Magyar Végvár, 1953-1954 (1. évfolyam, 3-12. szám)
1954-01-01 / 10. szám
13.oldal Magyar Végvár 1954 január bennünket, náci bérenc, háborús bűnös lett a nevünk s odadobtak martalékul a vörös Molochnak. Azóta nagyot változott a világ, hatalmasat a Nyugat közvéleménye s kiderült, hogy a bolond talán nem is volt olyan bolond és a fanfárok zengése közötti békés Európa-rendezés ezerszer nagyobb őrültség volt, mint a magyar nép kilátástalan önvédelmi harca. Hála a Mindenhatónak,' a legmerésszebb fordulat éppen ott következett be, ahol az erkölcsi és anyagi erő következtében a háború után az antibolsevizmusnak ki kellett alakulnia, ahol a nagy világégés j után még mindig maradt erő ahhoz,hogy az ördögi, volt szövetségesnek "álljt" parancsolhat és elszánt akaratának érvényt is tud szerezni. Amerika földje ! és népe vette át a győztesek közül azt a feladatot, amelyet az ámokfutó^ bolondnak, fasisztának és háborús bűnösnek megbélyegzett magyar nemzet önfeláldozó küzdelme során vállalt. Üveget csak gyémánttal lehet vágni, erő*t csak erővel lehet leküzdeni s a terror minden eszközével j rendelkező erkölcsi gátlásokat nem ismerő, eszeve- | szett hatalommal szemben csak belsőleg kemény, féregmentes, tántorithatatlan meggyőződésre épült és hasonlóan fanatikus hitü és minden mételyező vörös bacillustol mentes nemzet tud eredményesen szembeszállni. Amerika felelős vezetői reájöttek, hogy elnéző és joviális demokráciájuk folytán az államtestben pusztitó, rombolo bacillusok élnek, fertőznek és gyengitenek. A halálos ellenség Moszkva utasitásai szerint rágja, őrli az államot, bénitja az ellenál' lást, szivja a vért és terjeszti korunk legveszedelmesebb mérgét, legrombolobb járványos nyavalyáját, j a bolsevizmust. Nemcsak a szines népek lázitása, a 1 munkás világ izgatása és az egyedül üdvözitő vörös j paradicsom egekig való" magasztalása és propagálása j terén működnek csak az Ötödik Hadoszlopok, de a férgek beszivárogtak az iskolák, egyetemek auláiba is, a templomokba, állami apparátusokba és ott végzik pusztitó^ munkájukat Amerika bukása és a szovjet-boljsevizmus diadala érdekében. Reájöttek, hogy a türelemnek és demokráciának is' van határa különösen akkor, amikor a keresztény vi-| lágnézet és az istentelen kommunizmus élet-halál harcáról van szó, amikor már nem babra megy a játékj, Megindult tehát a belső front tisztogatása, a vörös! sejtek kigyomlálása és hogy ezek a tisztogatások e~ redménnyel folytak, mutatják a szinte hihetetlen e-j setek, amelyeket az újságok hasábjain olvashatunk. A kommunista pártokban tömörült nyilt bolsiknál azonban ezerszerte veszedelmesebb a magát progresz-' szivnek nevező szalon-bolsevista, mert egyrészt ezek nehezebben foghatók meg, másrészt romboló munka1 juk is óvatosabb, jobban álcázott és szélesebbkörü,. Megdöbbentő mennyi szalon-bolsevista szaladgál a szabad világban és honfitársaink sorában is, sok-i szór jóhiszeműségtől, naivságtól vezetve, akik nem 1 is tudják, nem is képzelik, hogy romboló tanokat terjesztenek s önmaguk jóléte és boldog amerikai haj zájuk független szabadsága alatt vágják a fát. Hányl de hány amerikai magyar sajtótermék izzik rózsaszínben, vörösben és szélső marxista ömlengéseivel fer-j tőzi és rombolja a lassan tisztuló légkört. Sajnos a szalon-bolsevizmus igen gyakori jelenség az öreg amerikás honfitársaink sorában. Mi, uj amerikások, tisztábban látunk e kérdésben, bennünket egy-egy ilyen szennylap nem tud hatalmába keriteni, hazafias szólamokkal megszéditeni, mert mi edzettek vagyunk mindenféle, legkörmönfOntabban szervírozott vörös métellyel szemben is, de a jóhiszemű öreg amerikás testvéreink egy része nem látja az erdőt a fától és nem ismeri fel a szalon-bolsevisták csalafintaságait és keservesen megszerzett dollárjaikkal támogatják az ellenséges hadállásokat és becsületes magyar szivüket és lelkűket odaadják cserébe a kétes értékű rózsaszinü mákonynak, a bolsevisták szállás-csináloinak. Miként az állam felelős tényezői tisztogatják az amerikai közéletet a kórokozó vörös csiráktól, úgy nekünk amerikai magyaroknak is el kell kezdenünk a tisztogatást saját portánkon. Fel kell venni társadalmi utón a harcot a szalon-bolsevistákkal, megvonni a támogató dollárt a vörös vagy félvörös honfitársaktól és mindent elkövetni, hogy intézményeink és sajtónk megtisztuljon az Ötödik Hadoszlop sejtjeitől. Ez nemcsak magyar, de amerikai érdek is. Itt a tizenkettedik órai Kifelé a magyar életből a szalon-bolsevistákkal! Nagyatakarit sunk ! mmmmmmmmmmmmummm# A fenti cikkhez csak azt a megjegyzést találtjuk szükségesnek hozzáfűzni, hogy bármilyen okosan meglátott igazságokat hozott is fel, a megoldás praktikus mezejére kell lépni. Arról nagyon sokat beszélhetnénk, hogy miért veszitettük el az öreg amerikás magyarok egy részét. Egyelőre csak annyit, "hogy nem okozhatunk érte senkit mást, csakis az amerikai magyarság vezető szerepre hivatottjait, akik közül sokan még ma sem akarják meglátni a va"lóságot és inkább hibáztatnak minket, akik az Augias istállójában akarunk rendet teremteni, mint azokat, akik ezt az Augias istállót létrehozták és nemtörődömségükkel ezt lehetővé tették. Ezeknek az embereknek - vezető embereknek! - ma csavarja az ■orrát a mi harcunknak a "bűze”, de csodálatosképen soha nem csavargatta szagloszervüket az istálló bűze. Oktalan ember volt az, aki nyiltan kiáll és megmondja, hogy mit akar. Mi igenis tisztogatni akarunk, ha tetszik, ha nem tetszik, akár a bolsiknak - akár szalon akár egyébfajta - akár nem. Ez a célunk. Am, akinek ez nem tetszik és lelke finon'sága nem birja, vonuljon vissza továbbra is és hallgasson. Segítséget nem adnak, kritikájukra meg nem vagyunk kiváncsiak. Mi azokhoz szolunk, akik hajlandók ebben a munkát elvégezni és nem a finomkodokhoz és pipiskedőkhőz. Erre nincs időnk, sem türelmünk. A jelenben a Magyar Végvár küzd teljes erejével, azonban segítségre van szükség. Terjeszd a ’Végvárt, hogy hangja erősebb legyen. Ez nemcsak pénzkérdés, ez magyar kérdés!
