Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-02-01 / 10. szám (11. szám)
2.oldal (l.évf.10. szám) Magyar Végvár 1954 február A BÖRTÖNBE ZART LELKIISMERET szőtt, százszor megcáfolt, de konokul továbbhirdetett valótlanság nem tajtékozott mind a hetvennyol elődöm körül együttvéve sem, mint körülöttem. Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rójja rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata. Nemzetem szenvedése mellett a magam sorsa nem fontos. Nem vádolom vádlóimat... Imádkozom.... ' Azokért.is,akik Mesterem szava szerint nem tudják, hogy mit cselekesznek. Szivből megbocsátok nekik..,.,, A rendszer, amelynek útjában volt, nagyon .is jól tudta, hogy mit cselekszik. Tudták jól,hog3 a magyar nép ezeréves életének gyökereihez a Kard kiesése után az esztergomi bazilika keresztjének ledöntésén át vezet az ut. A bazilikában pedig őrt áll ez a megtörhetetlen, megfélemlithetetlen, szit la-szilárd jellem. Ha a Kard és a Kereszt rombadől szabad a préda, hiszen a történelem tanúsága szerint hazánkat a Kard szerezte meg, de a Kereszt te tóttá fönn. A vesztett háború után a kardot kicsavarta a nemzet kezéből az idegen győző, a Kereszt •ledöntésére a Szeretet ünnepének másodnapján rohan ra indult a győztes Moszkva talpát nyalogató hazai patkányok őrjöngő hada. Vesszen MindszentyS Hurok a csuhásrat ^ Halál Mindszentyreí...volt az őrjöngő rend szer csatakiáltása. Sorsának tudata nem rettentette vissza őrhelyéről a Biborost. Állta a vártát, mint dicső elődei. Nem hátrált meg a végzetes feladat elől, -mint ahogyan a Kard sem mérlegelt a háború irtóza- 5-tos küzdelmei alatt, hogy van-e kilátás a győzelen re, hanem elébe feküdt az orosz T 34-ek acélszörny tegeinek és védte élete feláldozásával, a bukás előrevetett árnyékában, ahogyan tudta, a magyar rögöt. Hogy mennyire tudta bekövetkező sorsát, jellemző a püspöki karhoz intézett utolsó üzenetének alábbi négy mondata: 1. Nem vettem részt semmiféle összeesküvés ben. 2. Nem mondok le érseki tisztemről. 3. Nincs vallani valóm és nem irok alá semir 4. Ha mégis megtenném, ez csak az emberi test gyöngeségének következménye s azt eleve semmisnek nyilvánitomí ügy is lett... A kül és a belföld számára -megrendezték a szokott kirakat pert, - ahova gunyo röhögéssel vezették fel a vádlottat, miután előzőleg az Andrássy Ut 60 cellájában a legújabb agyafúrt moszkvai eljárással megölték a lelkét. Az itélet kimenetele nem volt vitás. Megölni nem lehetett, tulnagy lett volna a rizikó és a vörös rendszer tette volna fejére a mártiromság glóriáját. ;Sokkal pokolibb, kegyetlenebb és különlegesebb halált eszeltek ki hóhérai: Neve fogalom, alakját történelmi nagysággá formálta az idő, egyénisége,akaratereje, bátor kiállása és küzdelme előtt faji és vallási különbség nélkül mindenki meghajtotta az elismerés zászlaját, aki az i gazi emberi szabadságjogokért küzd és ellensége a kulturvilág romlására törő moszkvai,'vörös ideolo giának, a bolsevizmusnak. Mi magyarok, a Kárpátmedence maroknyi népe büszkék lehetünk hazánk nagy fiára, a martir Biborosra. Kevés ember élte meg, hogy életében felmagaszltassék és 0 a kevesek egyi ke. Ot esztendő telt el, hogy az ördögi ravaszsággal együttdolgozó és Moszkva által irányított hazai vörös terror pribékjei karácsony másodnapján letartóztatták a történelmi Magyarország első zászlosurát, az esztergomi hercegprimást, ki^döntötték az utolso magyar tölgyet, börtönbe hurcolták az egyetemes magyarság hős védelmezőjét,akinek próféta leikébe és főpapi ruhájába kapaszkodott utolso reményképpen az ázsiai mocsokba és fertőbe gyalázott magyar nép minden rétege. Kidöntötték a. hit, az erkölcs és a magyar nemzeti élet utolsó óriását, hogy védtelen legyen a magyar ugar, hogy megkezdhessék a krisztusi életszemléletü, nemzeti alapokra épült magyarság, Mári-ja-Ország elpusztításának szennyes munkáját. 1948 szent Karácsony másnapja örök memento a magyar történelemben, mert nemcsak egy izzó lelkű, fajtáját rajongásig szerető egyházi méltóságot, vezető magyar főurat hurcoltak el az Andrássy Ut 60 hóhérai - nemcsak a keresztény főpap,Kris: tus alázatos szolgájának nyakába vetettek hurkot a vörös brigantik, - hanem ezen a napon halálos csapást mértek az ezeréves történelmi Magyarországra, végzetes ütést Nyugat keleten álló védőbástyájára. Mindszenty hercegprimás eltávolításával ezen a napon összecsaptak a szennyes, vörös hullámok Szent István árva népének feje fölött. A Biboros a prófétáknak jövendőbe látó sz< mcvel látta a bekövetkező eseményeket. Pásztorleveleivel, beszédeivel intette, figyelmeztette hiveit,az ország népét, a szabad nyugati országok népét, kicsiket és nagyokat, az uralmon levőket és félretaszitottakat egyaránt mindazon szörnyűségekre, amelyek bekövetkeztek. Közvetlen letartóztatása előtt irta meg drámai/üzenetét nemzetéhez, amelynek alábbi sorai negrázoak és örök mintaképül szolgálnak Felelős vezetők hitvallásaként: n Azon a helyen, ahol nem pártok, de az Apostoli Szentszék kegyéből és bizalmából őrtállok, a tajtékozó hullámok nem szokatlanok. A történelem változatos... Elődeim közül senki sem állott annyira eszközök hijjával, mint én. Annyi célzatosan meg-
