, a Börtön Magyarország szenvedőinek számára jöjjön el a meg­váltást hirdető csillag és a keservek sötét éjsza­kája után ragyogjon fel a Feltámadás hajnala’. _________________________________________GUNYORI MINDSZENTY ÜNNEPSÉG MONTREALBAN. 1953 dec.27-én, vasárnap délután a montreá­­li Magyarok Nagyasszonya plébánia és a MHBK mont­reali csoportja Mindszenty József biboros letartóz­tatásának 5-ik évfordulója alkalmával Paul Emil Leger montreali érsek, biboros elnöklésével Tilta­kozó nagy-gyülést rendezett a Gesu Hallban. A megnyitó beszédet Horváth Miklós plébános mondotta. Ezt követően Dr. Saad egyetemi tanár, a MHBK montreali csoportjának vezetője francia, an­gol, majd magyar nyelven szép beszédben világította meg a Mindszenty kérdés történelmi hátterét. A ki­tünően felépített beszédnek óriási hatása volt. Majd Mrs, M.Horváth énekelte Schubert Ave Máriáját Prof. Tremmer Ferenc zongora kísérete mellett. Paul Emil Leger biboros emlékezett meg Mindszenty bibo­­rosrol francia nyelven, melyet Msgr. Ibrányi Fe­renc dr. a québeci Laval egyetem theologiai taná­rának szép előadása követett a fogságban szenvedő biboros papi és emberi életéről. Végül a Szent Kereszt Tanítóképző énekkarának kórusa a Christus Vincit...énekelte szépen. Ezzel aztán a Mindszenty emlékének adózó ünnepség szép si kerrel be is fejeződött. Ne feledd el a lindenbergi magyar iskolát, se gitsd az uj magyar nemzedéket. Mindnyájunk köteles­sége ezt a magyar intézményt pártolni’.

Next

/
Thumbnails
Contents